Fallen - 1.fejezet

by: P_Zso0

Megjegyzés: Az első Castle fan-fiction írásom 1. fejezete! :) A címet a 4. évad 1. epizódjának angol címe (Rise) ihlette. Azért kapta ezt, mert bizonyos momentumok az abban történtek mintájára íródtak.
>>> Ezt a videót pedig úgy ajánlom, mint a fic-et megelőző események:

Bőröndök sorakoztak a lépcső mellett. Martha gyanakvóan nézett végig rajtuk, aztán a hűtőben turkáló férfira emelte a tekintetét. Rick éppen egy tejszínhabos dobozt rázogatott, ami végül üresen koppant a pulton.

- Ez tegnap este még tele volt. – állapította meg csalódottan.

- Készülsz valahová, Richard? – mutatott Martha a táskák felé.

- Nos, igen.

- Mégis hová? – Martha rosszallón húzta össze a szemöldökét. Hiszen tegnap még szó sem volt semmilyen utazásról, teljesen felkészületlenül érte ez a hír. Sőt, a csomagokból ítélve nem rövid időről lehet szó.

- Hamptons. – válaszolt röviden Rick, de ebből már tudni lehetett, hogy miről van itt szó.

- Óh Richard! Azt hittem, hogy ezt tegnap megbeszéltük! Nem menekülhetsz el most!

- Nem menekülök. – az író elgondolkodott. – Akkor már itt sem lennék!

- Ezt a hazugságot csak egy ember hiszi el. Te! – Martha odalépett, hogy bezárja a hűtőajtó. – Ugyan már, Fiam. Túléltél számtalan írói hullámvölgyet, rendőrségi akciót és két válást. Mégis egy olyan nő miatt futamodsz meg, aki még csak visszautasítani sem mert.

Richard Castle pontosan tisztában volt a ténnyel, miszerint Beckett nyomozó nem táplál iránta komolyabb érzelmeket. Mégis ha más szájából kellett ezt hallania, valahogy még jobban fájt a felismerés. Pár pillanatig mereven bámult maga elé, végül megszólalt:

- Bemegyek, elköszönni a csapattól. Aztán Alexis-től is. Olyan keményen dolgozik Lanie mellett, büszke vagyok rá! Vigyázzatok magatokra! – ölelte át anyját.

- Sehogy nem tudlak meggyőzni?

- Nem. Sehogy. Most erre van szükségem. – Rick mosolyt erőltet magára és az ajtó felé indul.

- Richard!

- Igen? – fordult vissza az ajtóból.

- Mi lesz azzal az üggyel? – Martha nagyot nyel. Most félve hozta fel Beckett anyjának gyilkossági ügyét.

- Ahhoz nem kell, hogy itt legyek. Viszlát. – és az ajtó halkan kattanva záródott.

Hiába. Castle a történtek ellenére is folytatja a nyomozást. Tartja magát az ígérethez, miszerint kideríti, hogy ki gyilkolta meg Johanna Beckett-et azon az éjszakán.

A 12. körzet kapitányságán nagy volt a felfordulás így hétfő reggel. Mindenki a hétvégén meggyilkolt főiskolások ügyén dolgozik. Gates kapitány meglepően nyugodt hangon osztotta ki az utasításokat. A lift szinte minden fél percben nyílt és járőrök, nyomozók váltották egymást. Kevin Ryan nyomozó éppen egy vélhető szemtanút kísért az irodába, majd kézséggel kínálta kávéval. Mindenki elfoglalt, csak Beckett nyomozó asztala volt üres, Rick csalódottan a kapitány irodájának ajtaja felé vette az irányt. Úgy tűnik mégsem fog mindenkitől elbúcsúzni. Gates Kapitány az asztala mögött ült, amikor felnézett, tekintete összetalálkozott Castle-ével. A férfi határozott fejbiccentéssel lépett be az irodába.

- Castle. Mint látja rengeteg dolgom van, szóval most nem érek rá... – kezdte Gates, de Castle félbeszakította. Minél gyorsabban szabadulna már a nyüzsgő kapitányságról. Túl sok mindenre emlékezteti mindez.

- Búcsúzom. Megtiszteltetés volt, Gates Kapitány! – és a kezét nyújtotta a nő felé.

- Elmegy? – kérdezte hitetlenkedve, de elfogadja a kézfogást.

- El.

- Pedig néha még hasznát is tudtam venni.

- Ezt bóknak veszem. – mosolyodott el a férfi.

- Remélem, tudja mit csinál. Nincs visszaút, ez nem egy könyvkiadó, ahol ki és be járkálhat! – Gates szigorúan méregeti Castle-t.

- Tisztában vagyok vele. Köszönök mindent. – és már nyitotta is az ajtót.

A kapitány még mindig hitetlenkedve figyelte a férfit, nem akarta elhinni, hogy magától kilépett. Talán arra várt, hogy ez valami hirtelen felindulás Castle részéről és rövid időn belül jön majd visszakönyörögni magát. Mindenesetre csak intett köszönésképpen.

Ez gyorsan ment, gondolta Rick, de nem is várt könnyes búcsút a kapitány részéről. Jobb is így. Már csak egy valami van hátra. Odalépett Kate asztalához, és egy füzetszerű kéziratot tett le. Átfutott az agyán a gondolat, hogy mégsem hagyja itt, de Esposito nyomozó zökkentette ki, aki éppen egy hatalmas dobozt vágott le a szemben lévő asztalra.

- Castle! Elkélne egy kis segítség. – csapott a doboz tetejére. – Kedvenced: helyszíni bizonyítékok.

- Jól hangzik. De most kihagyom.

- Ha Beckett-et keresed, ő épp az áldozatok családjánál van.

- Nem, csak... Nem érdekes. – Esposito közben már megállt Castle mellett.

- Minden rendben?

- Persze. Mennem kell. – kezet fogtak. – Remélem, még találkozunk! – és elindult a lift felé.

- Miért ne találkoznánk? – kiáltott még utána a nyomozó, de hiába, mert a liftajtó lassan becsukódott.

A liftben lefelé menet jutott eszébe Rick-nek, hogy végül mégis otthagyta Kate asztalán a kéziratot. Mindegy, gondolta, hiszem végtére is neki írta.

A kapitányság ajtaján kilépve épp csak megtett pár lépést, megtorpant. Kate Beckett nyomozóval találta szembe magát.

- Castle! Éppen hívni akartalak. – mosolygott kedvesen a nyomozó mire odaért hozzá.

Castle tanácstalanul nézett körbe, feszülten igazgatta a kabátját. Nem tudta hogyan kezdjen bele mondandójába.

- Castle! Minden rendben?

- Elmegyek. – vett egy hatalmas levegőt. – Nem áltatom magam tovább. Köszönöm neked ezt a négy évet. Most elutazom Hamptonsba, kiadják az utolsó Nikki Heat könyvet, és már nem kell együtt dolgoznunk.

Beckett nyomozót olyan hirtelen érte ez az egész, mintha mellkason vágták volna. Elkerekedett szemmel fürkészte társa arcát, ami teljes komolyságot tükrözött. Kate egyszerűen még nem tudta befogadni ezeket az információkat.

- Tessék?!

- Elmegyek. – ismételte meg magát Castle.

- Én... Mégis miért? Castle! – tárta szét a karját Kate. – Annyira furcsán viselkedtél mostanában, és eltávolodtál. Mintha kicseréltek volna! Most meg ez? Mi a fene történt? – Mondandója végére a nyomozó kissé felemelte a hangját.

- Tudod, hogy érzek irántad, Kate. – Rick arca megváltozott, a kezdeti komolyságot, egy apró, reményvesztett mosoly váltotta fel.

- Castle én... – kezdte, de igazából nem tudta, mit mondhatna. A szíve azt súgja, hogy itt az idő, most kell bevallania az érzéseit, viszont az esze még várt volna. Ne itt.

- Hallottad, hogy mit mondtam. Amikor meglőttek.

- Castle, menjünk be. – intett a bejárat felé. – Ne itt beszéljük ezt meg, kint az utcán...

Beckett nyomozó nem tudta befejezni a mondatot, valami hirtelen félbeszakította. Lövés dördült. Úgy érezte megállt a szíve, nem vett levegőt, nem is pislogott. Castle semmibe révedő szemeiről a mellkasára kapta a tekintetét és a látványtól még Kate mellkasa is összeszorult.

- Castle... – elkapta a férfi egyik kezét, a másik kezével pedig az ingébe markolt.

Nem bírta megtartani, csak annyit ért el, hogy Rick nem zuhant a földre. Csak lassan lecsúszott Kate szorításában.

Hirtelen egyenruhás rendőrök rontottak ki a kapitányság épületéből. Az embereket kezdték el terelni, valaki mentőt hívott rádión.

Castle a járdán feküdt mozdulatlanul, felette Kate kapkodta a levegőt. Jobb kezét a férfi mellkasára szorította, ballal a haját simította végig.

- Castle. – súgta – Nyisd ki a szemed...! Castle! – az utolsó szót már szinte kiáltotta.

Közben Esposito is kiért, letérdelt Beckett mellé, eltolta a kezét Rick mellkasáról és egyenletes ritmusban nyomni kezdte.

- Már jön a mentő. – De mintha ha a falnak beszélne, Kate már csak egy dologra figyelt.