Fallen - 11.fejezet

Castle feszülten figyelte, ahogy az FBI-osok dolgoznak. Valaki hozott jó pár kávét és szétosztotta a kollégák között. Még mindig tart az épületek számának szűkítése, amit Shawn ügynök felügyelt. Rodgers végre kijött a kapitány irodájából és megállt Rick mellett.

- Magyarázattal tartozom neked, Richard. – szólalt meg halkan.

Castle lassan az apjára nézett. Még mindig nagyon dühös, amiért engedte Kate-nek, hogy ezt tegye.

- Nekem nem tartozol semmivel. – válaszolt ridegen.

- Túlságosan elvakult voltam. Befolyásolt a vágy, hogy végre elkaphatjuk azokat, akik annyi embert megöltek. Beckett nyomozó édesanyját, és téged is megpróbáltak. – közelebb lépett és ezzel arányosan halkabban beszélt - Sajnálom, fiam.

- Az nem elég! Egy 'sajnálom'-mal akarod elintézni? – emelte fel a hangját Castle és szembe állt apjával – Azt mondta, hogy nem foglalkozik addig az üggyel, amíg ki nem engednek. Erre besétálsz, és azt mondod, hogy fogalmatok sincs, hol van most, mert te elengedted, hogy megölesse magát. – a hangnemre már a körülöttük lévő rendőrök is felfigyeltek.

- Mit tehettem volna, Richard?

- Nemet mondhattál volna...megkereshettél volna.

Rodgers is tudta, hogy a második mondat nem a jelenre vonatkozik. Fia azt veti a szemére, hogy már réges-rég felkereshette volna őt.

- Ha felveszem veled a kapcsolatot, lehet, hogy még hamarabb megpróbáltak volna megölni titeket. – magyarázta.

- Mentegetőzhetsz. Mit sem változtat azon, hogy ez a te hibád...

Castle minden dühét apja ellen fordítja, igazából viszont saját magára dühös a leginkább, hogy miért nem volt itt, amikor kellett volna. Az utolsó mondatot inkább saját magának szánta, mintsem apjának, viszont ekkor félbeszakították.

- Megvan. – kiáltott fel Avery a számítógépe mögül. – Két épület maradt. Egy felújított irodaház és egy régen bezárt üzemépület.

- Mi a különbség a kettő között? – kérdezte Shawn.

- Az üzemépület közelebb van a városhoz. De mindkettőt ’99-ben zárták be.

- Műholdas hő térképet kérek róluk. – lépett a kivetítőhöz Jordan.

Megjelent mindkét épület hő térképe, de nem sok különbség volt a kettő közt.

Rick gondolatai csak úgy cikáztak. Gondolkodott, hogy mi alapján tudnának dönteni, hiszen nem hibázhatnak. Ha mennek, akkor biztosra kell tudniuk, hogy a jó helyre mennek.

- Castle! Mit gondol? – fordult felé a különleges ügynök.

- Mindkettő.

- Tessék?!

- Mindkét épület az övék. De, hogy melyikbe vitték...

- Kivonulunk mindkettőhöz. – emelte fel a hangját Shawn. – Szóljanak rádión az első csapatnak, hogy ők mennek a távolabbi épülethez.

Gates kapitány bólintott, és rögtön hívta rádión Esposito-t és a kommandósokat.

- Velem jön a második csapat. Mi megyünk az üzemépületbe. Tíz perc, emberek!

Felbolydult az egész őrs. Mindenki sietett valahová - golyóálló mellényes rendőrök voltak mindenhol. Időközben Rodgers elsietett és Rick is indult volna.

- Castle, maga marad! – jelentett ki Shawn.

- Mi?! Nem. Semmivel nem tud itt tartani.

- Úgy néz ki, mint aki mindjárt összeesik. Csak lelövetné magát.

- Akkor lőjön le most. Mert máshogy nem maradok itt.

Shawn ügynök elgondolkodott, majd – mivel időszűkében voltak – csak bólintott és egy mellényt nyújtott Castle-nek.

Kate pulzusa a maximumon pörgött. Egyrészt a helyzet miatt, másrészt, hogy így dolgozta fel a szervezete a bevitt drogot. Még mindig szakadt róla a víz, de némi megnyugvással töltötte el, hogy nála van a fegyver. Egy hosszú folyosón mentek végig.

- Tudja, hogy nem jut ki innen, akkor mégis miért erőlködik, Nyomozó? – A férfi visszanézett a válla felett.

- Képzelje magát a helyembe. Maga mit tenne? – vetette oda Beckett.

- Igaz. Valószínűleg én is azt vinnék magammal, akit csak tudok. – mondta vigyorogva. – Örülök, hogy mégiscsak olyan, mint amilyennek elképzeltem. Méltó ellenfél.

- És megérte ez az egész? Így most bukunk mindketten.

- Én már akkor elbuktam, Nyomozó, amikor az anyja meghalt. – A férfi sejtelmesen nézett vissza Kate-re.

Egy nagy raktár ajtajához értek.

- Befelé. – bökte meg a vállát a fegyverrel.

A raktár egyik fele teljesen üres volt, csak a neonlámpák világítását verte vissza a padló. Viszont az egyik sarokban benzineskannák sorakoztak. Két kijárat volt, egy amin bejöttek és egy másik szemben, a kannák mellett.

- Személyesen ismerte az anyámat. – megálltak az egyik lámpa alatt a raktár közepén. – Hogy értette azt, hogy már akkor elbukott, amikor meghalt?

- Komolyan kíváncsi rá?

Kate nem mondott semmit, csak határozottan a férfi szemébe nézett, mire az folytatta:

- Johanna csodálatos nő volt. – keserűség tükröződött az eddig megfeszített arcán.

- Tessék?! – döbbent meg Kate – Azért ölette meg, mert nem lehetett a magáé?!

- Nem. De megtalált engem, és erről kérdezősködött – a férfi körbefordult – úgy jött el hozzám, hogy nem tudta, hogy én állok az egész ügy mögött. A harmadik találkozásunkkor mesélt magáról és az apjáról. Akkor már tudtam, hogy nem fog mellém állni és már túl sokat tud, hogy elengedjem. Elmondta, hogy kikre gyanakszik, hogy szerinte rendőrök is benne vannak a dologban. Egy diákjától indult az egész, az anyjának benne sem kellett volna lennie.

- Hát ezért nem tette maga, mert megismerte őt. Inkább másra bízta a megölését. – mondta keserűen Beckett.

- Nem tehettem mást. Nem adhattam fel azt, amiért dolgoztam, egy nőért, aki nem is lehet az enyém.

- Az lett a veszte, hogy az a nő az én anyám volt.

Hallani lehetett közeledő léptek hangját. „Erre!”

A hangok abból az irányból jöttek, amerről ők is bementek a raktárba. Kate kitámasztott, majd felemelte a fegyvert és a férfire szegezte. Arra készült, hogy lelövi azt az embert, mielőtt bárki megzavarhatná.

- Nem bántam meg semmit, nyomozó. De ha lőni akar, akkor tegye, mielőtt az embereim ideérnek.

A férfi közelebb lépett és egymás szemébe néztek.

- Ki maga? – kérdezte Beckett.

Ebben a pillanatban kilökődött az ajtó és fülsüketítő ordítozás vette kezdetét. „Senki nem mozdul!” „FBI” „Földre.” De Kate csak egy hangot hallott meg:

- Beckett, hátra! – Jordan Shawn hangját.

Viszont már késő volt, mert a férfi gyorsan reagált a zűrzavarra. Kicsavarta a fegyvert a nyomozó kezéből, majd átfogta a nyakát.

Minden rendőr egy emberként vette célba a férfit, aki megszólalt:

- Tudják mi már megbeszéltük, hogy mindketten veszítettünk. Szóval, a pokolba velünk! 

...eldördült egy lövés, aztán rögtön követte még kettő.

Kate a földre rogyott a mögötte álló férfival együtt. Látta magával szemben Shawn ügynököt és az embereit. Egyikőjük fegyvere sem sült el. Beckett-et nem érte találat, de minden erő kiszállt a végtagjaiból, végül már csak a lámpát figyelte maga felett és feküdt. „Vége van.” – gondolta.

Pár pillanat múlva egy ismerős arc kúszott a látóterébe. Ő lőtte le a férfit, a másik ajtóból, ami pont mögöttük volt. Castle apja volt az.

- Kate. – halványan a nőre mosolygott – Kint várja valaki. Jöjjön, segítek.

Shawn ügynök és a többi rendőr mindenkit összeszedett az épületből. Mint kiderült, fel akarták robbantani a helyet, de szerencsére időben megállították őket. Esposito hangja csengett a rádióból: „Összeszedtük a szemetet, Kapitány!” Tehát a másik épületből is elfogtak mindenkit.

Rodgers átkarolta Beckett-et és kimentek az épület elé, ahol az FBI-os autók parkoltak, és két mentő állt egymás mellett. Becsapódott az egyik terepjáró ajtaja és Kate felkapta a fejét.

- Kate! – indult el rohanva Castle. Most az egyszer hallgatott a rendőrökre és tényleg a kocsiban maradt. Rodgers elengedte a nyomozót, hogy fia átvehesse a helyét.

Úgy ölelték át egymást, mintha felőlük az egész világ megsemmisülhetne, az sem szakíthatná már szét őket. Kate teljesen elengedte magát, úgy lelkileg is, mint fizikailag. Folytak a könnyei, hisz így távozhatott belőle minden eddigi fájdalom, ami az anyja ügye óta benne volt. De örömkönnyek is voltak ezek, mert újra láthatta szerelmét, amit egy órája még nem hitt volna, hogy megtörténhet.

- Kate. – súgta Castle.

Eltolta magától a nőt, és kisimította az arcából a sírástól odatapadt hajtincseket. Két tenyerébe fogta az arcát és megcsókolta. Kate szakította meg a pillanatot, azzal hogy végigcsúsztatta a kezét Rick mellkasán.

- Neked kórházban kellene lenned.

- Nekem most pont itt a helyem, melletted.

Egy mentős lépett oda hozzájuk.

- Beckett nyomozó, kérem had vizsgáljuk meg.

Castle még egyszer átölelte Kate-t, majd elkísérte a mentőautóhoz.

Fallen - 10.fejezet

A kapitánysághoz vezető úton Rick telefonált egyet. Gates csak annyit vett le a beszélgetésből, hogy valakit az őrsre hívott.

- Kit hívott, Castle? – kérdezte kíváncsian a kapitány.

- Az egyetlen embert, aki még segíthet.

- Megtalálja Beckett-et?

- Ha ő nem, akkor senki. – zárta rövidre Castle.

Mire megérkeztek Ryan és Esposito nyomozó már nem voltak ott.

- Ürítsék ki azt az irodát! – adta ki az utasítást Rick két lézengő egyenruhásnak.

- Mit akar tenni, Castle?

- Bízzon bennem, Kapitány.

Gates tanácstalan arccal nézett az íróra, majd megszólalt.

- Mást most úgysem tehetek.

Ez idő alatt Kate már kezdte nagyon rosszul érezni magát. Eddig tartott Smith segítsége. De ha még csak most kezdi rosszul érezni magát, akkor valójában milyen állapotban kéne lennie? – gondolta. Úgy döntött, hogy ha legközelebb bejön hozzá valaki, eljátssza, hogy eszméletlen és alig él.

Nem is kellett sokáig várnia. A gépfegyveres nő lépett be az ajtón, mögötte Pulgatti.

- Beckett nyomozó. – szólt oda félvállról a férfi.

A nő odaállt mellé és két ujját a nyakára tette.

- Gyenge a pulzusa. Még kinyiffan mielőtt a főnök beszélt volna vele, maga idióta. – horkant fel.

Kate-nek szerencsére sikerült a lehető legjobban lelassítania a légzését, ezáltal a szívverése is lelassult. Viszont teljesen eszméleténél volt.

Pulgatti magában szitkozódott, hogy elcseszte az adagolást.

- Oldozd el! – adta ki az utasítást, mire Beckett szíve nagyot dobbant.

Hagyta, hogy kioldozzák, majd erőtlenül a földre csúszott. Még nem. – gondolta a nyomozó. Kettő ellen nincs esélye, ráadásul az egyiknél gépfegyver van. Majd ha egyedül lesz a férfival.

Castle pihegve ült a megszokott helyén és dühösen nézte Kate üres székét. Most minden feszültséget - ami benne volt - rázúdította az apjára, aki Gates irodájából próbált pár telefont elintézni. Lassan nyolc óra telt el, hogy Beckett-et elveszítették a szemük elől és mindenki kezdett becsavarodni. Rick pedig úgy érezte, mintha tonnás súly nyomná a mellkasát. Nem csak a lövés miatt.

Nyílt a liftajtó és egy ismerős hang ütötte meg az író fülét.

- A táblákat és a gépeket vigyék az üres irodába! – jött az utasítás az újonnan érkezőtől.

- Maga kicsoda? – Gates ellökte magát az asztaltól, aminek eddig támaszkodott.

- Jordan Shawn, FBI. – biccentett a különleges ügynök.

Castle fellélegzett, hogy végre megérkezett a legjobb ügynök az FBI-tól, akivel mellesleg már dolgozott együtt a Nikki Heat nevében gyilkoló pszichopata ügyének kapcsán, és akinek már egyszer megmentették az életét Beckett-tel. Két éve úgy váltak el tőle, hogy ha bármikor segítségre van szükségük akkor csak hívják. Rick ezt most felhasználta, Shawn ügynök pedig jött, amilyen gyorsan csak tudott, hiszen kötelességének érezte, hogy segítsen Beckett megtalálásában. Az ügyet csak nagy vonalakban mesélte el neki Castle, szóval akadt pár kérdése.

- Mikor tűnt el? – kérdezte, miközben felváltva mutogatott, hogy mit hová helyezzen a csapata.

- Nyolc órája. – vágta rá Gates.

- Értem. Nincs semmi hír felőlük?

- Ezek az emberek meg akarják ölni... – kezdte kétségbeesve Rick.

- Castle! – vágott közbe Shawn. – Ne most omoljon össze! Tudom, mit akarnak, de ha már megtették volna, akkor annak hangot adnak. Higgyen nekem.

- Mit fogunk tenni? – kérdezte Gates.

- Először is. Összeszedtek mindent, ami az üggyel kapcsolatos? – nézett körbe Shawn ügynök, de legnagyobb meglepetésére, sehol egy akta.

- Semmink nincs. – szólt Castle.

- Semmi? – meredt rá válaszul az ügynök.

- Vagyis van egy alaprajz részletem. – Rick beletúrt a zsebébe. – Azelőtt kaptam Smith-től, hogy engem meglőttek. Nálam volt, és a kórházban eltették a személyes holmikkal együtt. De ezzel nem sokat érünk, pár helység csupán.

- Mutassa!

- Több száz épület lehet, aminek a részei. – magyarázta Castle.

- Maguk lehet, nem tudnak mit kezdeni vele, de mi gépre visszük és lefutatunk rajta a felismerő programot. – Jordan Shawn elvette a papírt. – Avery! Tegye ezt kivetítőre és futassa le! – utasította.

- Ezzel megtalálhatjuk? – érdeklődött feszülten Gates.

- Ha szerencsénk lesz. De kellenek profilok, hogy tudjuk szűkíteni a kört.

- Ebben segíthetek. – bólintott Castle.

Mindenki belevetette magát a munkába. Gates hívta rádión Espo-ékat, hogy bármelyik percben találhatnak valamit, úgyhogy álljanak készenlétben. Castle azt sem tudta mivel kezdje, de végül belevágott. Minden információt, amit megjegyzett a kutatása során, átadott Shawn ügynöknek. Adatok futottak végig a hatalmas FBI kivetítőkön.

A végtelennek tűnő adatsor hirtelen megállt és Avery megfordult a székében.

- 52 találat. Egyezés vagy részleges egyezés hasonló épületekkel New York körzetében. Hogyan szűkítsük tovább, Shawn ügynök? – kérdezte hadarva.

- Az túl sok. Milyen típusú épületek ezek?

- Tizenkét raktár, húsz magánház, egy iskolai épület és legtöbb üzemi ingatlan. – hangzott a válasz.

- Jól van, emberek, akkor a profil alapján szűkítjük tovább. Az iskolát és a magánházakat kihúzhatjuk. Minden más információt kérek a táblára! – Shawn felemelte a hangát és erre mindenki egy emberként kezdett bele az utasítás végrehajtásába.

Castle a fejét kapkodta, aztán már csak a levegőt. Nem érezte jól magát, de tűrte, mert egy percre sem bírt volna leülni, most, hogy beindult a végső hajsza Kate-ért.

Beckett magához tért. Most tényleg elveszette az eszméletét. Az oldalán feküdt a hideg padlón. Kifejezetten jól esett neki a hűs fapadló érintése, hiszen rettentően melege volt. Nem is beszélve arról, hogy így vízszintesben forgott vele a világ.

Az egyetlen dolog, ami józanítóan hatott rá az, hogy hangokat hallott a folyosó felől. Pulgatti hangját és egy másik, markáns férfihangot:

„Már beállt az izombénulás, nem bírja sokáig!” – mondta.

Nagyon jó, higgyék csak ezt! – gondolta Kate.

„Pontot teszek az ügy végére, aztán eltakarítjuk ezt a helyet...menjetek, készüljetek az induláshoz!...”

A nyomozó visszafeküdt abba a helyzetbe, ahogy otthagyták, rögtön utána ki is vágódott az ajtó. Hallatszottak a férfi közeledő léptei.

Kate érezte, hogy egy fegyver csöve nyomódik a nyakához. Csak a szemét nyitotta ki, ügyelt, nehogy megmozdítsa más testrészét is. Egy idegen arc bámult rá szigorú tekintettel.

- Tudja, ki vagyok, Kate? – kérdezte a férfi, akinek erős tájszólása volt. – Nem? ... Akkor valamit nagyon jól csináltam. – A fickó egyetlen határozott mozdulattal felrántotta Beckett-et a padlóról és fél kézzel meg tudta tartani a vékony nőt.

- Így nagyon szánalmas látványt nyújt, nyomozó. Azt hittem, nem adja meg magát ilyen könnyen. De akkor most jöjjön az a rész, hogy nálam van a fegyver, maga pedig meghal. – kibiztosította a pisztolyt és Kate mellkasához nyomta. – Csak a nosztalgia kedvéért.

Kate Beckett nyomozó meghozta a döntést, ami vagy az életébe kerül, vagy megmenti azt. A másodperc töredéke alatt cselekedett. Elkapta a férfi fegyvert tartó kezét és hirtelen maga felé emelte. Az automata pisztoly elsült, de a golyó a plafonba fúródott. Kate a következő mozdulattal vállból kicsavarta a kezét és megszerezte a fegyvert, amit rögtön a férfi halántékához nyomott. Közben a kicsavart jobb kezét tartotta, így mozdulatlanná téve őt.

Kate előrehajolt és lassan, tagoltan kezdte el mondani, hogy jól érthető legyen:

- Ez az a rész, amikor nálam van a fegyver! Tényleg szánalmas látvány így...ki is maga? Mert sajnos nem ismerem!

- Nem jut ki innen élve. – zihálta.

- Ha én itt, most meghalok. Maga is velem jön! – ellökte magától a férfit. - Gyerünk! – Kate szem magasságba emelte a pisztolyt, folyamatosan a célponton tartotta és elindultak.

Fallen - 9.fejezet

A kapitányságon türelmetlenül várták a telefon megcsörrenését, amely jelzi, hogy megérkezett a kommandós osztag és indulhatnak Beckett-ért. Habár azt nem tudták, hogy pontosan hová kell menniük, de ezt a semmittevést már senki sem bírta. Bármit, csak tehessenek már valamit.

- Castle! – szólalt meg hirtelen Ryan nyomozó.

- Mi van vele? – kérdezte Gates kapitány. Ő is golyóálló mellényben, felfegyverkezve várt a nyomozóival együtt.

- Ő kutatott. Ő találkozott Smith-el. Kell lennie nála valaminek, ami segít.

- Alexis mindent elhozott tőle. – vágott közbe Espo.

- Miért nem kérdezzük meg tőle, hogy nincs-e még valami? Mégis mit csinálunk ha megjött az erősítés? Azt sem tudjuk, hová menjünk! – mondta Ryan magából kikelve. Sosem látták még ilyen feszültnek ezelőtt.

- Akkor rólam is tudni fog. – rázta meg a fejét Mr. Rodgers.

- Ez most nem magáról szól. – förmedt rá Esposito.

- Elég legyen! – zárta rövidre a vitát a kapitány. – Ryan nyomozónak igaza van. Én és Mr. Rodgers bemegyünk Castle-hez. Esposito, maguk elindulnak oda, ahol Beckett-et utoljára látták.

- Igen, Asszonyom. – bólintottak egyszerre.

Gates és Castle apja fél órán belül a kórház folyosóján lépkedtek végig. Tudták jól mindketten, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, ha most elmondják Rick-nek, ami történt, de esélyt kell adniuk annak, hogy ő talán tud még valamit, akkor megtalálhatják Beckett-et. Rodgers kint maradt a folyosón, csak Gates ment be.

- Oh Kapitány, micsoda meglepetés! – mosolygott Castle. – Nem gondoltam volna, hogy maga is meglátogat.

- Szükségünk van magára. – mondta Gates komoly arccal.

- Máris meg kell oldanom egy ügyet? – Castle még mindig viccelődött.

A kapitány pár pillanatig csak komoly arccal állt az ágy végénél, mire Rick-nek is leesett, hogy valami rossz történt.

- Történt valami? – kérdezte hirtelen. – Hol van Kate?

Castle felült az ágyban. A mozdulat ugyan fájt neki, de most csak egy valamire tudott gondolni.

- Nem tudjuk, hogy hol van Beckett nyomozó... – kezdte Gates, majd elmondott mindent, ami eddig történt. Castle levegő után kapkodva figyelt a kapitány mondanivalójára. Borzalmasabbnál borzalmasabb gondolatok kavarogtak benne. Nem akarta elhinni, hogy Kate önként feladta magát azoknak az embereknek, és most fogalma sincs senkinek, hogy hol lehet.

- Castle! – szólította meg már harmadjára Gates, mire Rick feleszmélt. – Van valami magánál, ami segíthet nekünk?

- Ki volt az a férfi? – kérdezte dühösen.

- Kicsoda?

- Aki felhívta Smith-t! Hogy keveredett ebbe az ügybe? Egyáltalán Kate hogyan bízhatott meg egy idegenben?

- Joggal bízhatott benne, higgye el. – Gates az ajtóhoz lépett és résnyire kinyitotta.

- Hiszen meghalni küldte őt. – kiáltott Rick dühében, mielőtt a férfi belépett az ajtón.

- Hello, Richard.

- Ki maga? – állt neki. Castle azt hitte, hogy ettől már nem lehet idegesebb.

- Alexander Rodgers. Én segítettem Beckett nyomozónak, fiam.

Az íróból egyszerre kiszállt minden érzés, üresnek érezte magát. A kezeit maga mellé ejtette, nem akart hinni egyetlen érzékszervének sem. Szorítani kezdett a mellkasa, de azzal már nem foglalkozott.

Beckett lassan már két órája ült az üres irodahelyiségben a székhez kötözve. A karjába vezetett tű helye már égni kezdett és körülötte csúnyán lilult. Biztos, hogy nem egészségügyis volt a gépfegyveres nő, gondolta.

Melege volt, mintha negyven fok lenne, az amúgy huzatos szobában. A nyomozó érezte, ahogy lefolynak a hátán az izzadságcseppek. Próbálta megsaccolni, hogy mióta lehet itt és vajon meddig tartanak ki a gyógyszerek, amiket Smith-től kapott. De fogalma sem volt, hogy most milyen állapotban kéne lennie, hiszen fogva tartói mit sem tudnak Smith akciójáról. Beckett-nek eszébe jutott, hogy ha minél rosszabbnak tűnik az állapota, akkor talán csökkentik a drog adagolását és ezzel is időt nyerhet magának. Nyílni kezdett az ajtó és Kate eltökélte, hogy túljátssza a szerepét, így hangosan zihálni kezdett.

Pulgatti lépett be az ajtón. Ránézett a nyomozóra és összeráncolta a szemöldökét.

- Ilyen rosszul bírja, Beckett nyomozó? - kérdezte csalódottan.

Kate válaszul csak megrázta a fejét.

- Nem is olyan kemény, mint azt gondoltuk. - a férfi odalépett hozzá. - Kicsit megállítom az anyagot, nehogy idő előtt elpatkoljon. - Matatott valamit az infúziós állványon, majd fogta a másik széket és leült Kate-el szemben.

- Érzi már? Szédül, izzad, és lassan jönnek a hallucinációk is. Mintha lebegne és a világ egyszerre válna átlátszóvá és korom sötétté. Mielőtt teljesen átélné ezt az egészet, elmesélem ennek a gyönyörűségnek a történetét. Érdekli, ugye, Beckett nyomozó?

A férfi felemelte Kate fejét az állánál fogva és rámosolygott. Beckett gyomra majd felfordult ettől alaktól. A drog hatásai közül csak a verejtékezést érezte, de maradt a szerepénél és úgy tett,  mint aki már rosszul van.

- Érdekel. - nyögte ki végül. Közben az járt a fejében, hogy ha valaha pisztoly kerül hozzá, Pulgatti lesz az első, aki golyót kap tőle.

- Ez a beszéd. Tudtam én! 

A drogdíler maffiózó hosszú percekig sorolta, hogyan készítik azt a borzadályt, amit a nyomozó is kap most. Minden összetevőjét felsorolta, apró részletességgel.

Ez egy pszichopata, gondolta Kate. De a férfi aztán rátért a lényegre, hogy hogyan is keveredett a történetbe az édesanyja.

- Tudja, az anyjának nem is kellett volna benne lennie. Hogy is mondják? Rosszkor volt rossz helyen, igaz? Csak szerencsétlenségére az egyik diákja is benne volt az üzletben és az anyja segítségét kérte. Hiba volt. Utána már képtelenség lett volna levakarni őket, anélkül, hogy ne bukjuk az egészet. Így is éveket csúsztunk a kis nyomozásaik miatt. De a lényeg, hogy most itt vagyunk... - Pulgatti felállt és visszatette a helyére a széket. Oda hajolt Kate füléhez és belesúgta:

- Senki nem marad azok közül, akik tudnak rólunk. Maga, a kis író barátja, az apja, a kollégái. Mind meghalnak majd...szépen...lassan. Azzal a tudattal hagyom itt, Beckett nyomozó, hogy maga miatt ezek az emberek mind meghalnak.

Kate arcán legördült egy könnycsepp, de az izzadságtól szinte észre sem lehetett venni rajta. Azon járt az agya, hogy életben kell maradnia. Ő az első dominó a sorban, ha meghal akkor jönnek utána a többiek is, akikkel már nem fognak ennyit vacakolni. Már bánta, hogy nem mondta el a tervét Castle-nek, hiszen ő az egyetlen, aki meg tudja találni. "Bárcsak megtalálnál, Rick! Találj meg, könyörgöm!" - gondolta Kate.

"Meg foglak találni, Kate! Addig nem nyugszom!" - gondolta Castle, amikor aláírta a kórházi nyilatkozatot, hogy saját felelősségére távozik. A mellkasa még fájt, a járás is csak lassan ment neki, de ez sem tartotta őt vissza.

Tudomást sem vett az apjáról, rá sem nézett. Csak annyit mondott Gates-nek, hogy azonnal elmegy velük mert segíteni akar Kate keresésében.

A kórházból kifelé jövet Rodgers szólalt meg először:

- Richard, meg fogjuk találni. - mondta halkan.

- Megfogjuk. - bólintott - Aztán te eltűnsz, oda ahonnan jöttél. Tönkretetted az anyám életét, tönkretetted az enyémet. Most pedig a halálba küldöd, akit teljes szívemből szeretek?! Nem tudom, hogy ki vagy te. De már nem is akarom tudni soha többé!

Fallen - 8.fejezet

Kate a kocsi hátsó ülésén ült, a még mindig ismeretlen férfival. Kezeit ökölbe szorította maga mellett. Nem akarta, hogy látszódjon mennyire remeg. Azt, hogy az idegességtől vagy a dühtől, azt már maga sem tudta. Lehunyta a szemét és azt kívánta magában, hogy csak találják meg hamar.

- Kérem a fegyverét, Nyomozó. – nyújtotta a kezét a férfi.

Beckett levette az övre erősített tokot, és a kezébe nyomta.

- A telefont és a jelvényét is.

A nyomozó ezeket is odaadta, mire a férfi leengedte az ablakot és először a jelvényt, majd a telefont is ugyanazzal a lendülettel kidobta.

- Úgysem fogja már őket használni. – vigyorgott undorítóan a pasas.

- Ki maga? – kérdezte hidegen Kate.

- Mit számít az most?

- Tudni akarom, ki öl majd meg.

- Oh Kate. – kezdte. – Én nem ölöm meg. Még... a főnök el akar köszönni.

- Szóval nem maga a főnök? Maga csak egy csicskás. – vágta oda dühösen Kate.

Nem azért adta fel magát, hogy egy ilyen pszichopatával csevegjen. Szeretne már annak a szemébe nézni, aki elrendelte anyja meggyilkolását.

- Joe Pulgatti vagyok. Azaz ember, akit az anyja le akart kapcsolni, de nem jött össze neki. És most már magának sem fog, úgyhogy ne bosszantson, Nyomozó! – komolyodott el a férfi.

Pár percig megint csak a motor zúgását hallgatták, majd Pulgatti előrehajolt, és szólt a sofőrnek:

- Állj meg itt egy percre!

Kate szétnézett. Egy város széli raktárnál álltak meg. Az nem lehet, hogy ez legyen a nagy rejtekhely, gondolta. Ez túl kézenfekvő.

- Szálljon ki! – utasította durván Pulgatti. Kate kinyitotta az ajtót, és kiszállt.

- Van nyomkövető magánál?

A férfi láthatóan idegesebb lett mióta Beckett leszólta a pozícióját. Eltűnt a korábbi nyálas megszólítás, amit külön hangsúlyozott eddig: „Nyomozó.”

- Nincs.

- Tényleg?! Mindjárt el is hiszem... – Pulgatti intett az egyik emberének, hogy adjanak oda neki valamit a csomagtartóból.

Egy fémdetektor. Ezzel biztos, hogy kiszúrják a nyomkövetőt.

A fémkereső egyből csipogni kezdett, amikor elhúzták előtte.

- Mi ez? – kérdezte ingerülten a férfi.

- Az övem.

- Vegye le és adja ide!

Kate megtette, amit mondtak. Ennyi volt, gondolta. Az ötlet felsült.

- Ezzel próbált meg csőbe húzni minket? – Pulgatti a földre dobta az övet. – Tudja, itt kéne hagynom egy kis ajándékot a barátainak. De a főnök elegánsabban akarja elintézni. Én személy szerint már rég golyót repítettem volna a fejébe.

A férfi köpött egyet maga elé, majd biccentett a többieknek, hogy most már mehetnek tovább.

Közben a kapitányságon Alex Rodgers elmondta Beckett tervét Gates kapitánynak és a többieknek. Esposito teljesen kikelt magából:

- Mi a fenét képzelt? – állt neki Castle apjának. – Nem érdekel ki maga, vagy hogy kinek dolgozik... Hagyta romba dőlni mindazt, amit Rick Castle felépített.

- Elég legyen, Esposito. – szólt közbe Gates. – Hiszen működik! Vesszük a jelet!

- Ami azt illeti megálltak. – nézett fel a monitor felett Ryan nyomozó.

- Mi?! Smith szerint minimum kétórányira volt a hely, ahol ő járt. – Rodgers a képernyőre nézett. Az egyhelyben villogó piros pontot figyelte.

- Megtalálták. – csapott az asztalra Espo. - Milyen gyorsan ér ide a kommandó?

- Egy óra. – válaszolt a kapitány.

- Látja mit művelt?! – ordított Javi Castle apjára. – Most ölte meg!

- Megyek megsürgetem a kommandósokat! – sietett el Gates az irodájába, és rögtön a telefonért nyúlt.

- Ha eddig nem kereste Castle-t... és Beckett-nek valami baja esik... ne is kerüljön a szeme elé most már soha! – vetette oda még Esposito, majd sarkon fordult és elment.

Egy járőr lépett ki a liftből és tanácstalanul nézett szét.

- Beckett nyomozót keresem. – szólalt meg végül.

- Ki maga? – kérdezte Gates, mikor kilépett az idoájából.

- Lawrence járőr, Asszonyom. A nyolcas kapitányságról.

A vékony, megszeppent rendőrtiszt egy jelvényt nyújtott át a kapitánynak. Beckett jelvényét. Mire Ryan is felpattant az asztalról, de Rodgers hamarabb megszólalt:

- Honnan szerezte ezt?

- Egy régi, városszéli raktár közelében találtuk. – előhúzott egy összetört mobilt a zsebéből és azt is átnyújtotta. – Meg ezt is.

Ryan nyomozó idegesen megdörzsölte a tarkóját. Tudta mindenki, hogy ez nem jelent semmi jót.

- Köszönjük, Lawrence. Elmehet. - bicentett Gates.

[...]

- Nos, Beckett nyomozó. Megérkeztünk.

A terepjáró motorja leállt. Egy használaton kívüli üzemépület előtt álltak meg, a semmi közepén.

Kate-et két férfi kísérte, Pulgatti ment előttük, mutatva így az utat.

- Előkészítettünk mindent, de a Főnök csak este jön. De nem hagyom magára, nyugodjon meg.

- Mit készítettek elő?

- Ugye nem hitte, hogy olyan fantáziátlanok lennénk, hogy csak úgy egyszerűen megöljük? – röhögött a fickó.

Egy kiürített irodai helyiségbe léptek. Csak két széket lehetett látni, az egyik a sarokban, a másik a szoba közepén. Nem messze a székektől egy infúziós állvány állt. Kate arcára kiültek az érzések.

- Ne vágjon már ilyen arcot, Nyomozó. Hisz azt mondta, nem fél.

- Az mi? – kérdezte.

- Üljön le!

A két kísérő durván odalökte Beckett-et a székhez.

- Magának a kínzás elegáns módszer, Pulgatti? – kérdezte elcsukló hangon.

- Nem fogjuk megkínozni, Nyomozó. – felelte.

Kate mindkét kezét a szék karfájához kötötték. Az egyiket két helyen is.

- Fizikailag nem fogjuk kínozni. – folytatta az előző gondolatmentét a maffiózó. Leguggolt Beckett mellé. – Tudja mi az? ... Sejtettem, hogy nem. ... Az a legkeményebb drog, amit valaha piacra dobtak. Saját kezem munkáját dicséri, szóval vegye megtiszteltetésnek. Maga próbálhatja ki először, holnap este pedig már terítjük is.

Pulgatti kicsit feljebb hajolt. Tíz centiről bámult Kate arcába, majd megszólalt:

- Az fogja megölni, amitől az anyja oly sokáig próbálta megóvni New York utcáit. Csak azért halt meg, mert az egyik diákja nem bírta tartani a száját.

Kate arcán legördült egy könnycsepp. Soha nem érzett ilyen fájdalmat, soha nem gondolta, hogy így lesz vége. Szinte szorította a mellkasát a tudat, hogy ilyen gúnyt űznek az anyja halálából.

Egy nő lépett be az ajtón, az oldalán gépfegyver lógott.

- A „nővérke” beköti magának ezt a nagyszerű anyagot, Nyomozó. - bökött az infúziós állvány felé.

Pulgatti ellépett Kate mellől és odaengedte az újonnan érkező nőt:

- Lassú adagokban kapja, hogy tovább tartson. Míg végül úgyis feladja majd a szíve.

Kate megfeszítette a kezeit a szék karfáján, de azok meg sem moccantak. Ezt a legvadabb rémálmaiban sem gondolta volna, és most teljesen egyedül van. Nincs nyomkövető, sehogy nem találhatják meg, gondolta. Az egyetlen dolog amije van, az a lenyelt gyógyszerek...

A lenyelt gyógyszerek! Smith! – ugrott be neki hirtelen. Hát ezért adta a két kapszulát mielőtt elindultak. Ezzel időt adott neki. Ami most talán az életét is megmentheti. „Köszönöm, Smith!” – gondolta magában Kate és próbálta rendezni a szívverését. Még nincs minden veszve.

Fallen - 7.fejezet

Kate még mindig nem ocsúdott fel a döbbenetből, amit Castle apjával való találkozás okozott. Ezek után végképp nem tudta eldönteni, hogy bemenjen-e szerelméhez, hiszen hogyan ülhetne le mellé, úgy, hogy meg sem említi neki az apját.

Mr. Rodgers javaslatára átmentek a kapitányság melletti kávézóba. A férfi szerint, amíg nem tudják ki a tégla a rendőrök közt, addig így lesz a legjobb. Kate egyből belement. Végre valaki, akiben bízhat - gondolta - mikor egy órán belül a második kávéját kortyolgatta.

- Szóval Rick már négy éve a rendőrségnél van?

- Lassan öt.

- Milyen ember? – a férfi halványan elmosolyodott – Úgy értem...

Kate közbevágott:

- Tudom, hogy érti. Hisz nem ismeri. – Beckett nem szemrehányásnak szánta, a férfi mégis feltűnően elkomolyodott. - Nagyon jó ember. A legképtelenebb helyzetekben is előáll valami elmélettel, amivel bármikor, bárkit képes megmosolyogtatni. Önzetlen és soha nem adja fel.

- Szereti őt, igaz?

- Igen, szeretem. - Kate felnézett a férfira – Tudja mi történt?

- Tudom.

- Nem akarja látni a fiát?

- Ez nem ilyen egyszerű, Kate. – rázta meg a fejét Rodgers.

- Mostanában semmi sem az... Szóval, hogyan került anyám ügye magához?

- Gondolom már rájött, hogy az akkor ügyön lévő rendőrök simlisek voltak. Raglan, McAllister, Montgomery. Aztán ott volt még, hogy példa nélküli gyorsasággal lezárták az ügyet. Ez feltűnt a belsősöknek is és már akkor tudták, hogy ez nem mezei korrupció pár helyi zsaruval. Rögtön egy külön egységet állítottak össze, hogy gyorsan véget vessenek az egésznek, de sejtelmük sem volt, hogy ez az ügy sokkal régebbre nyúlik vissza. Smith - vele már találkozott – beépült, és hamar kiderült, hogy ez komolyabb, mint bárki gondolta volna. Az egység tagjai sorban tűntek el, ekkor szedtek le mindenkit az ügyről.

- Maguk, hogyhogy nem tűntek el? – kérdezte Kate.

- Smith és én voltunk a CIA-sok a csapatban. Hivatalosan sehol nem volt feltűntetve a nevünk, hiszen a mi reszortunk volt a kémkedés és hírszerzés. Vegye úgy, hogy mi vagyunk a rés a pajzson.

- Mi lesz most? Most, hogy ön is itt van, így már találhatunk fogást rajtuk, nem?

- Semmit nem jelent, hogy én itt vagyok. – A férfi megcsóválja a fejét. – Tudja miért nem halt meg tegnap este? Pedig csak annyit kellett volna tenniük, hogy feljebb emelik a fegyvert.

- Akkor miért élek még? – Kate feszülten figyelt.

- Mert játszadoznak magával, Kate. A fegyvereket is azért vitték el a kapitányságról, hogy tudassák: a maga rendőrsége nekik apró piszok csupán a szélvédőn. Ezek az emberek elmennek a végsőkig, amíg már fél lábbal a sírban nem áll, és mire személyesen találkozik velük, csak lépnie kell egyet.

- Tudja, ha most rám akarta hozni a frászt. Sikerült. – Kate a kávésbögrét szorongatta. – Hogy találhatom meg őket?

- Gondolom, már mondták páran, hogy jobb lett volna, ha nem folyik bele.

- Említették. De ez már nem számít. Mi lesz most? Ölbe tett kézzel várjam, hogy mikor jönnek és végeznek velem pusztán kegyelemből?

- Maga nem találhatja meg őket. Ők találják meg magát! Ettől kell megvédenünk.

Miközben Castle apját hallgatta, Kate lehúzta az utolsó korty kávéját.

- Vagy nem. Van egy tervem! – a nyomozó felpattant az asztaltól. – Jöjjön!

Kiértek a kávézóból. Rodgers-nek szednie kellett a lábait, hogy utolérje Beckett-et, akinek nyilvánvalóan egy sürgető ötlete támadt.

- Mit akar csinálni, Kate? – kérdezte, mikor utolérte.

- Hívja Smith-t! Mondja, hogy jöjjön a kórházhoz. A többit útközben elmagyarázom.

Rodgers a kórház előtt parkolt le autójával. Kate útközben elmagyarázta neki a tervét, amit nem fogadott kitörő örömmel a férfi.

- Nem tetszik ez nekem. – mondta.

- Nincs más választásunk. Mikor ér ide Smith?

- Egy órán belül itt lesz.

- Jól van. Adja a nyomkövetőt! – Beckett a kezét nyújtotta.

- Át fogják vizsgálni, megtalálják...

- Amíg tudom, magamon tartom. Aztán csak a csapaton múlik milyen gyorsan találnak meg.

- Elmondja Rick-nek?

- Nem. De ha rossz vége lesz, maga elmagyarázza majd neki.

Castle apja csak mereven bólintott. Kate ötlete - hogy önként sétál anyja gyilkosai keze közé, mindössze egy darab nyomkövetővel az övcsatján – elég ingatag lábakon állt. Hiszen akár már rögtön meg is ölhetik, nem kell, hogy bárhová elvigyék. Vagy rögtön kiszúrják a nyomkövetőt és akkor az egész halott ügy.

- Hogy éri el, hogy ne öljék meg rögtön?

- Hisz maga mondta. Ezek kiélvezik a gyilkolást... Várni fognak vele, és ez alatt az idő alatt kell majd megtalálniuk.

- Megtaláljuk, Kate.

- Remélem.

Ezzel a végszóval kiszálltak a kocsiból és a kórház bejárata felé vették indultak. Smith egy órán belül itt lesz Beckett-ért. Átadja őt azoknak az embereknek, akik a halálát akarják. Pont azt teszik, amitől Montgomery és Castle is mindenáron védte a nyomozót.

- Bejön? – tette fel a kérdést Kate.

- Nem... Csak idáig kísértem, nyomozó. – Megálltak a kórterem ajtaja előtt. – Megyek a kapitányságra, összeszedem a csapatot és megyünk maga után!

- Köszönöm.

- Ne tegye. Nem szabadna engednem, hogy ezt tegye. – Castle apjának arcán szomorúság látszott megjelenni. Nem akarta ezt tenni, de ő is tudta, hogy nincs már választásuk.

- Viszlát! – köszönt el Kate mikor benyitott a kórterembe.

A kilincs halkan kattant miután Kate bement, és Rodgers már csak a csukott ajtónak válaszolt:

- Úgy legyen. – felelte halkan majd szinte rohanva indult a kijárat felé.

Rick az ágyban feküdt. Már nagyon jó színben volt, hiszen csökkentették a gyógyszereit. Az állapota teljesen stabil.

- Szia. – lépett oda hozzá mosolyogva Kate.

- Már vártalak. – felelte Castle. A hangja már szinte teljesen a régi volt. A légvétel is egész jól ment. Hirtelen nagyon sokat javult.

Megfogták egymás kezét. Beckett nyomozó fejében csak az járt, hogy most nem szabad sírnia, Castle-nek most nem szabad észrevennie, mire is készül. Ha rosszul sül el az egész akkor most látja utoljára szerelmét.

Annyira elgondolkodott ezen, hogy nem vette észre, hogy elbambult és csak a kezüket nézte pár hosszú pillanatig.

- Minden rendben? – kérdezte Rick elkomolyodva.

- Persze. – jött a gyors válasz. – Hiányzol.

- Hát még te nekem...

Kate nem is engedte, hogy a férfi végigmondja, odahajolt és megcsókolta. Hosszú szerelmes csókot váltottak.

- Ebből még nagyon sokat akarok, ha kiengednek. – szólalt meg Rick.

Kate csak nyelt egyet. Nem azért mert ő ne akarná ugyanazt, de egyáltalán nem biztos benne, hogy itt lesz, amikor Castle-t kiengedik. Végül az ajtónyitódás mentette meg a válaszadástól.

- Nos, Mr. Castle. Hogy van? – Az orvos megállt az ágy végénél.

- Jobban, sokkal jobban. – Rick Kate-re nézett.

- Ha minden rendben lesz, akkor a hétvégén elengedem, de csakis akkor, ha szigorú ágynyugalmat tart otthon.

- Ez nagyszerű. Úgy lesz, Doktorúr!

- Köszönjük. – biccentett Kate, amikor megcsörrent a telefonja.

A kijelzőn Esposito hívása jelent meg. Bizonyára már tud a tervemről, gondolta Beckett. Nem veheti fel, jobb lesz úgy ha nem veszi fel, ezért inkább kinyomta a telefont.

- Akkor megyek is. – A doktor elindult az ajtó felé. – Viszlát.

- Viszlát.

Kate még maradt pár percet Castle mellett, aki vissza akarta adni az óráját.

- Megszolgálta, hogy újra nálad legyen. – kezdte volna kikapcsolni a szíjat.

- Még maradjon, Castle. Kérlek.

- Biztos? Ez az apád órája...

- Biztos.

Búcsúzásként óvatosan a vállára hajtotta a fejét és csak hosszan, egymás lélegzését hallgatták.

- Akkor addig félreraktad édesanyád ügyét, amíg ki nem engednek?

Kate erre felemelkedett Castle válláról.

- Igen. De most pihenj.

- Rendben. Ha te kéred, akkor megteszem.

- Szeretlek. – Kate alig bírta visszatartani a könnyeit, de görcsösen megakadályozta, hogy egy is legördüljön.

- Én is, Kate.

Amikor kilépett a kórterem ajtaján a két kezébe temette az arcát. Nem sírt, már nem is bírt volna, de úgy érezte, ez kell most, hogy a világ ne hulljon darabokra körülötte.

Amikor valaki megérintette a vállát, ijedtében összerezzent.

- Mehetünk, Beckett nyomozó? – Smith állt meg mellette.

- Szólt nekik? - kérdezte idegesen.

- Megkapták a kódolt üzenetet.

- Hol vannak?

- A kórház bejáratánál várnak önre.

- Menjünk. – mondta és még egyszer visszapillantott a kórterem ajtajára.

- Nyelje le ezeket! – nyújtott oda hirtelen két kapszulát Smith.

- Mik ezek?

- Bízzon bennem. Szüksége lesz rájuk!

Beckett nyomozó végiggondolta, hogy ha Castle apja bízik ebben a férfiben, akkor neki is bíznia kéne. Ezért fogta a két szem gyógyszert és lenyelte őket.

- Sajnálom, de durvának kell lennem. – ragadta karon erősen Kate-et.

- Csak tegye, amit kell.

Mikor kiléptek a kórház bejáratának ajtaján, Smith még lökött egyet a nyomozón, hogy a színjáték tökéletes lehessen.

- Menjen. – szólt utána durván.

Ekkor két férfi állt meg Kate előtt. Arra számított, hogy két fekete alakot fog meglátni, szigorú tekintettel az arcukon. Ehelyett két hétköznapi fickó állt ott, összefont kezekkel és sejtelmesen mosolygott az egyikük.

- Kate Beckett nyomozó. – A férfi szinte köpte a szavakat. – Fél már?!

Kate szíve nagyon gyors ütemben kezdett verni. Átfutott az agyán, hogy talán még sem kellett volna ez az egész. Aztán vett egy hatalmas levegőt és határozottan a férfi szemébe nézett.

- Nem. – mondta ki végül.

A férfi fülsértően felröhögött. Hallani lehetett, hogy csak erőlteti. Végül mikor abbahagyta, felhúzott szemöldökkel ezt felelte:

- Az anyja is ezt mondta.

Még két férfi jelent meg, akik Kate háta mögé léptek és az egyik egy hangtompítós fegyvert húzott elő. A pisztoly alig hallgató pukkanással elsült. Smith testét gyorsan berakták az egyik lesötétített kocsiba.

- Jöjjön, Beckett nyomozó! – a férfi egy másik, ugyanolyan kocsi felé intett.

Kate utolsó gondolata Castle volt. Látta maga előtt a huncutul mosolygó férfit, amint kávét tesz az asztalára és leül a megszokott helyére. Ez a gondolat megnyugtatta őt, lelassult a szívverése, majd elindult a fekete GMC terepjáró felé.

Fallen - 6.fejezet

Kate Beckett nem először ébred Castle lakásának vendégszobájában, hiszen, amikor a lakása robbant fel, akkor is nála kötött ki. Most a különbség az, hogy az autója semmisült meg. Viszont pótolhatatlan hiány, hogy Castle nincs vele.

Megigazgatta szépen a vendégszobában lévő ágyat, és kiment a konyhába. Korán volt – hajnal fél hét – de Martha már a konyhában ült és a reggeli újságot olvasgatta a kávéja mellett.

- Jó reggelt, Martha.

- Jó reggelt, Drágám. Aludtál te valamit? – kérdezte, miközben Beckett-re sandított.

- Nem sokat.

- Hallottam mi történt tegnap. – Martha bánatosan nézett fel az újságból, majd belekortyolt a kávéjába. Kate szintén kiszolgálta magát némi koffeinnel.

- Fogalmam sincs, merre tovább. Hogy mit tegyek, hogy kiben bízzak, vagy egyáltalán mit mondhatok majd el Castle-nek ebből az egészből. Arról már nem is beszélve, hogy mit mondjak majd Gates-nek! – fakadt ki Kate.

- Drágám. Hisz tudod, mit tegyél, csak nem engedsz neki. – Martha kedvesen elmosolyodott. - Ezt az ügyet nem tudod érzelmek nélkül megoldani. Senki sem tudná. Így hát, hagyd, hogy ne csak az eszed vezessen!

Kate lassan végiggondolta a tanácsot.

- Rick-nek pedig muszáj lesz elmondanod. – mutatott Martha Kate kötésére.

- Lehet, be sem kellene mennem?

- És az kinek lenne jó? Ugyan már, Drágám!

- Nem tudom. Első lépésként beszélek a kapitánnyal. – letette a kávéspoharat.

- Mit mondasz majd neki?

- Az igazat.

Kate határozott lépésekkel elindult az ajtó felé.

- Vigyázz magadra, Drágám!

- Azon leszek. Viszlát!

Beckett nyomozó hezitálás nélkül nyitott be a kapitány irodájába. Szánt szándéka, hogy mindent elmond felettesének, hátha ezzel kiérdemli a segítségét.

- Jó reggelt! – köszönt.

- Magának is, Beckett. – biccentett Gates. – Hogy van?

- Jól, köszönöm . . . helyezzen vissza szolgálatba. Kérem.

- Miért tenném? Maga a megtestesült nagybetűs rejtély! – kezdte kissé dühösen. – Nem szeretem, ha a saját embereim titkolóznak előttem. És nem utolsó sorba, megsérült.

Kate nyelt egyet, majd belevágott.

- Szükségem van a segítségére. – mondta, de meg is bánta, amikor meglátta felettese arckifejezését.

- Segítségre? Mégis mihez?

- Anyám ügyén dolgozom. Vagyis most már Castle ügyén is. Engem szintén azok az emberek próbáltak megölni. És a három eset egybefonódik, de attól félek, hogy ez az egész már túlnőtte magát. Ez már nem csak anyámról, Castle-ről és rólam szól. Tegnap este rárobbantották az autómat két barátomra.

Gates kapitány hosszasan méregette a nyomozót, végül felkapta a telefont és egy számot ütött be.

- Itt van. – Mondta a telefonba.

- Kap segítséget. – bökött az ajtó felé Gates. Kate összevont szemöldökkel nézett az ajtó irányába.

Egy férfi lépett be, akit Beckett nyomozó nem ismert fel, de az arcvonásai nagyon ismerősek voltak számára. Öltöny volt rajta, ami pont passzolt a komoly tekintetéhez. Megállt Kate-el szemben és így kezdte:

- Ön minden bizonnyal, Beckett nyomozó. – A férfi kezet nyújtott Kate-nek, aki elfogadta azt és biccentett. – A CIA-tól jöttem. Azt hiszem, tudunk egymásnak segíteni.

- CIA? Mit keresnek ebben az ügyben a CIA? Maga kicsoda egyáltalán? – háborodott fel a nyomozó.

- A nevem Alexander Rodgers. – mutatkozott be stílusosan a férfi. - Most épp a fiamat keresem. Egyébként az anyja ügyén dolgozom.

Megfagyott a levegő. Kate teljesen lemerevedett a felismeréstől, hogy Rick apja áll előtte Gates irodájában. Teljes káosz uralkodott most a fejében...

Fallen - 5.fejezet

Esposito és Lanie egész úton csépelték egymást, csupa jelentéktelen dolgon kapták fel a vizet. Például, hogy miért Esposito-nak kellett hátra ülnie vagy, hogy minek Lanie-nek telefon. Espo szerint, ha valaki vészhelyzetben lenne, akkor felőle meg is halhatna. Lanie válasza erre csak annyi volt, hogy ő eleve hullákkal foglalkozik, őt sosem hívják „vészhelyzetekhez”. És ez így folytatódott egészen addig, amíg már csak öt percre voltak Castle lakásától, és Kate nem bírta tovább.

- Fejezzétek már be! – könyörgött Kate a két veszekedő barátjának. – Olyanok vagytok, mint a házasok.

- Előbb mennék hozzá egy majomhoz. – förmedt hátra Lanie.

- Előbb vennék el egy majmot. – kontrázott Esposito.

- Illene is hozzád!

- Lanie! – sóhajtott Beckett. – Elég.

- Igazad van. Beszéljünk rólatok. Akkor most mi van Castle-el meg veled? – fordult végre menetirányba a doktornő.

- Egyenlőre épüljön fel, a többi ráér. – mosolyodott el Kate. Jó érzéssel töltötte el, hogy tudja, Castle jobban van és fel fog gyógyulni.

- Értem. Szóval felgyógyul és jöhetnek a gyerekek. – vigyorodott el kajánul a barátnője.

- Szeretnél babát? – ugrott előre Espo.

- Dehogy! – szorította meg a kormány Kate már csak a puszta gondolatra is. – Hanyagoljuk a témát és koncentráljunk a nyomozásra.

Lanie és Javi csak bólogattak, majd a férfi szólalt meg előbb:

- Mármint a kis magán akciónkra gondolsz, ugye? Mert ezt az ügyet nem vihetjük semmilyen ügyészség elé. Hiszen akkor vagy mind repülünk a kapitányságról, vagy besározzuk Montgomery nevét. Vagy mindkettő! Ezt ugye tudod, Beckett?

Persze, hogy tudja, mivel játszanak. A saját életük most a legkevesebb, amit kockára tesznek. Ott vannak a családjaik, barátaik, a munkájuk és ki tudja, mi jön még.

- Igen. Tudom. – Kate Espora nézett a visszapillantóban. – Most még kiszállhattok!

- Nem. – vágták rá egyszerre.

Lanie és Esposito gyilkos pillantást vetettek egymás felé, még az sem tetszik nekik, hogy kivételesen legalább egy valamiben egyetértenek.

Befordultak a sarkon, ami után a következő utca már Rick lakásának utcája. A rádión lévő óra már este fél tízet jelzett. Legalább már vége ennek a hosszú napnak is, gondolta Beckett nyomozó.

- Ez meg mit művel?! – hunyorított. Egy hatalmas GMC terepjáró fordult rá szemből az utcára, és tövig nyomta a gázt. Kate lehúzódott és szinte már alig gurultak, de a másik autó pillanatok alatt odaért mivel egy cseppet sem lassított. Az elkövetkezendő percek olyan gyorsan peregtek le, mintha csak kívülről nézték volna, akár egy filmet.

- KATE! – kiáltott fel Lanie, amikor a fényszórók az arcára vetültek.

A felismerés egyszerre hasított beléjük, mikor a másik autó pár méteren belülre került. Nem tehettek semmit, nem volt hová menni. Az elképesztő erejű terepjáró totálisan belecsapódott Kate kocsijának oldalsó lökhárítójába. Legalább húsz méteren keresztül tolta maga előtt, mikor végre megálltak, és ekkor tüzelni kezdtek rájuk. Beckett ösztönösen az arca elé tette a kezét, bár ez golyók ellen nemigen védte volna. Viszont nem jött egy golyó sem az üvegen belülre. Nem a szélvédőre, hanem a motorháztetőre és a kocsi oldalára lőttek. Semmit nem lehetett látni a méretes ködfényszórók éles világításában. A nyomozó hunyorogva barátnőjére nézett, aki az ablaküvegnek dőlve ájultan feküdt. Kate a biztonsági övvel kezdett bajlódni, de az sehogy nem nyílt.

- Esposito! – kiáltott, bár hátranézni nem tudott.

A gépfegyver elhallgatott és a GMC motorja felbőgött. Fülsértő kerékcsikorgással elhajtott mellettük.

Végre tisztán ki lehetett látni az utcai lámpa fényével megvilágított motorháztetőre. Füst ömlött ki belőle és mindent elárasztott a benzinszag. Kate még jobban rángatni kezdte az övet.

- JAVI! – már ordított kétségbeesésében. Ebben a pillanatban a férfi a hátsó ülésről előre vetette magát. Átvágta valamivel Beckett övét.

- Lanie?!

- Szállj ki most rögtön! – Esposito az ajtó felé tolta főnökét. – Majd én viszem őt!

Kate szinte kiesett az ajtón, a látása egyre homályosodott. Biztos volt benne, hogy megsérült valahol, de az adrenalintól most semmit nem érzett. Feltápászkodott, de még a kettős látás ellenére is végignézett az autón, aminek elejét és oldalát szitává lőtték.

- Beckett, gyere már!

Esposito már elvitte Lanie-t messzebb, két épület közé, és Kate elé rohant, aki ugyan elbotorkált az autótól, de közel sem eléggé.

Amit a nyomozó még utoljára hallott, az, hogy a távolban már felbőgtek a rendőrségi szirénák. Aztán az autója hatalmas robajjal felrobbant. Esposito pedig átkarolta, amikor a földre zuhantak, hogy megvédje a szétrepülő repeszektől. Aztán képszakadás.

Beckett Gates hangjára ébredt:

- Zárják le az egész utat, és egy kilométeres körzetbe minden utcában álljon legalább egy járőrkocsi.

Lassan felült. Lüktetett a halántéka és borzalmas fülzúgás kezdett rá, ahogy megfogta a homlokát. Érezte, hogy kötés van a fején és meglátta az infúziót is, ami a jobb kézfejébe volt bekötve.

- Beckett! – lépett be a kapitány a mentőbe. – Feküdjön vissza.

- Lanie?

- Esposito nyomozó vele van, a másik mentőautóban. Rendbe jön.

Kate még mindig a fejét fogta. Most már két kézzel, mintha ez tartaná csak össze, nehogy szétrobbanjon a fájdalomtól.

- Beckett. – kezdte Gates. – Fogalmam sincs, hogy mit kerestek itt ilyenkor, ahhoz nincs is közöm. De ha beszámítható állapotban lesz, azonnal jöjjön be a kapitányságra és magyarázza el nekem, hogy mit keres egy rakás titkos számlaadat, fénykép és rendőrségi feljegyzés maradványa szétterítve az utcán.

A nyomozó elengedte a fejét, mintha kiszállt volna belőle az előbb még elviselhetetlen fájdalom. Az akták! A csomagtartó tele volt az ügy fontos részleteivel és bizonyítékaival. Most mind oda.

- Eltűntek a fegyvereket. Mindkét távcsöves puskát elvitték az őrsről.

- Mi?! Mégis hogyan?

- Fogalmam sincs. Mondja meg maga.

Kate elgondolkodott.

- A kapitányságon is van emberük.

- Kiknek, Beckett?

- Nem tudom. Még.

Gates nagy levegőt vett, majd lassan kifújta.

- Menjen haza. Küldök rendőröket a lakásához.

- A kórházba küldjön embereket. Ha engem meg akartak volna ölni, megtették volna most.

- Kik ezek? És mit akarnak magától, Beckett?

- Fogalmam sincs. – mondta idegesen. De úgy tűnt a kapitány nem hisz neki.

- Rendben. Castle kap két őrt az ajtajához. Magának pedig holnap jelenése van az irodámban! – Gates kilépett a mentőből.

- Felfüggeszt? – szólt utána Kate.

- Egyenlőre. – és ezzel otthagyta a nyomozóját.

A mentősök kicserélték a kötést, szerencsére nem kellett összevarrni. Kivették az infúziót a kezéből, és mivel nem szédült, kiszállhatott.

- Kate! – kiáltott neki valaki, mire megfordult Alexis vetődött a karjaiba.

Kate viszonozta az ölelést és egy puszit nyomott a lány fejére.

- Nem lehet igaz, hogy ezt teszitek velem. – dünnyögte Alexis, de még mindig ölelte a nyomozót. – Először apa, most meg te is. Mi ez az egész?

- Nincs semmi baj. Megoldjuk. - Végre elengedték egymást.

- Mondtam apának, hogy odaadtam, amit összegyűjtött édesanyád ügyéről.

Beckett körbenézett. Mindent égett papírdarabok borítottak, amiket néha a gyenge szél arrébb fújt. Hatalmas csalódottság fogta el, hiszen ezek az akták tartották életben a reményt, hogy egyszer megtalálhatja anyja gyilkosát és azokat, akik meg akarták ölni őt és Castle-t.

- Ezek... – kezdte Alexis elcsukló hangon.

- Igen.

Egy egyenruhás szólt Alexis-nek, hogy nem szabad civileknek a helyszínen tartózkodni. Elbúcsúzott Beckett-től, és úgy hagyta ott, hogy ha végzett azonnal felmegy hozzájuk, hiszen a lakás ott van száz méterre onnan, ahol akkor álltak.

Kate még megkereste Lanie-éket. A barátnőjét beviszi a mentő, de Esposito vele tart. Ragaszkodott hozzá, hiszen most úgy sem tudnak min dolgozni.

Megcsörrent egy telefon, és a hangra Beckett egyből felkapta a fejét. Nem, ez nem az ő telefonja. Szerencsére a mobil - amin Smith hívta - nála maradt, a kabátzsebében. Ha a kocsiban lett volna, akkor most tényleg semmi nem maradt volna a nyomozónk a kezében, amivel előre vihetné az ügyet.

- Smith! – vette fel feszülten a telefont.

- Mit művel? Minden tévéadó magukat adja.

Kate körbepillant. Tényleg vannak riporterek és kamerák körbe a helyszínen.

- Elhiheti, hogy nem direkt csináltam.

- Bele sem kellett volna folynia.

- Ha kioktatni akar, akkor kopjon le. Különben meg térjen a lényegre!

- Segítek magának.

Pár pillanatig csak hallgattak.

- Miért? – kérdezte határozottan Beckett.

- Közösek az érdekeink. De akkor bíznia kell bennem.

- Próbáljuk ki. Hozzon el nekem mindent, amilye van, az ügyekkel kapcsolatban.

- De hiszen azok magánál vannak.

- Most repültek a levegőbe. – sóhajtott dühösen.

- Holnap délben ott leszek. – és ezzel letette.