Fallen - 9.fejezet

A kapitányságon türelmetlenül várták a telefon megcsörrenését, amely jelzi, hogy megérkezett a kommandós osztag és indulhatnak Beckett-ért. Habár azt nem tudták, hogy pontosan hová kell menniük, de ezt a semmittevést már senki sem bírta. Bármit, csak tehessenek már valamit.

- Castle! – szólalt meg hirtelen Ryan nyomozó.

- Mi van vele? – kérdezte Gates kapitány. Ő is golyóálló mellényben, felfegyverkezve várt a nyomozóival együtt.

- Ő kutatott. Ő találkozott Smith-el. Kell lennie nála valaminek, ami segít.

- Alexis mindent elhozott tőle. – vágott közbe Espo.

- Miért nem kérdezzük meg tőle, hogy nincs-e még valami? Mégis mit csinálunk ha megjött az erősítés? Azt sem tudjuk, hová menjünk! – mondta Ryan magából kikelve. Sosem látták még ilyen feszültnek ezelőtt.

- Akkor rólam is tudni fog. – rázta meg a fejét Mr. Rodgers.

- Ez most nem magáról szól. – förmedt rá Esposito.

- Elég legyen! – zárta rövidre a vitát a kapitány. – Ryan nyomozónak igaza van. Én és Mr. Rodgers bemegyünk Castle-hez. Esposito, maguk elindulnak oda, ahol Beckett-et utoljára látták.

- Igen, Asszonyom. – bólintottak egyszerre.

Gates és Castle apja fél órán belül a kórház folyosóján lépkedtek végig. Tudták jól mindketten, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, ha most elmondják Rick-nek, ami történt, de esélyt kell adniuk annak, hogy ő talán tud még valamit, akkor megtalálhatják Beckett-et. Rodgers kint maradt a folyosón, csak Gates ment be.

- Oh Kapitány, micsoda meglepetés! – mosolygott Castle. – Nem gondoltam volna, hogy maga is meglátogat.

- Szükségünk van magára. – mondta Gates komoly arccal.

- Máris meg kell oldanom egy ügyet? – Castle még mindig viccelődött.

A kapitány pár pillanatig csak komoly arccal állt az ágy végénél, mire Rick-nek is leesett, hogy valami rossz történt.

- Történt valami? – kérdezte hirtelen. – Hol van Kate?

Castle felült az ágyban. A mozdulat ugyan fájt neki, de most csak egy valamire tudott gondolni.

- Nem tudjuk, hogy hol van Beckett nyomozó... – kezdte Gates, majd elmondott mindent, ami eddig történt. Castle levegő után kapkodva figyelt a kapitány mondanivalójára. Borzalmasabbnál borzalmasabb gondolatok kavarogtak benne. Nem akarta elhinni, hogy Kate önként feladta magát azoknak az embereknek, és most fogalma sincs senkinek, hogy hol lehet.

- Castle! – szólította meg már harmadjára Gates, mire Rick feleszmélt. – Van valami magánál, ami segíthet nekünk?

- Ki volt az a férfi? – kérdezte dühösen.

- Kicsoda?

- Aki felhívta Smith-t! Hogy keveredett ebbe az ügybe? Egyáltalán Kate hogyan bízhatott meg egy idegenben?

- Joggal bízhatott benne, higgye el. – Gates az ajtóhoz lépett és résnyire kinyitotta.

- Hiszen meghalni küldte őt. – kiáltott Rick dühében, mielőtt a férfi belépett az ajtón.

- Hello, Richard.

- Ki maga? – állt neki. Castle azt hitte, hogy ettől már nem lehet idegesebb.

- Alexander Rodgers. Én segítettem Beckett nyomozónak, fiam.

Az íróból egyszerre kiszállt minden érzés, üresnek érezte magát. A kezeit maga mellé ejtette, nem akart hinni egyetlen érzékszervének sem. Szorítani kezdett a mellkasa, de azzal már nem foglalkozott.

Beckett lassan már két órája ült az üres irodahelyiségben a székhez kötözve. A karjába vezetett tű helye már égni kezdett és körülötte csúnyán lilult. Biztos, hogy nem egészségügyis volt a gépfegyveres nő, gondolta.

Melege volt, mintha negyven fok lenne, az amúgy huzatos szobában. A nyomozó érezte, ahogy lefolynak a hátán az izzadságcseppek. Próbálta megsaccolni, hogy mióta lehet itt és vajon meddig tartanak ki a gyógyszerek, amiket Smith-től kapott. De fogalma sem volt, hogy most milyen állapotban kéne lennie, hiszen fogva tartói mit sem tudnak Smith akciójáról. Beckett-nek eszébe jutott, hogy ha minél rosszabbnak tűnik az állapota, akkor talán csökkentik a drog adagolását és ezzel is időt nyerhet magának. Nyílni kezdett az ajtó és Kate eltökélte, hogy túljátssza a szerepét, így hangosan zihálni kezdett.

Pulgatti lépett be az ajtón. Ránézett a nyomozóra és összeráncolta a szemöldökét.

- Ilyen rosszul bírja, Beckett nyomozó? - kérdezte csalódottan.

Kate válaszul csak megrázta a fejét.

- Nem is olyan kemény, mint azt gondoltuk. - a férfi odalépett hozzá. - Kicsit megállítom az anyagot, nehogy idő előtt elpatkoljon. - Matatott valamit az infúziós állványon, majd fogta a másik széket és leült Kate-el szemben.

- Érzi már? Szédül, izzad, és lassan jönnek a hallucinációk is. Mintha lebegne és a világ egyszerre válna átlátszóvá és korom sötétté. Mielőtt teljesen átélné ezt az egészet, elmesélem ennek a gyönyörűségnek a történetét. Érdekli, ugye, Beckett nyomozó?

A férfi felemelte Kate fejét az állánál fogva és rámosolygott. Beckett gyomra majd felfordult ettől alaktól. A drog hatásai közül csak a verejtékezést érezte, de maradt a szerepénél és úgy tett,  mint aki már rosszul van.

- Érdekel. - nyögte ki végül. Közben az járt a fejében, hogy ha valaha pisztoly kerül hozzá, Pulgatti lesz az első, aki golyót kap tőle.

- Ez a beszéd. Tudtam én! 

A drogdíler maffiózó hosszú percekig sorolta, hogyan készítik azt a borzadályt, amit a nyomozó is kap most. Minden összetevőjét felsorolta, apró részletességgel.

Ez egy pszichopata, gondolta Kate. De a férfi aztán rátért a lényegre, hogy hogyan is keveredett a történetbe az édesanyja.

- Tudja, az anyjának nem is kellett volna benne lennie. Hogy is mondják? Rosszkor volt rossz helyen, igaz? Csak szerencsétlenségére az egyik diákja is benne volt az üzletben és az anyja segítségét kérte. Hiba volt. Utána már képtelenség lett volna levakarni őket, anélkül, hogy ne bukjuk az egészet. Így is éveket csúsztunk a kis nyomozásaik miatt. De a lényeg, hogy most itt vagyunk... - Pulgatti felállt és visszatette a helyére a széket. Oda hajolt Kate füléhez és belesúgta:

- Senki nem marad azok közül, akik tudnak rólunk. Maga, a kis író barátja, az apja, a kollégái. Mind meghalnak majd...szépen...lassan. Azzal a tudattal hagyom itt, Beckett nyomozó, hogy maga miatt ezek az emberek mind meghalnak.

Kate arcán legördült egy könnycsepp, de az izzadságtól szinte észre sem lehetett venni rajta. Azon járt az agya, hogy életben kell maradnia. Ő az első dominó a sorban, ha meghal akkor jönnek utána a többiek is, akikkel már nem fognak ennyit vacakolni. Már bánta, hogy nem mondta el a tervét Castle-nek, hiszen ő az egyetlen, aki meg tudja találni. "Bárcsak megtalálnál, Rick! Találj meg, könyörgöm!" - gondolta Kate.

"Meg foglak találni, Kate! Addig nem nyugszom!" - gondolta Castle, amikor aláírta a kórházi nyilatkozatot, hogy saját felelősségére távozik. A mellkasa még fájt, a járás is csak lassan ment neki, de ez sem tartotta őt vissza.

Tudomást sem vett az apjáról, rá sem nézett. Csak annyit mondott Gates-nek, hogy azonnal elmegy velük mert segíteni akar Kate keresésében.

A kórházból kifelé jövet Rodgers szólalt meg először:

- Richard, meg fogjuk találni. - mondta halkan.

- Megfogjuk. - bólintott - Aztán te eltűnsz, oda ahonnan jöttél. Tönkretetted az anyám életét, tönkretetted az enyémet. Most pedig a halálba küldöd, akit teljes szívemből szeretek?! Nem tudom, hogy ki vagy te. De már nem is akarom tudni soha többé!