Köszönetnyilvánítás Nektek

A mai napon az oldal látogatottsága

átlépte a 10,000 főt.

Köszönök minden kattintást Nektek! :)

Hoztam pár statisztikát, hogy lássátok "mit műveltetek"!

Külön köszönet jár a Castle Gportál-nak, hiszen onnan kaptam a legtöbb kattintást és a legjobb "csevegő" társasággal lóghatok az oldal létezésével/működésével ;)

Sokféle kulcsszó jóvoltából kattintottatok az oldalra.

Kedvencem: "barton ügynök" :)

Legtöbbször megjelenített bejegyzés a "Fallen - 2.fejezet"-e,

de a Top 5-ben benne van az első három fejezet is :)

Lentebb bal oldalon ott van a lezárt szavazás,

amiben összesen 64 ember nyilvánította ki a véleményét.

Végezetül pedig az, hogy a világ hányféle országából kattintottak ide :) Elképesztő!

Nagy öröm, hogy a Top 3-ban benne van az USA

és néhány bízható szót a Chat-ben is kaptam angolul.

Mindenkinek, aki ír >>>

@P_Zso0

Közös fic "Köszönet"

Olvasásért kattints a képre!

Hatalmas köszönet a közös munkáért Tortillának! :) 

(: Tőle...

Következő közös munkánk hamarosan! >>>

Részletekért kattints a képre!

Detective Suspect - 8.fejezet

Castle úgy döntött, hogy most kihagyja a kihallgatást. Elég sokan lennének már egy gyanúsítottra, ha még ő is bemenne. De a legfőbb ok, hogy két ilyen nő mellett, mint Beckett és Barton, nem érezné magát biztonságban. Semmilyen értelemben. Ezért hát Esposito-val és Ryan-nel karöltve elhelyezkedtek a megfigyelő szobában. A két nyomozó karba tett kézzel állt, Rick pedig felült az asztalra. Amíg a tükör másik oldalán a jogokat ismertették Bartonék addig Espo Castle-hez intézett egy kérdést:

- Haver, mit csináltatok Beckett-el? Kettesben, egész este. Összebilincselve.

Rick sejtelmesen elmosolyodott.

- Bizonyítékot kerestünk.

- Aha... – Javi-n látszott, hogy nem hisz az írónak - ...van, aki így hívja.

- De most komolyan, Castle! – nógatta most már Ryan is.

- Mit akartok tudni?

- Történt valami, vagy nem történt? – türelmetlenkedett Espo.

- Talán történt, talán nem.

Castle most már direkt nem a két férfira figyelt, hanem arra, hogy mi történik a túloldalon. Espo és Ryan még egyszer tanácstalanul egymásra néztek, nem tudták eldönteni, hogy most akkor mi is a helyzet.

- Beszéljen, Collins! – szólt erélyesen Barton miközben az asztalra támaszkodott. Beckett csípőre tett kézzel sétálgatott a gyanúsított mögött.

- Hát nem lennék a helyében... – nyögött fel Espo.

- Én sem... – helyeselt Ryan.

- Én már voltam, csak Barton nélkül. Eszméletlen! – Rick magán kívül figyelte a kihallgatást.

- Nem emlékszel rám, Kate? – kérdezte a pasas.

- Magának Beckett nyomozó, és honnan kéne emlékeznem?

- Beckett...nyomozó...

- Kérdeztek valamit, Collins! – Barton az asztalra csapott.

- Collins. – ismételte Kate – Tudom ki maga! Daniel Collins. Az akadémiáról.

A férfi ránézett az órájára, majd szemforgatva a nyomozó felé fordult.

- Ideje volt.

- Szóval ismerik egymást. Ez nagyszerű hír! Miért akarta bemártani a nyomozót? De ne hozzon ki a béketűrésemből, addig beszéljen még finom vagyok és nőies! – szólt közbe Barton ügynök.

Közben a túloldalon Castle jegyzetelt valamit.

- Castle. Mit csinálsz? – kérdezte Esposito.

- Tökéletes Nikki Heat szöveg lesz. – és jegyzetelt tovább.

- Azt akartam, hogy a tökéletes kis nyomozó végre ott legyen ahová való. A másik oldalon, ott ahol azok ülnek, akiket lecsukat.

- Maga két évvel alattam járt... – kezdte Beckett - ...és eltanácsolták, kihágásért. Emlékszem már magára. Nagy port kevert az ügy.

- Mégis elvégeztem az akadémiát.

- És mit ért vele maga idióta? – kérdezte Barton.

- Megszerezte a tizenöt perc hírnevet magának. – Most már Beckett is az asztalra támaszkodott, így állt egymás mellett a nyomozó és az ügynök.

- Évekig dolgoztam azért, hogy lássam az arcán azt az ijedséget, amit akkor láttam, mikor behozták. Ha nincs az idióta társa, akkor maga lenne itt a helyemben. – felelte dühösen Collins.

- El ne felejtsük megköszönni Ronald-nak. – nézett hátra a tükörre Barton.

- Csakis magának köszönheti, hogy itt van. Mit csinált velem, amiért nem emlékszem a történtekre?

- Szakmai titok. – vigyorodott el Collins.

- Akarja tudni az én szakmai titkomat? Úgy elküldöm a pokolba, hogy öt perc múlva könyörögni fog, hogy magától indulhasson...

- Barton ügynök, elég! – Beckett rövidre zárta – Szóval, azért mert a legjobbak között voltam az akadémián, és magát kirakták, mert nem volt jó rendőrnek, ezért úgy gondolta joga van megölni valakit, hogy aztán rám kenje az egészet, mert túl idilli a karrierem egy magafajtának?

- Mindenkinek van egy életcélja. – vonta meg a vállát a férfi – Tartson őrültnek, nem érdekel.

- Évekig tervezte ezt...tudja, minek tartom magát? – Beckett közel hajolt hozzá – Szánalmasnak!

Kate kihúzta magát és otthagyta Barton-t a férfival, kijött a kihallgatószobából.

Mielőtt Castle is kiért volna a megfigyelő helyiségből, még hallotta Barton fenyegetését:

- Aláírja, vagy menjünk át barbárba, és akkor kezdem a kisujjával... – a férfi elé tolta a beismerő vallomást.

Kate az asztala mellett állt meg mire Castle utolérte.

- Kate, minden rendben?

- Persze. Végre vége ennek a rémálomnak. – a nyomozó elkezdte leszedni a fehér tábláról a képeket.

- Segítek.

A nyomozó csak kedvesen mosolygott válaszul. Castle eljátszott a gondolattal, hogy elhívja Kate-et egy igazi randira. „Vajon most van itt a megfelelő pillanat?” – kérdezte magában bizonytalanul.

- Kate! Tudod, arra gondoltam, hogy... – de félbeszakították.

- Szép volt, Beckett! – lépett melléjük Barton egy halom aktával. Egyszerre fordultak meg. – A fickó aláírta a vallomást.

- Hány ujját törte el ezért? - kérdezte Rick, de nem vettek róla tudomást.

- Nem az én érdemem, Barton ügynök. És ha már itt tartunk. Köszönöm. – Kate a kezét nyújtotta, Barton pedig elfogadta azt.

- Ugyan. A munka oroszlán részét Ronald végezte.

- Richard.

- Még van egy megbeszélni valóm a kapitánnyal. – sietett el Beckett Gates irodája felé.

- Nos, Barton ügynök. Egy élmény volt! – Castle is kezet rázott az ügynöknővel.

- Ha már így ketten vagyunk... – hajolt közelebb - ...megtenne nekem valamit?

- Én már foglalt vagyok.

Barton az akták közül előhúzta a legújabb Nikki Heat könyvet és kinyitotta az első oldalon.

- Oh már értem! – vett fel egy tollat Rick. – Tudtam, hogy a lelke mélyén ismer, és talán még kedvel is.

- Számomra is élmény volt, Castle. – nevetett a nő.

Castle elvette a könyvet és aláírta: „A legjobb belsős ügynöknek, akit valaha  ismertem. Ronald (Richard Castle)” és visszaadta Barton-nak.

- Viszlát!

- Hívja már el, ne legyen fatökű! – szólt még vissza az ügynöknő a lifthez menet, majd bezáródtak előtte az ajtók.

Kate közben visszaért Gates irodájából.

- Mi a helyzet? – érdeklődött Rick.

- Megkérdeztem a kapitányt, hogy tud-e nélkülözni holnapig.

- És tud? – Castle számára eljött a megfelelő idő, hogy elhívja Beckett-et egy igazi randira, hogy úgymond megadják a módját.

- Persze.

- Tudod, Kate. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová... – kezdte az író, mire Esposito és Ryan is felfigyeltek az asztaluk mögött.

- Castle, most inkább hazamennék. Vacsoráznék egyet, aztán ki akarom pihenni ezt az egészet. – húzta fel a kabátját a nyomozó.

- Megértem. – Rick csalódottan bólintott. Éppen indult volna, hogy akkor ő is hazamegy és Alexis-el vacsorázik ma este.

- Velem tartasz? – Kate arcáról egy csapásra eltűnt az előbbi komolyság, és hatalmas mosoly váltotta fel.

Castle viszont őszintén meglepődött a felajánláson. Egy pillanatig csak meghökkenve állt, aztán ő is egy szempillantásnyi idő alatt feldobódott.

- Ez nem is lehet kérdés! – vágta rá a választ.

Kate belekarolt Rick-be és miközben elsétáltak a lift felé az író még megvillantotta ötcsillagos huncut vigyorát Esposito-éknak.

Ryan egy százdollárost nyomott társa kezébe.

- Nyertél. – bólogatott Kevin - Csak összejött nekik.

- Mondtam! De lesz még itt ordítozós-veszekedős papás-mamás. – jegyezte meg Espo, akinek már van tapasztalata a munkahelyen belüli kapcsolat terén.

- Fogadjunk? – mielőtt Ryan ezt kimondta volna, már mindketten bólogattak.

>>> VÉGE <<<

Detective Suspect - 7.fejezet

Barton felettese – és mint kiderült társa is – Whyman ügynök elviharzott azzal az ígérettel, hogyha nyolc órán belül nincs egy épkézláb elméletük és egy kézzelfogható gyanúsítottjuk, akkor átszállíttatja Beckett-et és az egész ügyet ráverik.

Castle kifejtette az elméletét Barton-nak és a kapitánynak, akik gyanakodva figyelték az előadást.

- Szóval azt mondja, hogy az áldozat körülbelül olyan magas, mint Ronald...

- Richard.

- Mindegy. Szóval, ha egy olyan nő lőtte volna mellkason az áldozatot, mint Beckett, akkor a golyó bemeneti szöge sokkal homorúbb lenne. Jól értem? – Barton egyeztette a gondolatmenetét Castle-ével.

- Pontosan. – bólintott Rick. – Ezt mutogattam el az imént.

- Ez elég lesz? – kérdezte Beckett.

- Be kell gyűjtenünk és kihallgatnunk. Ha nincs alibije, talán elég.

Kate egyáltalán nem nyugodott meg. Barton „talán”-ja nem hangzik valami bíztatóan. Viszont az ügy is csak most kezd beindulni, ki tudja, hogyha elkapják az állítólagos virágküldőt, akkor mit tudnak meg.

A liftből kilépve egy belső ügyosztályos férfinyomozó kezdett el feléjük rohanni. Nem várta meg, hogy megkérdezzék tőle, mit akar – levegő után kapkodva – rögtön hadarni kezdte a mondandóját:

- A fantomkép alapján, amit a virágbolt tulaja segítségével készítettünk... – tartott egy kis szünetet, hogy levegőt vegyen - ...a járőrök lefülelték a fickót kétsaroknyira innen.

- Most elkapjuk! – szólt határozottan Barton. – Készüljenek az akcióra!

- Igen, asszonyom. – és ahogy berohant, úgy el is tűnt az előbbi kolléga.

- A bilincset! – Beckett lépett oda Barton mellé és rángatta magával Castle-t is.

Az ügynöknő beletúrt a zsebébe, majd a másikba is. Közben már egy másik rendőr hozott neki egy golyóálló mellényt. Gyorsan felvette, majd még egyszer átnézte a zsebeit.

- Beckett. Nincs most erre idő! Amúgy sem jöhetnének, ezt még bírja ki. – rohant el a lift felé Barton.

- Hogyne. – bólintott Castle, de már csak a levegőnek beszélt – Végül is a bilincs már csíkot vágott a csuklómba. – panaszkodott sértődötten.

- Az előző alkalommal nem voltunk ennyi ideig összekötve.

- De most legalább nincs tigris.

- Mutasd a kezed. – a nyomozó gyengéden emelte fel Castle csuklóját.

- A tiéd is ugyanúgy néz ki. – Egymás kezét bámulták fájdalmas tekintettel, mire pár pillanat múlva Rick szólalt meg: - Ami tegnap este történt...

- Én nem bánom, Castle. – néztek most már egymás szemébe.

- Én sem. Megismételhetjük valamikor? – bújt közelebb Castle.

- Megadhatnánk a módját. – Miután kimondta, Kate elnevette magát.

- Arra céloz, Beckett nyomozó, hogy nem voltam elég stílusos? – háborodott fel nevetve Rick.

- A stílussal semmi gond nem volt, Mr. Castle. – folytatta a szerepjátékot – De a felvezetés lehetne... hogy is mondjam ...feldobottabb, mint tegnap.

- Mondjuk olyan, mint most? – mosolygott sejtelmesen az író és egyre közelebb hajolt a nyomozóhoz. Nem zavarta őket, hogy ki látja, mit művelnek éppen Beckett íróasztalánál.

- Hát... – Kate is közelebb hajolt - ...egy fokkal jobb, mint... – de már nem tudta befejezni, mert félbe szakította egy ismerős hang.

- BECKETT...CASTLE...! – ordította Barton a liftből kilépve.

Erre mindketten felkapták a fejüket és elléptek a másiktól. A következő pillanatok egyetlen villanásnyi másodperccé folytak össze. Minden egyszerre történt. Kate a pár méterre álló egyenruhás férfira nézett, aki fegyvert tartott a jobb kezében és rájuk fogta. Nem lehetett eldönteni melyikükre céloz, hisz olyan közel álltak egymáshoz a bilincs végett. Az egyetlen dolog, amiben biztos volt, hogy lőni fog. Megmarkolta Castle ingjét és a földre rántotta. Kate az esés közben még megpillantotta a baseball sapkás férfi felé rohanó Barton ügynököt. Ezzel egy időben három lövés dördült el a tizenkettes kapitányságon.

Beckett Castle mellett terült el a földön, csak akkor ült fel, amikor meghallotta Barton hangját:

- Nem mozdul! – ordította az ügynök. Valószínűleg Barton azzal a lendülettel – amit Kate még látott mielőtt földet ért – leterítette a férfit. – Kezeket tarkóra!

Így már felmert ülni Kate is és végigtapogatta a mellette fekvő férfit.

- Castle jól vagy?

- Nem tudtam, hogy az ilyen felvezetést preferálod, Kate. – nyögte fájdalmas vigyorral az arcán – Leterítesz, mielőtt megkapnál? ... Jaj a hátam...

Felsegítették egymást a földről, vagyis inkább Kate felhúzta partnerét, aki közben morgott valamit az orra alatt.

- Szép reflex, Beckett! – szólt oda nekik Barton, miközben megbilincselte az ismerős arcot. Ez a fickó ugyanaz az egyenruhában fiatalabbnak látszó rendőr, aki előző este egyfolytában a nyomukban volt.

Kate csak biccentett Barton-nak válaszul, de Castle nem bírta ki szó nélkül:

- Tudja a nevem!

- Maga az egészből ennyit vett észre? – kérdezett vissza az ügynöknő.

Kate elmosolyodott, ő nem csodálkozik ezen. Hatalmas kő esett le a szívéről, hiszen ennél több bizonyíték nem kell, hogy a nyomozást lezárhassák ellene és nem mellesleg nekik sem esett bajuk.

Mielőtt Barton ügynök elsétált volna mellettük, egy apró kulcsot - a bilincs kulcsát - húzta elő a farzsebéből és odadobta Kate-nek.

- Szabadok.

- Nos, Kate. – mondta Castle miközben társa levette a bilincset – Lesz harmadik menet is?

- Talán.

- Beckett nyomozó. – szólította meg Gates a nyomozóját.

- Igen? – Kate megpördült.

- A jelvénye és a fegyvere. – nyújtotta oda őket a kapitány – A bilincse magánál van, ugye?

- Igen, asszonyom. Köszönöm.

- Számomra öröm, nyomozó. – Gates biccentett majd el is sietett.

Castle hátulról átkarolta Kate derekát és a fejét a vállára tette.

- Ne romantikázzon, Beckett! Jöjjön vallatni! – kiáltott Barton mielőtt belépett a kihallgató szobába.

Detective Suspect - 6.fejezet

Lassan elmúlt éjfél és még mindig a tábla előtt álltak egy-egy bögre kávéval. A hétfő kivételével az összes nap menetét össze tudták rakni.

- Olyan, mintha fel sem keltem volna aznap reggel... – bosszankodott Kate.

- Talán fel sem keltél.

- Hogyan eshet ki egy egész nap, Castle?

- Láttam ilyet egyszer egy filmben... – kezdte Rick, de amikor meglátta Beckett arckifejezését, inkább elhallgatott.

- Kell lennie valaminek, amiben hibázott. Nincs olyan, hogy tökéletes gyilkosság. – a nyomozó közben a táblán lévő képeket vizslatta.

- Miért vagy benne olyan biztos, hogy a gyilkosságnál hibázott?

- Nem vagyok. De csak arra találhatunk bizonyítékot. Ha máshol vétett, azt nem tudjuk bizonyítani. Nem állná meg a helyét a bíróságon, hogy „három szál virág volt nála, és nálam is annyi volt”. Ezt sosem veszi be az esküdtszék. Ha egyáltalán eljut odáig az ügy...

- Akkor miért hagyjuk, hogy Barton azon a nyomon haladjon? – húzta össze a szemöldökét Castle.

- Addig sincs útban. – húzta le a maradék kávét Beckett.

- Talán segíthetne. – a férfi csak megvonta a vállát – Meglát valamit, amit mi nem.

- Mi olyat láthatna, ami én nem? – tette csípőre a kezét.

- Nem tudom, Kate. Itt állunk már órák óta és semmi nyom. – magyarázta feszülten Castle.

- El is mehetsz! – vágta rá a nyomozó, majd ránézett a kezükre és leesett neki, hogy össze vannak bilincselve.

- Kitalálunk valamit, hogy bizonyítsuk...

- Igen, és mit? – vágott közbe és kérdezett vissza dühösen.

Beckett igazából az ügy miatt volt feszült és dühös, de az egészet Castle-ön töltötte ki.

- Nem tudom, Kate. – vágta rá most már Rick is idegesen – Ha tehetném, emlékeznék helyetted.

Kate beletúrt a hajába és csak a fejét rázta meg. Bele akart őrülni, hogy nem találnak semmit, ami elterelné róla a gyanút.

- Legalább egy pillanat beugrana.

- Mindig vannak ilyen pillanatok. Van amelyekre nem emlékezünk, mégis kapaszkodunk beléjük... és van olyan, ami szinte beleég az emlékezetünkbe pedig inkább szabadulnánk tőle. – mondta komoly arccal Castle és közben végig Kate-re nézett. Beckett-ben most már tudatosult, hogy Castle biztosan tudja, hogy emlékszik arra, ami egy éve történt. A vallomásra. Túl sokszor utalt már rá a férfi.

- Castle. – Kate összekulcsolta az ujjait a férfi ujjaival. – Ne most.

- Akkor mikor? Attól félsz, hogy most nem tudsz elküldeni és azt mondani, hogy majd hívsz valamikor? – és szembe állt a nyomozóval, aki csak lesütötte a szemét.

- Hogyan tudtad meg, hogy emlékszem rá?

- Te mondtad ki. Amikor a robbantási ügyben nyomoztunk és kihallgattad azt a pasast. Ott álltam a megfigyelőben.

Castle még mindig a szemébe nézett, de a nyomozó csak elnézett a válla felett. Nem volt mersze belenézni Rick szemébe, mert félt attól, amit látna.

- Francba ezzel a bilinccsel... – mondta könnyes szemmel.

- Pontosan. – mondta komoly hangon Rick – Ez az egyetlen dolog, ami jelenleg hozzám köt téged, igaz? Ezért nem mondtad el.

Erre a mondatra már Kate is belenézett a férfi szemébe. Csak szomorúságot látott a máskor kisfiús huncutsággal csillogó szemeiben. Némi csalódottság vegyült talán köré, ami miatt szörnyű lelkiismeret furdalást érzett.

- Castle... – szorította meg még jobban a férfi kezét.

- Nem! Ezt itt és most tisztáznunk kell. – jelentette ki szigorúan.

- Csak időre volt szükségem, Castle.

- Volt? Már nincs?

Kate nekitámasztotta a homlokát Rick mellkasának. „Honnan indult ez a beszélgetés?” – gondolta. „Csak túl ideges vagyok az ügy miatt! Ne tegyél semmi elhamarkodottat, Kate!” – mondta magában.

Castle nem tudta hová tenni Beckett viselkedését, hiszen azt várta, hogy majd elküldi őt a fenébe. Arra, hogy ott álltak kéz a kézben, megbilincselve - és Kate lassan átöleli, majd az arcát a mellkasába temette - nem tudott mit mondani. Ezért inkább megtette a legszélsőségesebb lépést, ami eszébe jutott. Eltolta magától a nőt, a szabad kezével az arcát simította végig és végül lassan közeledve felé megcsókolta. Kate-nek minden tagja azt súgta, hogy nem szabad most ezt tennie, kivéve a szíve, ami aztán győzött minden más felett és szenvedélyesen visszacsókolt.

 ***

- Hol van a gyanúsított? – kérdezte az öltönyös férfi Barton ügynököt, miután kiléptek a liftből. Barton szétnézett, majd megpillantotta az íróasztalon fekvő két alakot, akik egymás kezét fogták. Beckett a billentyűzete helyén aludt lehajtott fejjel. Castle pedig egy kupac aktával támasztotta a fejét és tátott szájjal szundított.

- Ott az íróasztalon... – nyögte Barton fájdalmasan. Számára ez semmi jót nem jelentett, hiszen feletesse jött be vele a 12-es kapitányságra.

- Hogy került oda, amikor egy cellában kellene ülnie, Barton ügynök?! – állt neki a ügynöknek a férfi.

- Gondoltam, így több hasznát vesszük, Uram.

- Látom. És ki az a fickó, akivel össze van bilincselve? – a férfi kezdett igazán dühös lenni.

- Tanácsadó.

- Pont az kell a gyanúsítottnak! Tanácsadó! Mi van magával, Barton ügynök? – szól erélyesen a férfi, mire Kate felébredt és felrázta Castle-t is. Mindkettőjüknek valamilyen lenyomat volt az arcán és hunyorogva néztek fel a két ügynökre.

- Jó reggelt, Beckett! – tette keresztbe a kezeit Barton.

- Magával később beszédem lesz! – szólt a férfi Bartonnak. – Maguk meg mit csináltak itt egész este?

- Bizonyítékot kerestünk. – magyarázkodott Rick, majd mindketten felálltak és megigazították magukat.

- Mert azt így szokás. És találtak legalább valamit?

- Nem. – mondta Kate lesütött szemmel.

- Remek. Még ma átszállíttatom Beckett nyomozót egy szövetségi megfigyelőbe. – szólt dühösen a férfi majd Castle-re nézett – A tanácsadó nem érdekel. Jöjjön Barton! – fordult sarkon a névtelen felettes.

- Uram,... – kezdte volna Kate, de mivel még mindig össze voltak bilincselve Castle-el, ezért kicsit félresikerült a karlendítés és leverte a ceruzatartót az asztalról.

Barton ügynök és a felettese közben már eltűntek Gates irodájában.

Castle lehajolt, hogy segítsen Beckett-nek, de a nyomozó megállította.

- Így összebilincselve könnyebb, ha én hajolok le. Kisebb vagyok.

Miközben Kate összeszedte a széthullott ceruzákat, Castle halkan megszólalt:

- Kihozunk majd, Kate! – hirtelen eszébe jutott valami az előtte térdelő nőről.

- Nem találtunk bizonyítékot, Castle. Nincs semmi ... – de elhallgatott hirtelen, amikor meglátta, hogy Castle az ujjaival fegyvert formálva mutogat rá. Berogyaszt – feláll – berogyaszt – feláll.

- Castle, mi a fenét művelsz? – meredt rá. Épp felállt volna, de Rick visszatolta.

- Te kisebb vagy, Kate! Kicsi. TÚL KICSI! – kiáltott fel vigyorogva az író. A tegnap esti rendőr kolléga, aki kétszer is rájuk nyitott a mosdóban, most fejcsóválva sietett el a lift felé.

- Köszönöm, Castle! – háborodott fel a nő. – Rúgjál még belém te is!

- Nem úgy értem. Hanem a lövéshez vagy túl alacsony! – vidult fel a férfi, hogy végre talált valamit. Felállította Beckett-et a földről és rámutatott az áldozat képére.

- Lanie szerint az áldozatot úgy lőtték le, hogy térdelt...

- ...mint egy kivégzés, tudom. – szólt közbe.

- Nem. Nem ez a lényeg. Hanem, hogy te nem tudtad ilyen szögből lelőni a pasast, hacsak nem volt nálad egy sámli.

- Úgy érted...

- Úgy értem, hogyha te húzod meg a ravaszt, akkor kijön a mellkasán a golyó! – tárta szét a kezét Castle.

- Castle! – mosolyodott el a nyomozó. – Megtaláltad, hol hibázott!

- Meg én. De még mennyire.

- Minek örülnek ennyire, Beckett nyomozó? – vágott közbe Gates.

- Nem viszik innen sehová. – állt Kate elé a férfi. – Bizonyítani tudjuk, hogy nem ő tette!

Detective Suspect - 5.fejezet

Castle és Beckett bementek az irodába Barton után. Felültek egy asztalra és figyelték a képernyőt. Állítólag találtak valamit a felvételen, ami előreviheti az ügyet.

- Mit találtak? – kérdezte türelmetlenül Kate.

- Úgy vélem, meg van a virágküldőnk.

Barton ügynök beletekert az egyik közeli virágbolt biztonsági kamerájának felvételébe. "Több százan megfordulhatnak itt naponta." – gondolta a nyomozó. Hirtelen megállt a felvétel és pár másodpercet visszatekerték.

- Látták?!

- A baseball sapkás férfi. – bólintott Kate. A kijelzőn megjelent a kimerevített kép a sapkás fazonról, akinek nem lehet kivenni az arcát, de éppen a három szál fehér liliomért nyúl. Most már csak ki kell deríteni ki az. A bizonyításon elég lesz akkor gondolkodni ha már elkapták.

- Holnap odamegy két nyomozó, hogy kikérdezzék a tulajdonost. Egyelőre nem tehetünk többet. – csapta össze a kezét Barton.

- Bizonyítékot kell találnunk. – lökte el magát az asztaltól Castle.

- Maga hazamegy, Írókám. Beckett meg vissza a lakosztályába. Én meg alszom végre egyet két nap után...

Kate odanyújtotta a kezüket, hogy végre lekerüljön a bilincs, amikor Castle hirtelen visszarántotta azt.

- Hagyjon így minket! – vágta rá az író.

- Tessék? – kérdezte egyszerre a két nő – Castle! – tette hozzá még Kate.

- Itt maradunk bizonyíték után kutatni, és így – bökött a még mindig összebilincselt kezükre – amúgy sem mehetnénk sehová.

- Castle, nem! – vágta rá Beckett.

- Inkább ülsz a cellában, és nem teszel semmit? – kérdezte.

Kate-nek be kellett vallania, hogy Castle kérdése igenis jogos. Vele összebilincselve nyomozni még mindig jobb, mint egyedül üldögélni és nem tenni semmit. Közben Barton is komolyan elgondolkodott a dolgon. Igaz, ő más szempontokat vett figyelembe, nem azokat, amiket Castle felvetett.

- Én? Profi és nagy karriert befutott ügynök létemre, hagyjam itt Jancsit és Juliskát morzsákat keresgélni? Összebilincselve?! – húzta fel a szemöldökét.

- Rendben, elismerem, hogy... – „...hülye ötlet volt!” – fejezte volna be Rick, amikor Barton újra megszólalt:

- Oké. Maradjanak.

Kate és Rick összenéztek. Kate nem tudta, hogy most örüljön, vagy készüljön fel élete legnehezebb estéjére. Összebilincselve Castle-el. Újra. Rick-et, igaz először meglepte az ügynöknő válasza, de örült a döntésnek.

Barton összepakolta a papírjait és épp kilépett volna az ajtón, amikor még elkapta Beckett egy mondatát:

- Castle. Mosdóba kell mennem! – nézett az íróra neheztelően.

- Jó szórakozást! – szólt vissza gonosz mosollyal Barton.

- Beckett. – fordult felé Castle – Nekem is kell.

- Férfi vagy női? – kérdezte Castle, amikor a mosdókhoz értek.

Szerencsére alig lézengett már valaki az őrsön. Mindenki kivett pár órát a kétnapi folyamatos munka után. Egy-két járőr járkált csak fel és alá.

- Legyen a férfi. – bökött az ajtóra Kate.

- Kezd te. – mondta Rick.

- Nem kell mondjam ugye, hogy a te ötleted volt, ami szokás szerint borzalmas és hajmeresztő! – morgott Beckett az orra alatt.

- De legalább nem vagy egy cellában. – kontrázott Rick.

- Aha, hát nem is tudom melyik a jobb. Egy cellában üldögélni csendes magányomban, vagy veled pisilni összebilincselve... – vágta az arcába dühösen.

- Ugyan már. Ez nem kérdés! – mosolyodott el aranyosan a férfi.

Beckett is majdhogynem elmosolyodott a dolog abszurdságán, de visszafogta magát és maradt a komoly tekintetnél.

- Csináljuk! – mondta és bement az egyik fülkébe.

A megbilincselt jobb kezével tartotta az ajtót, Castle pedig a másik fülke ajtajának támaszkodva várt. Ránézett az órájára.

- Segítsek? – szólt be a nyomozónak.

- Fogd be, Castle! Egy kézzel nem egyszerű! – erre a mondatra lépett be egy fiatal járőr srác és meghökkenve nézett Rick-re.

- Francba, Castle. Be kell jönnöd. Kell a másik kezem, mert a cipzárt nem tudom egy kézzel felhúzni!

A járőr szeme most már elkerekedett, hogy meghallotta a női hangot a WC-ben.

- Csak össze vagyunk bilincselve, tudja. Ez nálunk már szokás. – magyarázkodott Rick.

- Kihez beszélsz? – lépett ki Kate a fülkéből és meglátta a rájuk bámuló fiatal rendőrtisztet.

- Visszajövök később. – fordult ki a mosdóból szegény srác.

A páros egymásra nézett. Rick csak mosolygott kisfiúsan, Kate pedig megrázta a fejét.

- Na én jövök! – lépett Castle a falon lévő kagylóhoz.

Éppen bekészült volna, amikor Kate felkiáltott:

- Castle! Oda ne merd tenni mindkét kezed! Az egyiken én is ott lógok.

- Bocsáss meg. Elfelejtettem.

Kate elvörösödött fejjel, de türelmesen, szó nélkül elfordulva várta, hogy Rick is végezzen. Legszívesebben kiszaladt volna a világból zavarában, de inkább csak elmosolyodott és a szabad tenyerébe temetette az elpirult arcát.

- Kate!

- Mi az? – nézett fel és fordult a férfihoz.

- Kell a másik kezem. A cipzárhoz. – Félve a választól, Rick behúzta a nyakát.

- Csak csináld gyorsan! – bólintott Kate majd teljesen szembe fordult az íróval. Veszélyesen félreérthető pozícióba került a kezük. Szerencsétlenségükre a pár perccel ezelőtti járőr fiú épp ekkor nyitott rájuk újra. Kate és Rick felkapták a fejüket, és a srácra néztek, majd végignéztek magukon aztán újra a rendőrre.

- Ez nem az... – kezdte volna Beckett.

- Elnézést. – fordult ki újra a járőr kolléga.

- Istenem. – sóhajtott egy hatalmasat Kate.

- Mit hihet most rólunk?! – kérdezte Castle kézmosás közben, cseppet sem együtt érzőn.

- Csak menjünk már! – a nyomozó maga után húzta társát.

A fehér táblához menet még egyszer összefutottak a fiatal járőrrel, aki feltűnően furcsán nézett rájuk, de Kate már nem foglalkozott vele, Rick pedig észre sem vette.

Amikor odaléptek a táblához Beckett húzott egy hosszú vonalat, amit egyenlő részekre osztott. Castle a másik kezével felpakolta a képeket a táblára, a vonal alá.

- Szedjük sorba az eseményeket, onnantól, hogy elmentem szabadságra, egész odáig, hogy behoztak! – vetette fel az ötletet.

- Ez jó ötlet! Minden apró részlet, amire vissza tudsz emlékezni fontos lehet! – bólintott Castle.

- Lesz időm gondolkodni. Itt leszünk egész este...

Detective Suspect - 4.fejezet

A kocsiban Kate és Rick hátul ültek. Az írónak a bal keze, a nyomozónak a jobb keze volt a bilincsben. Kate kényelmetlenül érezte magát, hisz itt ez az ügy, aminek ő a fő gyanúsítottja és most még Castle is közelebb van a kelleténél, pedig hideg fejjel kellene gondolkodnia. Ami nem megy valami könnyen, ha összebilincselve kell nyomozniuk a saját ártatlansága bizonyításának érdekében.

Castle telefonja megcsörrent.

- Szia, apu. – szólt bele feldobva a lánya.

- Hé, Kicsim. – mosolyodott el az író.

- Főzünk vacsorát a nagyival. Mikor érsz haza?

- Hát ... nem tudom. – felemelte a megbilincselt kezét – Olyan lebilincselő ez az ügy...

- Akkor betesszük a részed a sütőbe.

- Köszönöm, Alexis. Szeretlek. – Erre a szóra még Kate is felnézett.

- Én is. – és letették.

- Szóval mit tudunk még az ügyről, azon kívül, hogy rám utal az összes bizonyíték? – szólt előre Beckett Barton ügynöknek.

- Azon kívül szinte semmit.

- Ez „remek”.

- Már azon sem lepődnék meg, ha feltűnne egy szemtanú, aki látta magát. Ehhez már csak az hiányozna. – bosszankodott az ügynök.

- Az lehetetlen. – szólt közbe határozottan Castle.

- A belső ellenőrzésnél erény a szarkazmus és a cinikus hozzáállás, Barton ügynök? – hajolt előre Kate.

Barton tétovázott a válasszal, majd egy pillanatra levette a szemét az útról és Beckett-re nézett.

- Emlékszik? Nálam van a kulcs! – mosolyodott el.

Kate lakásánál az ajtón keresztbe rendőrségi szalag volt felragasztva, amit Barton egy mozdulattal eltűntetett. Bementek és körbenéztek a nappaliban.

- Valami furcsa elsőre, Beckett? – kérdezte az ügynök.

- Semmi.

- Nézzenek körül alaposan. Bármi lényeges lehet.

Amíg Barton ügynök az ajtókat ellenőrizte, hátha talál valamit, ami arra utal, hogy betörhettek, vagy csak feszegették a zárat, addig Castle és Beckett végzett a fürdőszoba átnézésével és a hálószoba felé vették az irányt.

- Ha tíz percnél többet töltenek bent, maguk után kell mennem. – mosolyodott el sejtelmesen az ügynöknő.

- Jó munkához idő kell. – vágott vissza Rick.

- Jó munkához szakértők kellenének, Ronald.

- Richard.

- Castle. – vetett véget az eszmecserének Beckett és behúzta Rick-et a hálószobába.

Körbejárták a szobát, de nem találtak semmi oda nem illő dolgot. Beckett kezdte teljesen elveszíteni a hitét az üggyel kapcsolatban. Megállt az ablaknál és komoly tekintettel bámult ki rajta. Castle csendben fürkészte a nyomozó arcát, aztán vette csak észre, hogy fogják egymás kezét. „Mióta vagyunk így?” – gondolta, de azért nem volt ellenére a dolog.

- Minden rendben lesz. – lépett szorosan Kate mellé.

- Persze... Engem hűvösre tesznek, neked meg már van új társjelölted. – mondta Beckett kislányos sértődöttséggel.

- Azt hiszem, nem ez a megfelelő alkalom, hogy féltékeny legyél. – döbbent meg Rick. Ezt nem gondolná azok után, amin ketten keresztül mentek.

- Kisebb gondom is nagyobb annál, Castle. – vágta rá dühösen a nyomozó, majd mikor látta, hogy Castle még mindig felhúzott szemöldökkel bámul rá, még hozzátette - ...és ha az vagyok?!

Castle szemmagasságba emelte a megbilincselt kezüket és végre Kate-nek is leesett, hogy már egy jó ideje összekulcsolt ujjakkal fogják egymás kezét. Az idilli pillanatot Barton ügynök szakította félbe. Megjelent az ajtóban és ki tudja, mióta nézte a jelenetet.

- Pisilje körbe. – szólt oda Kate-nek – Rám amúgy nem kell féltékenynek lennie. Nem bukom a kisfiúkra! – aztán megfordult és elindult a konyhába, de még visszakiáltott: - Hogy tud ilyen ronda liliomot tartani a konyhában, Beckett?

- Ez a nő egy... – kezdte dühösen Rick.

- ...egy zseni! – kapta fel a fejét Kate.

Fogta Rick-et és kirángatta magával a konyhába Barton ügynök után.

- Allergiás vagyok rá! – bökött a virágokra.

- Ez igen sajnálatos... Óh... – az ügynöknek is leesett végre, hogy mi a helyzet.

- Most akkor örülünk? – Castle tanácstalanul nézett egyik nőről a másikra.

- Nem érti, ÍróMókus? Beckett valószínűleg nem maga hozta a virágokat, hacsak nem önkínzó. Maga sem küldte neki, igaz? – kérdezte Barton, közben már a telefonjáért nyúlt.

- Nem én. – vágta rá Rick.

- Hol van legközelebb virágbolt?

- Kétsaroknyira. – válaszolt most Kate.

- Oké. – ezután az ügynöknő már a telefonba beszélt. – „A tizenharmadik és tizenhetedik utca közötti virágboltok biztonsági kameráinak felvételeit kérem a kapitányságra. Amelyiknek nincs, oda küldjenek járőröket, akik kérdezzék ki a tulajt, vett-e valaki mindössze három szál fehér liliomot hétfőn!” – hadarta, majd letette a telefont.

- Ha el is kapjuk, hogyan bizonyítjuk rá? – dobta be a kérdést Rick, megelőzve ezzel Kate-et, aki szintén ezt akarta kérdezni.

- Majd megpuhítjuk. – Barton elindult az ajtó felé. Ideje visszamenniük az őrsre.

Barton ügynök bevetette magát egy irodába pár kollégával együtt, akik a biztonsági felvételeket vizsgálták. Mondván, felesleges ott téblábolniuk, elküldte Castle-t és Beckett-et, hogy nézzék át a helyszínen készült fotókat.

- Semmi különöset nem látok a képeken, Castle.

- Csak olyan, mint egy gyilkossági helyszín. – dobta félre az aktát Rick – Gyere, igyunk egy kávét. – állt fel a megszokott székéből.

Öt perc múlva már fel is csapott a forró gőz a kávégépből. Mindketten komolyan álltak egymás mellett. Rick gondolta oldja egy kicsit a hangulatot. Belekortyolt a kávéba és elváltoztatott hangon utánozta Barton ügynököt:

- „Oh Ronald, maga olyan, mint a világűr. Sötét és...” – de Rick be sem tudta fejezni, mert Kate kifújta a kávéját és nevetve közbevágott.

- Castle! – szólt rá de nem tudta abbahagyni a nevetést.

Taylor Barton jelent meg az ajtóban felhúzott szemöldökkel. Nem mondott semmit, csak figyelte a kuncogó párost. Végül Kate erőltetett magára komoly arcot és megkérdezte:

- Most már szabadok vagyunk? – és felemelte a kezeiket.

- Viccel?! – az ügynök Kate-hez beszélt de Castle-re mutatott – Olyan hanggal van, hogy jobb, mintha kolompot akasztanék a nyakába, Beckett. Egyébként találtunk valamit. Ha végeztek, jöjjenek az irodába!

Barton elsietett vissza, az iroda felé. Kate és Rick még egyszer egymásra mosolyogtak aztán elindultak az ügynöknő után.

Detective Suspect - 3.fejezet

Castle elment az őrsről és fél órán belül két kávéval tért vissza. Barton ügynök a fehér táblánál állt és Gates kapitánnyal beszélt éppen. Látszólag nagyon megértették magukat. Egymás minden szavára bólogattak viszonzásképp. „Nem csodálom, hogy ilyen jól kijönnek.” – gondolta Rick.

Az író közelebb lépett, és amikor Barton észrevette, odanyújtotta neki az egyik kávét. Közben a háttérben Esposito és Ryan összenéztek.

- Köszönöm, Krimiguru. – mosolyodott el a nő.

- Tudja, nem muszáj vele dolgoznia. – mutatott Gates Castle-re.

- Elfér. – vonta meg a vállát Barton.

A kapitány sürgős hívásra hivatkozva elsietett. Rick és Taylor egyszerre kortyoltak bele a kávéba, és erre a jelenetre Espo már felállt és összefont karral méregette őket.

- Mi a következő lépés? – kérdezte Castle az ügynöknőt.

- Megvárjuk a toxikológiát és a fegyver vizsgálatának eredményét. – és újra beleivott a kávéba – Honnan tudta, hogy szeretem a kávét? – nézett kíváncsian Rick-re.

- Tippeltem.

Barton egy pillanatra mosolyra húzta a száját, majd újra felvette a hideg ügynöknő maszkot.

- És erre mit tippel? – bökött a fehér táblán lógó áldozat képére – Hogy lehet megrendezni egy ilyet?

- Akkor tényleg nem hiszi, hogy Beckett volt, igaz? – kérdezett vissza Castle.

- Persze, hogy nem. Viszont nekünk ettől több kell. Profi nyomozó...még ha el is akarna bárkit tenni láb alól, nem csapkodná oda a vérét a helyszínre, hogy vígan megtaláljuk. Beckett nem hülye! – mikor ezt Barton kimondta, elgondolkodott egy percre, majd újra megszólalt – De, talán egy kicsit... – és sejtelmesen végignézett Rick-en. Célozva ezzel a köztük lévő, nyilvánvaló kapcsolatra.

- Akkor nézzünk utána azoknak a vizsgálatoknak! – nézett az órájára Castle.

Húsz percen belül már Lanie-hez nyitott be az újdonsült páros.

- Dokikám, mondjon nekünk valami bíztatót! – vágta be az ajtót Barton.

Dr. Parish meglepve nézett végig rajtuk. Azt tudta, hogy mi történt Kate-el, de arra nem számított, hogy Castle máris összeállt az új ügynökkel, akinek Lanie nem volt hajlandó válaszolni.

- Volt valami Kate vérében? – érdeklődött feszülten az író.

- Semmi. – mondta csalódottan – Az égvilágon semmi.

Castle vállai csalódottan estek le. Közben Barton ügynök a telefonjával babrált. Üzenete érkezett a fegyver vizsgálatáról.

- Ennek nem fog örülni. – nézett Castle-re.

- Pozitív lett a fegyver vizsgálat. – rázta meg hitetlenkedve a fejét Rick.

- Beckett fegyvere tényleg elsült az elmúlt huszonnégy órában.

Úgy látszott, hogy Barton sem erre számított. Tanácstalannak tűnt és mindennek tetejében egyikőjük sem tudta, hogyan tovább. Végül Lanie törte meg a csendet.

- Derítsd ki, mi folyik itt! – kérte aggódva Castle-t a barátnő.

Rick beszállt a kocsiba Barton ügynök mellé, aki az út feléig meg sem szólalt. Semmi bíztató nem jutott az eszébe, jobbnak látta, ha nem mondd semmit. Végül Castle törte meg a csendet.

- Abban megegyezhetünk, hogy ugyanazt gondoljuk? Nem Beckett tette.

- Mit tenne fel erre, Írókám?

Castle-nek kezdett tele lenni a hócipője, hogy ez a Barton ügynök sosem bírja a tisztességes nevén szólítani, de ettől most eltekintett és válaszolt:

- Bármit. Nem ő tette.

- Rendben. – bólintott komolyan Barton.

- Van terve, igaz?

- Inkább ötletnek becézném, de igen. Tudom, mit teszünk most. Hányszor járt Beckett lakásán?

- Ez meg milyen kérdés...nem vagyunk együtt! Mi köze ennek az ügyhöz? – háborodott fel Rick.

- Maga elmeháborodott. Nem érdekel, hogy mi van magukkal. – emelte égnek a tekintetét Barton. Úgy érezte magát, mint akinek tíz pontot esett az IQ-ja.

- Akkor...

- Azért kérdeztem, mert odamegyünk. Kell valaki, aki ismeri a lakást. Ha be akarják mártani Beckett-et, akkor az illető otthagyja a kézjegyét. – magyarázta az ügynöknő.

- Hogy érti?

- A sorozatgyilkos sablont követ, a rablógyilkos trófeát gyűjt... aki pedig be akar mártani valakit, az otthagyja a kézjegyét. Ez a gyilkosok átka, rímmáguskám. Nem engedi az egójuk, hogy csak úgy elsétáljanak.

- Ez működhet. – bólogatott bizakodva Rick – De ennyire nem ismerem Kate lakását. Talán ha magunkkal vinnénk. – próbálkozott a lehetetlennel. „Biztos, hogy nem megy bele!” – gondolta Castle.

- Erre már én is gondoltam. – jött a meglepő válasz.

- Komolyan?! – nem akart hinni a fülének.

Barton ügynök csak sejtelmesen elmosolyodott, de nem mondott semmit. Visszahajtottak a kapitányságra.

Kate egy cellában ült, a fejét a térdére támasztotta. Azon gondolkodott, hogy vajon milyen irányba halad az ügy. Barton és Castle jelentek meg a cellaajtó előtt. „Ezek pont úgy festenek, mint én és Rick.” – hasított a gondolat Kate szívébe. Taylor Barton újra felvette a szigorú tekintetét, amivel Beckett felé fordult.

- Maga nyakig van a szarban. – jelentette ki prózai együttérzéssel. – De legalább nem hullámzik.

Castle összehúzta a szemöldökét a megfogalmazásra. Kate csak figyelt tovább.

- A toxikológia nem mutatott ki semmit, hacsak nem C-vitamin hiány következtében veszítette el az emlékeit. És balszerencséjére a fegyvere is elsült. Mondják, hogy a baj nem jár egyedül...de a maga esetében csőstül jön.

- Akkor miért nem vagyok már egy szövetségi börtön legmélyén? – kérdezte magába zuhanva a nyomozónő.

Barton kinyitotta a fogda ajtaját és Castle-el együtt megálltak Beckett mellett.

- Átvizsgáljuk a lakását, és maga jön velünk.

Kate szeme felcsillant egy pillanatra, amíg Castle-re nézett.

- Nem fair, hogy itt üldögél, és nem csinál semmit. – Barton megcsapkodta Beckett vállát és előhúzta a bilincsét a zsebéből – Ezt kölcsönvettem, Beckett.

Kate előre nyújtotta a kezeit.

- Ronald. – nézett Castle-re.

- Richard! – kontrázott Rick.

- Mindegy. – legyintett az ügynök – Adja a kezét!

Castle meglepődött. Mire kellhet az ő keze?! De mit sem sejtve és vonatkodva ugyan, de odanyújtotta a tenyerét. Mintha azt várná, hogy Barton megfogja azt.

Ehelyett az ő kezén csattant a bilincs. Legalább is az egyik fele. Barton ügynök megfogta Kate kezét is közelebb húzta és a nyomozó kezén is kattant a zár.

- Ez meg mi? – kérdezte egyszerre Rick és Kate.

- Mindkettejüket nem tudom egyszerre szem előtt tartani. Vagy ez, vagy nem jön sehová, Beckett.

- Már megint... – sóhajtott Castle.

Barton látszólag nagyon élvezte a dolgot.

- Az egész ügy alatt így kell lennünk? – Kate a magasba emelte a Castle-el összebilincselt kezeiket, mire az ügynöknő csak megvonta a vállát.

- A kulcs nálam lesz. Szóval ne bőszítsenek fel.