Castle nemsokára be is ért a kapitányságra két
kávéval a kezében. Sehol egy ismerős arc, még Gates sem volt az irodájában. Hol van mindenki? – gondolta és
körbefordult. Ebben a pillanatban viszont nyílt a lift ajtaja és a három
nyomozó lépett ki, a kapitány pedig mögöttük. Szokás szerint Kate lép ki először a liftből. – mosolyodott el a
gondolatra Rick. Ám most nem is sejtette, hogy ez mi okból történik. Észre sem
vette a bilincset Beckett kezén, amíg eléjük nem lépett és oda nem nyújtotta a
kávét társának.
- Jó reggelt! – mosolygott édesen Castle.
Kate fájdalmas arccal nézett a férfire, aztán
hátrafordult Gates-hez.
- A kávémat elvehetem? Itt talán már nem tudok elszökni sehová... – mondta gúnyos iróniával. Még mindig nem értette, mi folyik itt,
de kezdett egyre feszültebb lenni. A kapitány csak biccentett majd bement az
irodájába, Esposito pedig levette a bilincset Kate kezéről, aki utána
megdörzsölte a csuklóját. Nem volt hozzászokva, hogy az ő kezén kattan a zár.
Castle elkerekedett szemmel figyelte a
jelenetet. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy a nyomozónőt gyanúsíthatják
valamivel.
- Mi ez, valami új szabadság utáni rítus, fiúk?
– nézett nevetve Ryan-re és Espo-ra. Habár furcsállta kissé, hogy a két férfi
még mindig nem hagyja magukra őket Beckett-el.
- Letartóztattak, Castle. – szólalt meg Kate,
miközben elvette a kávéját.
- Kit? – Rick-nek nem akaródzott leesni a
dolog.
- Engem.
Castle végignézett a három nyomozón és látva,
hogy mindegyikőjük komoly tekintettel néz vissza rá, már elhitte, amit Kate
mond. Az iménti mosolyt elfehéredett, kétségbeesett arc váltotta fel.
- Beckett. – szólt közbe Esposito, jelezve,
hogy nem álldogálhatnak ott. Javi bekísérte a nőt a kihallgatóba, Ryan maradt
ott Castle-el.
- Mit műveltek ti? – esett neki Rick.
- A belsősöktől jött a parancs, Castle. Nem
tudtunk mit tenni.
- Ezt nem hiszem el. – egyhelyben toporgott –
De mégis milyen bizonyíték van ellene? – emelte fel most már a hangját.
- A DNS, amit a helyszínen találtunk.
- Ennyi?!
- És Lanie-nek is sikerült kiszednie a golyót
az áldozatból. Rendőrségi jelzéssel van ellátva és a vizsgálat szerint egy
Glock-ból lőtték ki. – magyarázta Ryan.
- Akkor sem ő tette. Te is tudod. Ki kell
derítenünk az igazságot!
- Castle... – kezdte sóhajtva Ryan nyomozó -
...minket levettek az ügyről. A belső ellenőrzés küldd egy kollégát, és ő viszi
majd a nyomozást. – és ezzel otthagyta az írót, akiben csak úgy cikáztak a
kétségbeesettnél kétségbeesettebb gondolatok. Biztos, hogy nem ő tette! – gondolta. Rick visszagondolt a
helyszínen történtekre.
1 nappal
korábban...
***
- Nem furcsa
így egyedül, Castle? – ugratta Espo, amikor Rick a helyszínre ért.
- De. Furcsán
érzem magam... Mintha én lennék a nyomozó. – vigyorgott az író.
- Mit tudunk
Lanie?
Dr. Parish
az áldozatot vizsgálta, átkutatta a zsebeit és megállapította a halál idejét.
- Nos, fehér
férfi, úgy harmincasnak saccolom. Igazolványt nem találtam nála. Egyetlen
lövéssel a hátába ölték meg, kábé hajnal kettő körül. Aki tette, nagyon értett
hozzá, hogy mit csinál.
- Milyen
kaliber? – kérdezte egyszerre a két férfi.
- Csak akkor
tudom megmondani biztosra, ha bevittük.
- Nagyon
kevés a vér. – állapította meg Castle.
- Azért mert
a golyó még benne van, és nem ütötte át a mellkast. Valószínűleg annyira
lelassult, hogy a bordák megállították. Nem lehetett szép halál. – tette még
hozzá Lanie – Viszont ezért is tűnt fel, hogy a kabátja ujján csak egy vércsepp
van. – mutatott a holttestre - Talán nem az áldozattól származik. Vettem mintát,
szólok, ha van valami.
- Kösz,
Lanie. – biccentett Espo.
***
Kate a kihallgatóban ült. Nem a megszokott
helyén, hanem ott ahol a gyanúsítottak ülnek. A kezében remegett a kávéspohár.
Hogyan tisztázhatná magát, ha nem is tudja, hogy miről van szó?!
- Kate! – lépett be az ajtón Castle.
- Castle mi folyik itt? – pattant fel a székből
a nyomozó.
- Még nem tudom, de kiderítem. Tudja valaki
igazolni, hogy hol voltál tegnap?
- Mindössze két nap szabadságra mentem el...senkivel
nem találkoztam.
- Akarod mondani, három napra. – javította ki
Rick.
- Csak a hétvégét vettem ki, Castle. Hétfő van.
– állította Kate.
- Kedd van, Kate. – Rick most már furcsán
nézett a nyomozóra. Valami itt nagyon nem stimmelhet.
- Mi?! Dehogy!
- Tegnap történt a gyilkosság. Hétfőn. Hol
voltál tegnap Kate? – kérdezte nyomatékosan Castle.
Beckett gondolkodni kezdett. De sehogy nem állt
össze neki a három nap. Akárhogy nézte, ő csak két napra emlékszik, a hétfő
mintha nem is lett volna.
- Én... – szólalt meg bizonytalanul. - ...én
nem emlékszem.
Rick arcára kiült a döbbenet. Nem akart hinni a
fülének.
- Nem én tettem, Castle. – rázta meg a fejét
Kate. – Ugye hiszel nekem?
A férfi elgondolkodott egy pillanatra, aztán
emlékeztette magát, hogy az a Kate Beckett, akit ő ismer, sosem tenne ilyet. Biztos, hogy nem ő tette! – erősítette
magában az állítást.
- Hiszek neked, Kate. – és megszorította a
nyomozó remegő kézfejét.
Ekkor kivágódott a kihallgató ajtaja és egy
kosztümös ügynöknő lépett be és kimért tekintettel nézett végig a pároson.
- Maga ki? – vetette oda Castle-nek a kérdést.
- Beckett nyomozó társa. – vágta rá a választ –
Vagyis tanácsadó. – javította ki magát.
- Akkor tanácsolja ki magát innen, de gyorsan!
– az ügynök elállt az ajtóból, hogy Rick kimehessen.
Castle még egy utolsó, bíztató pillantást
vetett Kate-re, majd kiment a megfigyelő szobába. Beckett-ről lerítt, hogy már
most nem szimpatikus neki az ügynök.
Rick közben tükör mögül jobban meg tudta figyelni az
újonnan érkezett ügynököt. Elegáns kosztümöt viselt magas sarkú cipővel. A haja
hosszú fekete és hullámos volt. Nem ült le Beckett-el szembe, inkább állva felé
hajolt és az asztalra támaszkodott, amire aztán levágott egy aktát benne az áldozat
képével. Ezzel pszichológiai fölényt szerzett és így kezdett bele a
kihallgatásba.
- Tisztában van a jogaival, Beckett nyomozó.
- Van benne gyakorlatom, ... – nézett fel Kate
egyenesen az ügynök szemébe. Azt várta, hogy bemutatkozzon neki a nő.
- Taylor Barton ügynök, a belső ellenőrzéstől.
– felelte – Hol volt tegnap éjfél és hajnal kettő között?
- Valószínűleg aludtam.
- Valószínűleg?! Maga viccel velem?
Gyilkossággal vádolják, nyomozó! Azt hiszem, tudja mit jelent ez. Ide nem elég
egy valószínűség!
- Valaki rám akarja kenni ezt az ügyet, Barton
ügynök. – Kate próbált nyugodt maradni, miközben az áldozat képét vizsgálta. –
Nem emlékszem egy egész nap történéseire. Kérem, végezzenek egy toxikológiai
vizsgálatot.
- Moziba ne vigyem, Beckett? – esett neki
Barton.
- Kérem. – nézett fel könyörgőn Kate.
- A fegyverét már elvitték vizsgálatra. Ha
esetleg találnának bármit is a vérében...de bebizonyosodik, hogy elsült a
fegyvere az elmúlt huszonnégy órába... Ugyanilyen könnyes szemmel integethet a
nyomozói karrierjének. – durván vágta Beckett-hez a szavakat és közben félig
felült az asztalra.
Kate dühében inkább elkapta a tekintetét Barton
ügynökről és próbálta normális ütembe rendezni a légzését.
- Maga szerint, ha én tettem volna, mint
gyilkossági nyomozó, ennyi bizonyítékot hagyok magam után? – csúszott ki Kate
száján a kérdés.
- Maga szerint, ha ez érdekelne engem, itt
ülnék most? – kérdezett vissza gúnyosan. – Egyébként ezzel elismerte, hogy
képes lenne megtenni.
- Mit akar, mit mondjak? Ismerjem be, amit nem
is én tettem? – tárta szét a kezeit Beckett.
- Azt akarom, hogyha nem maga volt, akkor
bizonyítsa be. Nem érdekel, ha Csipkerózsika álmát aludta a gyilkosság idején,
de akkor rángasson elő valamit, ami bizonyítja ezt! – hajolt közelebb Barton
ügynök. – Én lennék a legboldogabb, ha gyorsan eltűnhetnék ebből a
porfészekből, és a legkevésbé sem érdekel, hogy ezt úgy teszem-e, hogy maga a
rács mögött rohad vagy éppen a tanácsadójával hetyeg, Beckett. – a „Beckett”-et
direkt megnyomta, hogy jól kihangsúlyozza, majd felállt és kirontott becsapva
maga mögött az ajtót.
Kate teljesen a porba tiporva érezte az
önbecsülését. Ez a nő totál a földbe döngölte őt és még ugrált is rajta párat. Barton ügynök nem fogja törni magát, hogy
kiderítse ártatlan vagyok-e, így már csak Castle-ben maradt minden reményem.
– gondolta.
Rick feszülten rontott ki a megfigyelő
helyiségből és Ryan-ékhoz sietett.
- Na mi van, haver? – kérdezte kíváncsian Espo.
- Ez a nő rosszabb, mint Gates. Tízszer. –
válaszolta dühösen.
- Akkor nekünk kell kézbe venni a dolgokat...
Castle bólogatott, de Barton ügynök jelent meg
mögötte és félbeszakította őket.
- Ne is álmodjanak egyéni akcióról. – felelte
üveges tekintettel. – Maguk kimaradnak belőle. – mutatott Ryan-re és Javi-ra.
- És én? – húzta fel a szemöldökét Castle.
- Maga ki is? Ja... a tanácsadó! – jutott
eszébe.
- Richard Castle.
- Az a Castle? – húzta fel meglepve a
szemöldökét Taylor. Rick-nek tetszett, hogy végre meglepi valamivel a kőszívű
ügynököt.
- Ha az író Castle-re gondolt, akkor igen.
- Nem, igazából a portásomra gondoltam. –
Barton elindult a fehér táblához, közben Rick-hez beszélt: - Maga, tanácsadókám,
mostantól nekem osztogatja a tanácsait! Hozzuk ki onnan Beckett nyomozót.
Castle teljesen meglepte az ügynöknő új
hozzáállása.
- Azt hittem, hogy nem érdekli az ügy.
- Csak teszteltem a nyomozót. – húzta el a
száját sejtelmesen – Plusz nem akartam, hogy elbízza magát.
- Gyilkossággal vádolják. Hogy bízhatná el
magát? – háborodott fel Rick.
- Kate Beckett-nek hírneve van, Írófiú. Mondja,
hogy a fenébe lett maga itt tanácsadó?
- Van hírnevem. – felelte Castle határozottan,
mire Barton csak félvállról rásandított.
