Castle és Beckett bementek az irodába Barton
után. Felültek egy asztalra és figyelték a képernyőt. Állítólag találtak
valamit a felvételen, ami előreviheti az ügyet.
- Mit találtak? – kérdezte türelmetlenül Kate.
- Úgy vélem, meg van a virágküldőnk.
Barton ügynök beletekert az egyik közeli
virágbolt biztonsági kamerájának felvételébe. "Több százan megfordulhatnak itt
naponta." – gondolta a nyomozó. Hirtelen megállt a felvétel és pár másodpercet
visszatekerték.
- Látták?!
- A baseball sapkás férfi. – bólintott Kate. A
kijelzőn megjelent a kimerevített kép a sapkás fazonról, akinek nem lehet
kivenni az arcát, de éppen a három szál fehér liliomért nyúl. Most már csak ki
kell deríteni ki az. A bizonyításon elég lesz akkor gondolkodni ha már elkapták.
- Holnap odamegy két nyomozó, hogy kikérdezzék a
tulajdonost. Egyelőre nem tehetünk többet. – csapta össze a kezét Barton.
- Bizonyítékot kell találnunk. – lökte el magát
az asztaltól Castle.
- Maga hazamegy, Írókám. Beckett meg vissza a
lakosztályába. Én meg alszom végre egyet két nap után...
Kate odanyújtotta a kezüket, hogy végre
lekerüljön a bilincs, amikor Castle hirtelen visszarántotta azt.
- Hagyjon így minket! – vágta rá az író.
- Tessék? – kérdezte egyszerre a két nő –
Castle! – tette hozzá még Kate.
- Itt maradunk bizonyíték után kutatni, és így – bökött a még mindig összebilincselt kezükre – amúgy sem mehetnénk sehová.
- Castle, nem! – vágta rá Beckett.
- Inkább ülsz a cellában, és nem teszel semmit?
– kérdezte.
Kate-nek be kellett vallania, hogy Castle
kérdése igenis jogos. Vele összebilincselve nyomozni még mindig jobb, mint
egyedül üldögélni és nem tenni semmit. Közben Barton is komolyan elgondolkodott
a dolgon. Igaz, ő más szempontokat vett figyelembe, nem azokat, amiket Castle
felvetett.
- Én? Profi és nagy karriert befutott ügynök
létemre, hagyjam itt Jancsit és Juliskát morzsákat keresgélni?
Összebilincselve?! – húzta fel a szemöldökét.
- Rendben, elismerem, hogy... – „...hülye ötlet volt!” – fejezte volna
be Rick, amikor Barton újra megszólalt:
- Oké. Maradjanak.
Kate és Rick összenéztek. Kate nem tudta, hogy
most örüljön, vagy készüljön fel élete legnehezebb estéjére. Összebilincselve
Castle-el. Újra. Rick-et, igaz először meglepte az ügynöknő válasza, de örült a
döntésnek.
Barton összepakolta a papírjait és épp kilépett
volna az ajtón, amikor még elkapta Beckett egy mondatát:
- Castle. Mosdóba kell mennem! – nézett az
íróra neheztelően.
- Jó szórakozást! – szólt vissza gonosz
mosollyal Barton.
- Beckett. – fordult felé Castle – Nekem is
kell.
- Férfi vagy női? – kérdezte Castle, amikor a
mosdókhoz értek.
Szerencsére alig lézengett már valaki az őrsön.
Mindenki kivett pár órát a kétnapi folyamatos munka után. Egy-két járőr járkált
csak fel és alá.
- Legyen a férfi. – bökött az ajtóra Kate.
- Kezd te. – mondta Rick.
- Nem kell mondjam ugye, hogy a te ötleted
volt, ami szokás szerint borzalmas és hajmeresztő! – morgott Beckett az orra
alatt.
- De legalább nem vagy egy cellában. –
kontrázott Rick.
- Aha, hát nem is tudom melyik a jobb. Egy
cellában üldögélni csendes magányomban, vagy veled pisilni összebilincselve...
– vágta az arcába dühösen.
- Ugyan már. Ez nem kérdés! – mosolyodott el
aranyosan a férfi.
Beckett is majdhogynem elmosolyodott a dolog
abszurdságán, de visszafogta magát és maradt a komoly tekintetnél.
- Csináljuk! – mondta és bement az egyik
fülkébe.
A megbilincselt jobb kezével tartotta az ajtót,
Castle pedig a másik fülke ajtajának támaszkodva várt. Ránézett az órájára.
- Segítsek? – szólt be a nyomozónak.
- Fogd be, Castle! Egy kézzel nem egyszerű! –
erre a mondatra lépett be egy fiatal járőr srác és meghökkenve nézett Rick-re.
- Francba, Castle. Be kell jönnöd. Kell a másik kezem, mert a
cipzárt nem tudom egy kézzel felhúzni!
A járőr szeme most már elkerekedett, hogy
meghallotta a női hangot a WC-ben.
- Csak össze vagyunk bilincselve, tudja. Ez nálunk már szokás. –
magyarázkodott Rick.
- Kihez beszélsz? – lépett ki Kate a fülkéből
és meglátta a rájuk bámuló fiatal rendőrtisztet.
- Visszajövök később. – fordult ki a mosdóból
szegény srác.
A páros egymásra nézett. Rick csak mosolygott
kisfiúsan, Kate pedig megrázta a fejét.
- Na én jövök! – lépett Castle a falon lévő
kagylóhoz.
Éppen bekészült volna, amikor Kate felkiáltott:
- Castle! Oda ne merd tenni mindkét kezed! Az
egyiken én is ott lógok.
- Bocsáss meg. Elfelejtettem.
Kate elvörösödött fejjel, de türelmesen, szó
nélkül elfordulva várta, hogy Rick is végezzen. Legszívesebben kiszaladt
volna a világból zavarában, de inkább csak elmosolyodott és a szabad tenyerébe
temetette az elpirult arcát.
- Kate!
- Mi az? – nézett fel és fordult a férfihoz.
- Kell a másik kezem. A cipzárhoz. – Félve a
választól, Rick behúzta a nyakát.
- Csak csináld gyorsan! – bólintott Kate majd teljesen
szembe fordult az íróval. Veszélyesen félreérthető pozícióba került a kezük.
Szerencsétlenségükre a pár perccel ezelőtti járőr fiú épp ekkor nyitott rájuk
újra. Kate és Rick felkapták a fejüket, és a srácra néztek, majd végignéztek
magukon aztán újra a rendőrre.
- Ez nem az... – kezdte volna Beckett.
- Elnézést. – fordult ki újra a járőr kolléga.
- Istenem. – sóhajtott egy hatalmasat Kate.
- Mit hihet most rólunk?! – kérdezte Castle
kézmosás közben, cseppet sem együtt érzőn.
- Csak menjünk már! – a nyomozó maga után húzta
társát.
A fehér táblához menet még egyszer
összefutottak a fiatal járőrrel, aki feltűnően furcsán nézett rájuk, de Kate
már nem foglalkozott vele, Rick pedig észre sem vette.
Amikor odaléptek a táblához Beckett húzott egy
hosszú vonalat, amit egyenlő részekre osztott. Castle a másik kezével
felpakolta a képeket a táblára, a vonal alá.
- Szedjük sorba az eseményeket, onnantól, hogy
elmentem szabadságra, egész odáig, hogy behoztak! – vetette fel az ötletet.
- Ez jó ötlet! Minden apró részlet, amire
vissza tudsz emlékezni fontos lehet! – bólintott Castle.
- Lesz időm gondolkodni. Itt leszünk egész
este...
