2012. május 8., kedd

Detective Suspect - 3.fejezet



Castle elment az őrsről és fél órán belül két kávéval tért vissza. Barton ügynök a fehér táblánál állt és Gates kapitánnyal beszélt éppen. Látszólag nagyon megértették magukat. Egymás minden szavára bólogattak viszonzásképp. „Nem csodálom, hogy ilyen jól kijönnek.” – gondolta Rick.
Az író közelebb lépett, és amikor Barton észrevette, odanyújtotta neki az egyik kávét. Közben a háttérben Esposito és Ryan összenéztek.
- Köszönöm, Krimiguru. – mosolyodott el a nő.
- Tudja, nem muszáj vele dolgoznia. – mutatott Gates Castle-re.
- Elfér. – vonta meg a vállát Barton.
A kapitány sürgős hívásra hivatkozva elsietett. Rick és Taylor egyszerre kortyoltak bele a kávéba, és erre a jelenetre Espo már felállt és összefont karral méregette őket.
- Mi a következő lépés? – kérdezte Castle az ügynöknőt.
- Megvárjuk a toxikológiát és a fegyver vizsgálatának eredményét. – és újra beleivott a kávéba – Honnan tudta, hogy szeretem a kávét? – nézett kíváncsian Rick-re.
- Tippeltem.
Barton egy pillanatra mosolyra húzta a száját, majd újra felvette a hideg ügynöknő maszkot.
- És erre mit tippel? – bökött a fehér táblán lógó áldozat képére – Hogy lehet megrendezni egy ilyet?
- Akkor tényleg nem hiszi, hogy Beckett volt, igaz? – kérdezett vissza Castle.
- Persze, hogy nem. Viszont nekünk ettől több kell. Profi nyomozó...még ha el is akarna bárkit tenni láb alól, nem csapkodná oda a vérét a helyszínre, hogy vígan megtaláljuk. Beckett nem hülye! – mikor ezt Barton kimondta, elgondolkodott egy percre, majd újra megszólalt – De, talán egy kicsit... – és sejtelmesen végignézett Rick-en. Célozva ezzel a köztük lévő, nyilvánvaló kapcsolatra.
- Akkor nézzünk utána azoknak a vizsgálatoknak! – nézett az órájára Castle.

Húsz percen belül már Lanie-hez nyitott be az újdonsült páros.
- Dokikám, mondjon nekünk valami bíztatót! – vágta be az ajtót Barton.
Dr. Parish meglepve nézett végig rajtuk. Azt tudta, hogy mi történt Kate-el, de arra nem számított, hogy Castle máris összeállt az új ügynökkel, akinek Lanie nem volt hajlandó válaszolni.
- Volt valami Kate vérében? – érdeklődött feszülten az író.
- Semmi. – mondta csalódottan – Az égvilágon semmi.
Castle vállai csalódottan estek le. Közben Barton ügynök a telefonjával babrált. Üzenete érkezett a fegyver vizsgálatáról.
- Ennek nem fog örülni. – nézett Castle-re.
- Pozitív lett a fegyver vizsgálat. – rázta meg hitetlenkedve a fejét Rick.
- Beckett fegyvere tényleg elsült az elmúlt huszonnégy órában.
Úgy látszott, hogy Barton sem erre számított. Tanácstalannak tűnt és mindennek tetejében egyikőjük sem tudta, hogyan tovább. Végül Lanie törte meg a csendet.
- Derítsd ki, mi folyik itt! – kérte aggódva Castle-t a barátnő.

Rick beszállt a kocsiba Barton ügynök mellé, aki az út feléig meg sem szólalt. Semmi bíztató nem jutott az eszébe, jobbnak látta, ha nem mondd semmit. Végül Castle törte meg a csendet.
- Abban megegyezhetünk, hogy ugyanazt gondoljuk? Nem Beckett tette.
- Mit tenne fel erre, Írókám?
Castle-nek kezdett tele lenni a hócipője, hogy ez a Barton ügynök sosem bírja a tisztességes nevén szólítani, de ettől most eltekintett és válaszolt:
- Bármit. Nem ő tette.
- Rendben. – bólintott komolyan Barton.
- Van terve, igaz?
- Inkább ötletnek becézném, de igen. Tudom, mit teszünk most. Hányszor járt Beckett lakásán?
- Ez meg milyen kérdés...nem vagyunk együtt! Mi köze ennek az ügyhöz? – háborodott fel Rick.
- Maga elmeháborodott. Nem érdekel, hogy mi van magukkal. – emelte égnek a tekintetét Barton. Úgy érezte magát, mint akinek tíz pontot esett az IQ-ja.
- Akkor...
- Azért kérdeztem, mert odamegyünk. Kell valaki, aki ismeri a lakást. Ha be akarják mártani Beckett-et, akkor az illető otthagyja a kézjegyét. – magyarázta az ügynöknő.
- Hogy érti?
- A sorozatgyilkos sablont követ, a rablógyilkos trófeát gyűjt... aki pedig be akar mártani valakit, az otthagyja a kézjegyét. Ez a gyilkosok átka, rímmáguskám. Nem engedi az egójuk, hogy csak úgy elsétáljanak.
- Ez működhet. – bólogatott bizakodva Rick – De ennyire nem ismerem Kate lakását. Talán ha magunkkal vinnénk. – próbálkozott a lehetetlennel. „Biztos, hogy nem megy bele!” – gondolta Castle.
- Erre már én is gondoltam. – jött a meglepő válasz.
- Komolyan?! – nem akart hinni a fülének.
Barton ügynök csak sejtelmesen elmosolyodott, de nem mondott semmit. Visszahajtottak a kapitányságra.

Kate egy cellában ült, a fejét a térdére támasztotta. Azon gondolkodott, hogy vajon milyen irányba halad az ügy. Barton és Castle jelentek meg a cellaajtó előtt. „Ezek pont úgy festenek, mint én és Rick.” – hasított a gondolat Kate szívébe. Taylor Barton újra felvette a szigorú tekintetét, amivel Beckett felé fordult.
- Maga nyakig van a szarban. – jelentette ki prózai együttérzéssel. – De legalább nem hullámzik.
Castle összehúzta a szemöldökét a megfogalmazásra. Kate csak figyelt tovább.
- A toxikológia nem mutatott ki semmit, hacsak nem C-vitamin hiány következtében veszítette el az emlékeit. És balszerencséjére a fegyvere is elsült. Mondják, hogy a baj nem jár egyedül...de a maga esetében csőstül jön.
- Akkor miért nem vagyok már egy szövetségi börtön legmélyén? – kérdezte magába zuhanva a nyomozónő.
Barton kinyitotta a fogda ajtaját és Castle-el együtt megálltak Beckett mellett.
- Átvizsgáljuk a lakását, és maga jön velünk.
Kate szeme felcsillant egy pillanatra, amíg Castle-re nézett.
- Nem fair, hogy itt üldögél, és nem csinál semmit. – Barton megcsapkodta Beckett vállát és előhúzta a bilincsét a zsebéből – Ezt kölcsönvettem, Beckett.
Kate előre nyújtotta a kezeit.
- Ronald. – nézett Castle-re.
- Richard! – kontrázott Rick.
- Mindegy. – legyintett az ügynök – Adja a kezét!
Castle meglepődött. Mire kellhet az ő keze?! De mit sem sejtve és vonatkodva ugyan, de odanyújtotta a tenyerét. Mintha azt várná, hogy Barton megfogja azt.
Ehelyett az ő kezén csattant a bilincs. Legalább is az egyik fele. Barton ügynök megfogta Kate kezét is közelebb húzta és a nyomozó kezén is kattant a zár.
- Ez meg mi? – kérdezte egyszerre Rick és Kate.
- Mindkettejüket nem tudom egyszerre szem előtt tartani. Vagy ez, vagy nem jön sehová, Beckett.
- Már megint... – sóhajtott Castle.
Barton látszólag nagyon élvezte a dolgot.
- Az egész ügy alatt így kell lennünk? – Kate a magasba emelte a Castle-el összebilincselt kezeiket, mire az ügynöknő csak megvonta a vállát.
- A kulcs nálam lesz. Szóval ne bőszítsenek fel.