Castle úgy döntött, hogy most kihagyja a
kihallgatást. Elég sokan lennének már egy gyanúsítottra, ha még ő is bemenne.
De a legfőbb ok, hogy két ilyen nő mellett, mint Beckett és Barton, nem érezné
magát biztonságban. Semmilyen értelemben. Ezért hát Esposito-val és Ryan-nel
karöltve elhelyezkedtek a megfigyelő szobában. A két nyomozó karba tett kézzel
állt, Rick pedig felült az asztalra. Amíg a tükör másik oldalán a jogokat
ismertették Bartonék addig Espo Castle-hez intézett egy kérdést:
- Haver, mit csináltatok Beckett-el? Kettesben,
egész este. Összebilincselve.
Rick sejtelmesen elmosolyodott.
- Bizonyítékot kerestünk.
- Aha... – Javi-n látszott, hogy nem hisz az
írónak - ...van, aki így hívja.
- De most komolyan, Castle! – nógatta most már
Ryan is.
- Mit akartok tudni?
- Történt valami, vagy nem történt? –
türelmetlenkedett Espo.
- Talán történt, talán nem.
Castle most már direkt nem a két férfira
figyelt, hanem arra, hogy mi történik a túloldalon. Espo és Ryan még egyszer
tanácstalanul egymásra néztek, nem tudták eldönteni, hogy most akkor mi is a
helyzet.
- Beszéljen, Collins! – szólt erélyesen Barton
miközben az asztalra támaszkodott. Beckett csípőre tett kézzel sétálgatott a
gyanúsított mögött.
- Hát nem lennék a helyében... – nyögött fel
Espo.
- Én sem... – helyeselt Ryan.
- Én már voltam, csak Barton nélkül. Eszméletlen! – Rick magán kívül figyelte a kihallgatást.
- Nem emlékszel rám, Kate? – kérdezte a pasas.
- Magának Beckett nyomozó, és honnan kéne
emlékeznem?
- Beckett...nyomozó...
- Kérdeztek valamit, Collins! – Barton az
asztalra csapott.
- Collins. – ismételte Kate – Tudom ki maga!
Daniel Collins. Az akadémiáról.
A férfi ránézett az órájára, majd szemforgatva
a nyomozó felé fordult.
- Ideje volt.
- Szóval ismerik egymást. Ez nagyszerű hír!
Miért akarta bemártani a nyomozót? De ne hozzon ki a béketűrésemből, addig
beszéljen még finom vagyok és nőies! – szólt közbe Barton ügynök.
Közben a túloldalon Castle jegyzetelt valamit.
- Castle. Mit csinálsz? – kérdezte Esposito.
- Tökéletes Nikki Heat szöveg lesz. – és
jegyzetelt tovább.
- Azt akartam, hogy a tökéletes kis nyomozó végre
ott legyen ahová való. A másik oldalon, ott ahol azok ülnek, akiket lecsukat.
- Maga két évvel alattam járt... – kezdte
Beckett - ...és eltanácsolták, kihágásért. Emlékszem már magára. Nagy port
kevert az ügy.
- Mégis elvégeztem az akadémiát.
- És mit ért vele maga idióta? – kérdezte
Barton.
- Megszerezte a tizenöt perc hírnevet magának.
– Most már Beckett is az asztalra támaszkodott, így állt egymás mellett a
nyomozó és az ügynök.
- Évekig dolgoztam azért, hogy lássam az arcán
azt az ijedséget, amit akkor láttam, mikor behozták. Ha nincs az idióta társa,
akkor maga lenne itt a helyemben. – felelte dühösen Collins.
- El ne felejtsük megköszönni Ronald-nak. –
nézett hátra a tükörre Barton.
- Csakis magának köszönheti, hogy itt van. Mit
csinált velem, amiért nem emlékszem a történtekre?
- Szakmai titok. – vigyorodott el Collins.
- Akarja tudni az én szakmai titkomat? Úgy
elküldöm a pokolba, hogy öt perc múlva könyörögni fog, hogy magától indulhasson...
- Barton ügynök, elég! – Beckett rövidre zárta
– Szóval, azért mert a legjobbak között voltam az akadémián, és magát kirakták,
mert nem volt jó rendőrnek, ezért úgy gondolta joga van megölni valakit, hogy
aztán rám kenje az egészet, mert túl idilli a karrierem egy magafajtának?
- Mindenkinek van egy életcélja. – vonta meg a
vállát a férfi – Tartson őrültnek, nem érdekel.
- Évekig
tervezte ezt...tudja, minek tartom magát? – Beckett közel hajolt hozzá –
Szánalmasnak!
Kate kihúzta
magát és otthagyta Barton-t a férfival, kijött a kihallgatószobából.
Mielőtt
Castle is kiért volna a megfigyelő helyiségből, még hallotta Barton
fenyegetését:
- Aláírja,
vagy menjünk át barbárba, és akkor kezdem a kisujjával... – a férfi elé tolta a
beismerő vallomást.
Kate az
asztala mellett állt meg mire Castle utolérte.
- Kate,
minden rendben?
- Persze.
Végre vége ennek a rémálomnak. – a nyomozó elkezdte leszedni a fehér tábláról a képeket.
- Segítek.
A nyomozó
csak kedvesen mosolygott válaszul. Castle eljátszott a gondolattal, hogy
elhívja Kate-et egy igazi randira. „Vajon
most van itt a megfelelő pillanat?” – kérdezte magában bizonytalanul.
- Kate!
Tudod, arra gondoltam, hogy... – de félbeszakították.
- Szép volt,
Beckett! – lépett melléjük Barton egy halom aktával. Egyszerre fordultak meg. –
A fickó aláírta a vallomást.
- Hány ujját törte el ezért? - kérdezte Rick, de nem vettek róla tudomást.
- Nem az én
érdemem, Barton ügynök. És ha már itt tartunk. Köszönöm. – Kate a kezét
nyújtotta, Barton pedig elfogadta azt.
- Ugyan. A
munka oroszlán részét Ronald végezte.
- Richard.
- Még van
egy megbeszélni valóm a kapitánnyal. – sietett el Beckett Gates irodája felé.
- Nos,
Barton ügynök. Egy élmény volt! – Castle is kezet rázott az ügynöknővel.
- Ha már így
ketten vagyunk... – hajolt közelebb - ...megtenne nekem valamit?
- Én már
foglalt vagyok.
Barton az
akták közül előhúzta a legújabb Nikki Heat könyvet és kinyitotta az első oldalon.
- Oh már
értem! – vett fel egy tollat Rick. – Tudtam, hogy a lelke mélyén ismer, és
talán még kedvel is.
- Számomra
is élmény volt, Castle. – nevetett a nő.
Castle
elvette a könyvet és aláírta: „A legjobb belsős ügynöknek, akit valaha ismertem. Ronald
(Richard Castle)” és visszaadta Barton-nak.
- Viszlát!
- Hívja már
el, ne legyen fatökű! – szólt még vissza az ügynöknő a lifthez menet, majd bezáródtak előtte az ajtók.
Kate közben
visszaért Gates irodájából.
- Mi a
helyzet? – érdeklődött Rick.
-
Megkérdeztem a kapitányt, hogy tud-e nélkülözni holnapig.
- És tud? –
Castle számára eljött a megfelelő idő, hogy elhívja Beckett-et egy igazi
randira, hogy úgymond megadják a módját.
- Persze.
- Tudod,
Kate. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová... – kezdte az író, mire
Esposito és Ryan is felfigyeltek az asztaluk mögött.
- Castle,
most inkább hazamennék. Vacsoráznék egyet, aztán ki akarom pihenni ezt az
egészet. – húzta fel a kabátját a nyomozó.
- Megértem.
– Rick csalódottan bólintott. Éppen indult volna, hogy akkor ő is hazamegy és
Alexis-el vacsorázik ma este.
- Velem
tartasz? – Kate arcáról egy csapásra eltűnt az előbbi komolyság, és hatalmas
mosoly váltotta fel.
Castle viszont
őszintén meglepődött a felajánláson. Egy pillanatig csak meghökkenve állt,
aztán ő is egy szempillantásnyi idő alatt feldobódott.
- Ez nem is
lehet kérdés! – vágta rá a választ.
Kate belekarolt Rick-be és miközben elsétáltak a lift felé az író még
megvillantotta ötcsillagos huncut vigyorát Esposito-éknak.
Ryan egy
százdollárost nyomott társa kezébe.
- Nyertél. – bólogatott Kevin - Csak összejött nekik.
- Mondtam!
De lesz még itt ordítozós-veszekedős papás-mamás. – jegyezte meg Espo, akinek már van
tapasztalata a munkahelyen belüli kapcsolat terén.
- Fogadjunk?
– mielőtt Ryan ezt kimondta volna, már mindketten bólogattak.
>>> VÉGE <<<
