Detective Suspect - 8.fejezet

Castle úgy döntött, hogy most kihagyja a kihallgatást. Elég sokan lennének már egy gyanúsítottra, ha még ő is bemenne. De a legfőbb ok, hogy két ilyen nő mellett, mint Beckett és Barton, nem érezné magát biztonságban. Semmilyen értelemben. Ezért hát Esposito-val és Ryan-nel karöltve elhelyezkedtek a megfigyelő szobában. A két nyomozó karba tett kézzel állt, Rick pedig felült az asztalra. Amíg a tükör másik oldalán a jogokat ismertették Bartonék addig Espo Castle-hez intézett egy kérdést:

- Haver, mit csináltatok Beckett-el? Kettesben, egész este. Összebilincselve.

Rick sejtelmesen elmosolyodott.

- Bizonyítékot kerestünk.

- Aha... – Javi-n látszott, hogy nem hisz az írónak - ...van, aki így hívja.

- De most komolyan, Castle! – nógatta most már Ryan is.

- Mit akartok tudni?

- Történt valami, vagy nem történt? – türelmetlenkedett Espo.

- Talán történt, talán nem.

Castle most már direkt nem a két férfira figyelt, hanem arra, hogy mi történik a túloldalon. Espo és Ryan még egyszer tanácstalanul egymásra néztek, nem tudták eldönteni, hogy most akkor mi is a helyzet.

- Beszéljen, Collins! – szólt erélyesen Barton miközben az asztalra támaszkodott. Beckett csípőre tett kézzel sétálgatott a gyanúsított mögött.

- Hát nem lennék a helyében... – nyögött fel Espo.

- Én sem... – helyeselt Ryan.

- Én már voltam, csak Barton nélkül. Eszméletlen! – Rick magán kívül figyelte a kihallgatást.

- Nem emlékszel rám, Kate? – kérdezte a pasas.

- Magának Beckett nyomozó, és honnan kéne emlékeznem?

- Beckett...nyomozó...

- Kérdeztek valamit, Collins! – Barton az asztalra csapott.

- Collins. – ismételte Kate – Tudom ki maga! Daniel Collins. Az akadémiáról.

A férfi ránézett az órájára, majd szemforgatva a nyomozó felé fordult.

- Ideje volt.

- Szóval ismerik egymást. Ez nagyszerű hír! Miért akarta bemártani a nyomozót? De ne hozzon ki a béketűrésemből, addig beszéljen még finom vagyok és nőies! – szólt közbe Barton ügynök.

Közben a túloldalon Castle jegyzetelt valamit.

- Castle. Mit csinálsz? – kérdezte Esposito.

- Tökéletes Nikki Heat szöveg lesz. – és jegyzetelt tovább.

- Azt akartam, hogy a tökéletes kis nyomozó végre ott legyen ahová való. A másik oldalon, ott ahol azok ülnek, akiket lecsukat.

- Maga két évvel alattam járt... – kezdte Beckett - ...és eltanácsolták, kihágásért. Emlékszem már magára. Nagy port kevert az ügy.

- Mégis elvégeztem az akadémiát.

- És mit ért vele maga idióta? – kérdezte Barton.

- Megszerezte a tizenöt perc hírnevet magának. – Most már Beckett is az asztalra támaszkodott, így állt egymás mellett a nyomozó és az ügynök.

- Évekig dolgoztam azért, hogy lássam az arcán azt az ijedséget, amit akkor láttam, mikor behozták. Ha nincs az idióta társa, akkor maga lenne itt a helyemben. – felelte dühösen Collins.

- El ne felejtsük megköszönni Ronald-nak. – nézett hátra a tükörre Barton.

- Csakis magának köszönheti, hogy itt van. Mit csinált velem, amiért nem emlékszem a történtekre?

- Szakmai titok. – vigyorodott el Collins.

- Akarja tudni az én szakmai titkomat? Úgy elküldöm a pokolba, hogy öt perc múlva könyörögni fog, hogy magától indulhasson...

- Barton ügynök, elég! – Beckett rövidre zárta – Szóval, azért mert a legjobbak között voltam az akadémián, és magát kirakták, mert nem volt jó rendőrnek, ezért úgy gondolta joga van megölni valakit, hogy aztán rám kenje az egészet, mert túl idilli a karrierem egy magafajtának?

- Mindenkinek van egy életcélja. – vonta meg a vállát a férfi – Tartson őrültnek, nem érdekel.

- Évekig tervezte ezt...tudja, minek tartom magát? – Beckett közel hajolt hozzá – Szánalmasnak!

Kate kihúzta magát és otthagyta Barton-t a férfival, kijött a kihallgatószobából.

Mielőtt Castle is kiért volna a megfigyelő helyiségből, még hallotta Barton fenyegetését:

- Aláírja, vagy menjünk át barbárba, és akkor kezdem a kisujjával... – a férfi elé tolta a beismerő vallomást.

Kate az asztala mellett állt meg mire Castle utolérte.

- Kate, minden rendben?

- Persze. Végre vége ennek a rémálomnak. – a nyomozó elkezdte leszedni a fehér tábláról a képeket.

- Segítek.

A nyomozó csak kedvesen mosolygott válaszul. Castle eljátszott a gondolattal, hogy elhívja Kate-et egy igazi randira. „Vajon most van itt a megfelelő pillanat?” – kérdezte magában bizonytalanul.

- Kate! Tudod, arra gondoltam, hogy... – de félbeszakították.

- Szép volt, Beckett! – lépett melléjük Barton egy halom aktával. Egyszerre fordultak meg. – A fickó aláírta a vallomást.

- Hány ujját törte el ezért? - kérdezte Rick, de nem vettek róla tudomást.

- Nem az én érdemem, Barton ügynök. És ha már itt tartunk. Köszönöm. – Kate a kezét nyújtotta, Barton pedig elfogadta azt.

- Ugyan. A munka oroszlán részét Ronald végezte.

- Richard.

- Még van egy megbeszélni valóm a kapitánnyal. – sietett el Beckett Gates irodája felé.

- Nos, Barton ügynök. Egy élmény volt! – Castle is kezet rázott az ügynöknővel.

- Ha már így ketten vagyunk... – hajolt közelebb - ...megtenne nekem valamit?

- Én már foglalt vagyok.

Barton az akták közül előhúzta a legújabb Nikki Heat könyvet és kinyitotta az első oldalon.

- Oh már értem! – vett fel egy tollat Rick. – Tudtam, hogy a lelke mélyén ismer, és talán még kedvel is.

- Számomra is élmény volt, Castle. – nevetett a nő.

Castle elvette a könyvet és aláírta: „A legjobb belsős ügynöknek, akit valaha  ismertem. Ronald (Richard Castle)” és visszaadta Barton-nak.

- Viszlát!

- Hívja már el, ne legyen fatökű! – szólt még vissza az ügynöknő a lifthez menet, majd bezáródtak előtte az ajtók.

Kate közben visszaért Gates irodájából.

- Mi a helyzet? – érdeklődött Rick.

- Megkérdeztem a kapitányt, hogy tud-e nélkülözni holnapig.

- És tud? – Castle számára eljött a megfelelő idő, hogy elhívja Beckett-et egy igazi randira, hogy úgymond megadják a módját.

- Persze.

- Tudod, Kate. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová... – kezdte az író, mire Esposito és Ryan is felfigyeltek az asztaluk mögött.

- Castle, most inkább hazamennék. Vacsoráznék egyet, aztán ki akarom pihenni ezt az egészet. – húzta fel a kabátját a nyomozó.

- Megértem. – Rick csalódottan bólintott. Éppen indult volna, hogy akkor ő is hazamegy és Alexis-el vacsorázik ma este.

- Velem tartasz? – Kate arcáról egy csapásra eltűnt az előbbi komolyság, és hatalmas mosoly váltotta fel.

Castle viszont őszintén meglepődött a felajánláson. Egy pillanatig csak meghökkenve állt, aztán ő is egy szempillantásnyi idő alatt feldobódott.

- Ez nem is lehet kérdés! – vágta rá a választ.

Kate belekarolt Rick-be és miközben elsétáltak a lift felé az író még megvillantotta ötcsillagos huncut vigyorát Esposito-éknak.

Ryan egy százdollárost nyomott társa kezébe.

- Nyertél. – bólogatott Kevin - Csak összejött nekik.

- Mondtam! De lesz még itt ordítozós-veszekedős papás-mamás. – jegyezte meg Espo, akinek már van tapasztalata a munkahelyen belüli kapcsolat terén.

- Fogadjunk? – mielőtt Ryan ezt kimondta volna, már mindketten bólogattak.

>>> VÉGE <<<

Detective Suspect - 7.fejezet

Barton felettese – és mint kiderült társa is – Whyman ügynök elviharzott azzal az ígérettel, hogyha nyolc órán belül nincs egy épkézláb elméletük és egy kézzelfogható gyanúsítottjuk, akkor átszállíttatja Beckett-et és az egész ügyet ráverik.

Castle kifejtette az elméletét Barton-nak és a kapitánynak, akik gyanakodva figyelték az előadást.

- Szóval azt mondja, hogy az áldozat körülbelül olyan magas, mint Ronald...

- Richard.

- Mindegy. Szóval, ha egy olyan nő lőtte volna mellkason az áldozatot, mint Beckett, akkor a golyó bemeneti szöge sokkal homorúbb lenne. Jól értem? – Barton egyeztette a gondolatmenetét Castle-ével.

- Pontosan. – bólintott Rick. – Ezt mutogattam el az imént.

- Ez elég lesz? – kérdezte Beckett.

- Be kell gyűjtenünk és kihallgatnunk. Ha nincs alibije, talán elég.

Kate egyáltalán nem nyugodott meg. Barton „talán”-ja nem hangzik valami bíztatóan. Viszont az ügy is csak most kezd beindulni, ki tudja, hogyha elkapják az állítólagos virágküldőt, akkor mit tudnak meg.

A liftből kilépve egy belső ügyosztályos férfinyomozó kezdett el feléjük rohanni. Nem várta meg, hogy megkérdezzék tőle, mit akar – levegő után kapkodva – rögtön hadarni kezdte a mondandóját:

- A fantomkép alapján, amit a virágbolt tulaja segítségével készítettünk... – tartott egy kis szünetet, hogy levegőt vegyen - ...a járőrök lefülelték a fickót kétsaroknyira innen.

- Most elkapjuk! – szólt határozottan Barton. – Készüljenek az akcióra!

- Igen, asszonyom. – és ahogy berohant, úgy el is tűnt az előbbi kolléga.

- A bilincset! – Beckett lépett oda Barton mellé és rángatta magával Castle-t is.

Az ügynöknő beletúrt a zsebébe, majd a másikba is. Közben már egy másik rendőr hozott neki egy golyóálló mellényt. Gyorsan felvette, majd még egyszer átnézte a zsebeit.

- Beckett. Nincs most erre idő! Amúgy sem jöhetnének, ezt még bírja ki. – rohant el a lift felé Barton.

- Hogyne. – bólintott Castle, de már csak a levegőnek beszélt – Végül is a bilincs már csíkot vágott a csuklómba. – panaszkodott sértődötten.

- Az előző alkalommal nem voltunk ennyi ideig összekötve.

- De most legalább nincs tigris.

- Mutasd a kezed. – a nyomozó gyengéden emelte fel Castle csuklóját.

- A tiéd is ugyanúgy néz ki. – Egymás kezét bámulták fájdalmas tekintettel, mire pár pillanat múlva Rick szólalt meg: - Ami tegnap este történt...

- Én nem bánom, Castle. – néztek most már egymás szemébe.

- Én sem. Megismételhetjük valamikor? – bújt közelebb Castle.

- Megadhatnánk a módját. – Miután kimondta, Kate elnevette magát.

- Arra céloz, Beckett nyomozó, hogy nem voltam elég stílusos? – háborodott fel nevetve Rick.

- A stílussal semmi gond nem volt, Mr. Castle. – folytatta a szerepjátékot – De a felvezetés lehetne... hogy is mondjam ...feldobottabb, mint tegnap.

- Mondjuk olyan, mint most? – mosolygott sejtelmesen az író és egyre közelebb hajolt a nyomozóhoz. Nem zavarta őket, hogy ki látja, mit művelnek éppen Beckett íróasztalánál.

- Hát... – Kate is közelebb hajolt - ...egy fokkal jobb, mint... – de már nem tudta befejezni, mert félbe szakította egy ismerős hang.

- BECKETT...CASTLE...! – ordította Barton a liftből kilépve.

Erre mindketten felkapták a fejüket és elléptek a másiktól. A következő pillanatok egyetlen villanásnyi másodperccé folytak össze. Minden egyszerre történt. Kate a pár méterre álló egyenruhás férfira nézett, aki fegyvert tartott a jobb kezében és rájuk fogta. Nem lehetett eldönteni melyikükre céloz, hisz olyan közel álltak egymáshoz a bilincs végett. Az egyetlen dolog, amiben biztos volt, hogy lőni fog. Megmarkolta Castle ingjét és a földre rántotta. Kate az esés közben még megpillantotta a baseball sapkás férfi felé rohanó Barton ügynököt. Ezzel egy időben három lövés dördült el a tizenkettes kapitányságon.

Beckett Castle mellett terült el a földön, csak akkor ült fel, amikor meghallotta Barton hangját:

- Nem mozdul! – ordította az ügynök. Valószínűleg Barton azzal a lendülettel – amit Kate még látott mielőtt földet ért – leterítette a férfit. – Kezeket tarkóra!

Így már felmert ülni Kate is és végigtapogatta a mellette fekvő férfit.

- Castle jól vagy?

- Nem tudtam, hogy az ilyen felvezetést preferálod, Kate. – nyögte fájdalmas vigyorral az arcán – Leterítesz, mielőtt megkapnál? ... Jaj a hátam...

Felsegítették egymást a földről, vagyis inkább Kate felhúzta partnerét, aki közben morgott valamit az orra alatt.

- Szép reflex, Beckett! – szólt oda nekik Barton, miközben megbilincselte az ismerős arcot. Ez a fickó ugyanaz az egyenruhában fiatalabbnak látszó rendőr, aki előző este egyfolytában a nyomukban volt.

Kate csak biccentett Barton-nak válaszul, de Castle nem bírta ki szó nélkül:

- Tudja a nevem!

- Maga az egészből ennyit vett észre? – kérdezett vissza az ügynöknő.

Kate elmosolyodott, ő nem csodálkozik ezen. Hatalmas kő esett le a szívéről, hiszen ennél több bizonyíték nem kell, hogy a nyomozást lezárhassák ellene és nem mellesleg nekik sem esett bajuk.

Mielőtt Barton ügynök elsétált volna mellettük, egy apró kulcsot - a bilincs kulcsát - húzta elő a farzsebéből és odadobta Kate-nek.

- Szabadok.

- Nos, Kate. – mondta Castle miközben társa levette a bilincset – Lesz harmadik menet is?

- Talán.

- Beckett nyomozó. – szólította meg Gates a nyomozóját.

- Igen? – Kate megpördült.

- A jelvénye és a fegyvere. – nyújtotta oda őket a kapitány – A bilincse magánál van, ugye?

- Igen, asszonyom. Köszönöm.

- Számomra öröm, nyomozó. – Gates biccentett majd el is sietett.

Castle hátulról átkarolta Kate derekát és a fejét a vállára tette.

- Ne romantikázzon, Beckett! Jöjjön vallatni! – kiáltott Barton mielőtt belépett a kihallgató szobába.

Detective Suspect - 6.fejezet

Lassan elmúlt éjfél és még mindig a tábla előtt álltak egy-egy bögre kávéval. A hétfő kivételével az összes nap menetét össze tudták rakni.

- Olyan, mintha fel sem keltem volna aznap reggel... – bosszankodott Kate.

- Talán fel sem keltél.

- Hogyan eshet ki egy egész nap, Castle?

- Láttam ilyet egyszer egy filmben... – kezdte Rick, de amikor meglátta Beckett arckifejezését, inkább elhallgatott.

- Kell lennie valaminek, amiben hibázott. Nincs olyan, hogy tökéletes gyilkosság. – a nyomozó közben a táblán lévő képeket vizslatta.

- Miért vagy benne olyan biztos, hogy a gyilkosságnál hibázott?

- Nem vagyok. De csak arra találhatunk bizonyítékot. Ha máshol vétett, azt nem tudjuk bizonyítani. Nem állná meg a helyét a bíróságon, hogy „három szál virág volt nála, és nálam is annyi volt”. Ezt sosem veszi be az esküdtszék. Ha egyáltalán eljut odáig az ügy...

- Akkor miért hagyjuk, hogy Barton azon a nyomon haladjon? – húzta össze a szemöldökét Castle.

- Addig sincs útban. – húzta le a maradék kávét Beckett.

- Talán segíthetne. – a férfi csak megvonta a vállát – Meglát valamit, amit mi nem.

- Mi olyat láthatna, ami én nem? – tette csípőre a kezét.

- Nem tudom, Kate. Itt állunk már órák óta és semmi nyom. – magyarázta feszülten Castle.

- El is mehetsz! – vágta rá a nyomozó, majd ránézett a kezükre és leesett neki, hogy össze vannak bilincselve.

- Kitalálunk valamit, hogy bizonyítsuk...

- Igen, és mit? – vágott közbe és kérdezett vissza dühösen.

Beckett igazából az ügy miatt volt feszült és dühös, de az egészet Castle-ön töltötte ki.

- Nem tudom, Kate. – vágta rá most már Rick is idegesen – Ha tehetném, emlékeznék helyetted.

Kate beletúrt a hajába és csak a fejét rázta meg. Bele akart őrülni, hogy nem találnak semmit, ami elterelné róla a gyanút.

- Legalább egy pillanat beugrana.

- Mindig vannak ilyen pillanatok. Van amelyekre nem emlékezünk, mégis kapaszkodunk beléjük... és van olyan, ami szinte beleég az emlékezetünkbe pedig inkább szabadulnánk tőle. – mondta komoly arccal Castle és közben végig Kate-re nézett. Beckett-ben most már tudatosult, hogy Castle biztosan tudja, hogy emlékszik arra, ami egy éve történt. A vallomásra. Túl sokszor utalt már rá a férfi.

- Castle. – Kate összekulcsolta az ujjait a férfi ujjaival. – Ne most.

- Akkor mikor? Attól félsz, hogy most nem tudsz elküldeni és azt mondani, hogy majd hívsz valamikor? – és szembe állt a nyomozóval, aki csak lesütötte a szemét.

- Hogyan tudtad meg, hogy emlékszem rá?

- Te mondtad ki. Amikor a robbantási ügyben nyomoztunk és kihallgattad azt a pasast. Ott álltam a megfigyelőben.

Castle még mindig a szemébe nézett, de a nyomozó csak elnézett a válla felett. Nem volt mersze belenézni Rick szemébe, mert félt attól, amit látna.

- Francba ezzel a bilinccsel... – mondta könnyes szemmel.

- Pontosan. – mondta komoly hangon Rick – Ez az egyetlen dolog, ami jelenleg hozzám köt téged, igaz? Ezért nem mondtad el.

Erre a mondatra már Kate is belenézett a férfi szemébe. Csak szomorúságot látott a máskor kisfiús huncutsággal csillogó szemeiben. Némi csalódottság vegyült talán köré, ami miatt szörnyű lelkiismeret furdalást érzett.

- Castle... – szorította meg még jobban a férfi kezét.

- Nem! Ezt itt és most tisztáznunk kell. – jelentette ki szigorúan.

- Csak időre volt szükségem, Castle.

- Volt? Már nincs?

Kate nekitámasztotta a homlokát Rick mellkasának. „Honnan indult ez a beszélgetés?” – gondolta. „Csak túl ideges vagyok az ügy miatt! Ne tegyél semmi elhamarkodottat, Kate!” – mondta magában.

Castle nem tudta hová tenni Beckett viselkedését, hiszen azt várta, hogy majd elküldi őt a fenébe. Arra, hogy ott álltak kéz a kézben, megbilincselve - és Kate lassan átöleli, majd az arcát a mellkasába temette - nem tudott mit mondani. Ezért inkább megtette a legszélsőségesebb lépést, ami eszébe jutott. Eltolta magától a nőt, a szabad kezével az arcát simította végig és végül lassan közeledve felé megcsókolta. Kate-nek minden tagja azt súgta, hogy nem szabad most ezt tennie, kivéve a szíve, ami aztán győzött minden más felett és szenvedélyesen visszacsókolt.

 ***

- Hol van a gyanúsított? – kérdezte az öltönyös férfi Barton ügynököt, miután kiléptek a liftből. Barton szétnézett, majd megpillantotta az íróasztalon fekvő két alakot, akik egymás kezét fogták. Beckett a billentyűzete helyén aludt lehajtott fejjel. Castle pedig egy kupac aktával támasztotta a fejét és tátott szájjal szundított.

- Ott az íróasztalon... – nyögte Barton fájdalmasan. Számára ez semmi jót nem jelentett, hiszen feletesse jött be vele a 12-es kapitányságra.

- Hogy került oda, amikor egy cellában kellene ülnie, Barton ügynök?! – állt neki a ügynöknek a férfi.

- Gondoltam, így több hasznát vesszük, Uram.

- Látom. És ki az a fickó, akivel össze van bilincselve? – a férfi kezdett igazán dühös lenni.

- Tanácsadó.

- Pont az kell a gyanúsítottnak! Tanácsadó! Mi van magával, Barton ügynök? – szól erélyesen a férfi, mire Kate felébredt és felrázta Castle-t is. Mindkettőjüknek valamilyen lenyomat volt az arcán és hunyorogva néztek fel a két ügynökre.

- Jó reggelt, Beckett! – tette keresztbe a kezeit Barton.

- Magával később beszédem lesz! – szólt a férfi Bartonnak. – Maguk meg mit csináltak itt egész este?

- Bizonyítékot kerestünk. – magyarázkodott Rick, majd mindketten felálltak és megigazították magukat.

- Mert azt így szokás. És találtak legalább valamit?

- Nem. – mondta Kate lesütött szemmel.

- Remek. Még ma átszállíttatom Beckett nyomozót egy szövetségi megfigyelőbe. – szólt dühösen a férfi majd Castle-re nézett – A tanácsadó nem érdekel. Jöjjön Barton! – fordult sarkon a névtelen felettes.

- Uram,... – kezdte volna Kate, de mivel még mindig össze voltak bilincselve Castle-el, ezért kicsit félresikerült a karlendítés és leverte a ceruzatartót az asztalról.

Barton ügynök és a felettese közben már eltűntek Gates irodájában.

Castle lehajolt, hogy segítsen Beckett-nek, de a nyomozó megállította.

- Így összebilincselve könnyebb, ha én hajolok le. Kisebb vagyok.

Miközben Kate összeszedte a széthullott ceruzákat, Castle halkan megszólalt:

- Kihozunk majd, Kate! – hirtelen eszébe jutott valami az előtte térdelő nőről.

- Nem találtunk bizonyítékot, Castle. Nincs semmi ... – de elhallgatott hirtelen, amikor meglátta, hogy Castle az ujjaival fegyvert formálva mutogat rá. Berogyaszt – feláll – berogyaszt – feláll.

- Castle, mi a fenét művelsz? – meredt rá. Épp felállt volna, de Rick visszatolta.

- Te kisebb vagy, Kate! Kicsi. TÚL KICSI! – kiáltott fel vigyorogva az író. A tegnap esti rendőr kolléga, aki kétszer is rájuk nyitott a mosdóban, most fejcsóválva sietett el a lift felé.

- Köszönöm, Castle! – háborodott fel a nő. – Rúgjál még belém te is!

- Nem úgy értem. Hanem a lövéshez vagy túl alacsony! – vidult fel a férfi, hogy végre talált valamit. Felállította Beckett-et a földről és rámutatott az áldozat képére.

- Lanie szerint az áldozatot úgy lőtték le, hogy térdelt...

- ...mint egy kivégzés, tudom. – szólt közbe.

- Nem. Nem ez a lényeg. Hanem, hogy te nem tudtad ilyen szögből lelőni a pasast, hacsak nem volt nálad egy sámli.

- Úgy érted...

- Úgy értem, hogyha te húzod meg a ravaszt, akkor kijön a mellkasán a golyó! – tárta szét a kezét Castle.

- Castle! – mosolyodott el a nyomozó. – Megtaláltad, hol hibázott!

- Meg én. De még mennyire.

- Minek örülnek ennyire, Beckett nyomozó? – vágott közbe Gates.

- Nem viszik innen sehová. – állt Kate elé a férfi. – Bizonyítani tudjuk, hogy nem ő tette!

Detective Suspect - 5.fejezet

Castle és Beckett bementek az irodába Barton után. Felültek egy asztalra és figyelték a képernyőt. Állítólag találtak valamit a felvételen, ami előreviheti az ügyet.

- Mit találtak? – kérdezte türelmetlenül Kate.

- Úgy vélem, meg van a virágküldőnk.

Barton ügynök beletekert az egyik közeli virágbolt biztonsági kamerájának felvételébe. "Több százan megfordulhatnak itt naponta." – gondolta a nyomozó. Hirtelen megállt a felvétel és pár másodpercet visszatekerték.

- Látták?!

- A baseball sapkás férfi. – bólintott Kate. A kijelzőn megjelent a kimerevített kép a sapkás fazonról, akinek nem lehet kivenni az arcát, de éppen a három szál fehér liliomért nyúl. Most már csak ki kell deríteni ki az. A bizonyításon elég lesz akkor gondolkodni ha már elkapták.

- Holnap odamegy két nyomozó, hogy kikérdezzék a tulajdonost. Egyelőre nem tehetünk többet. – csapta össze a kezét Barton.

- Bizonyítékot kell találnunk. – lökte el magát az asztaltól Castle.

- Maga hazamegy, Írókám. Beckett meg vissza a lakosztályába. Én meg alszom végre egyet két nap után...

Kate odanyújtotta a kezüket, hogy végre lekerüljön a bilincs, amikor Castle hirtelen visszarántotta azt.

- Hagyjon így minket! – vágta rá az író.

- Tessék? – kérdezte egyszerre a két nő – Castle! – tette hozzá még Kate.

- Itt maradunk bizonyíték után kutatni, és így – bökött a még mindig összebilincselt kezükre – amúgy sem mehetnénk sehová.

- Castle, nem! – vágta rá Beckett.

- Inkább ülsz a cellában, és nem teszel semmit? – kérdezte.

Kate-nek be kellett vallania, hogy Castle kérdése igenis jogos. Vele összebilincselve nyomozni még mindig jobb, mint egyedül üldögélni és nem tenni semmit. Közben Barton is komolyan elgondolkodott a dolgon. Igaz, ő más szempontokat vett figyelembe, nem azokat, amiket Castle felvetett.

- Én? Profi és nagy karriert befutott ügynök létemre, hagyjam itt Jancsit és Juliskát morzsákat keresgélni? Összebilincselve?! – húzta fel a szemöldökét.

- Rendben, elismerem, hogy... – „...hülye ötlet volt!” – fejezte volna be Rick, amikor Barton újra megszólalt:

- Oké. Maradjanak.

Kate és Rick összenéztek. Kate nem tudta, hogy most örüljön, vagy készüljön fel élete legnehezebb estéjére. Összebilincselve Castle-el. Újra. Rick-et, igaz először meglepte az ügynöknő válasza, de örült a döntésnek.

Barton összepakolta a papírjait és épp kilépett volna az ajtón, amikor még elkapta Beckett egy mondatát:

- Castle. Mosdóba kell mennem! – nézett az íróra neheztelően.

- Jó szórakozást! – szólt vissza gonosz mosollyal Barton.

- Beckett. – fordult felé Castle – Nekem is kell.

- Férfi vagy női? – kérdezte Castle, amikor a mosdókhoz értek.

Szerencsére alig lézengett már valaki az őrsön. Mindenki kivett pár órát a kétnapi folyamatos munka után. Egy-két járőr járkált csak fel és alá.

- Legyen a férfi. – bökött az ajtóra Kate.

- Kezd te. – mondta Rick.

- Nem kell mondjam ugye, hogy a te ötleted volt, ami szokás szerint borzalmas és hajmeresztő! – morgott Beckett az orra alatt.

- De legalább nem vagy egy cellában. – kontrázott Rick.

- Aha, hát nem is tudom melyik a jobb. Egy cellában üldögélni csendes magányomban, vagy veled pisilni összebilincselve... – vágta az arcába dühösen.

- Ugyan már. Ez nem kérdés! – mosolyodott el aranyosan a férfi.

Beckett is majdhogynem elmosolyodott a dolog abszurdságán, de visszafogta magát és maradt a komoly tekintetnél.

- Csináljuk! – mondta és bement az egyik fülkébe.

A megbilincselt jobb kezével tartotta az ajtót, Castle pedig a másik fülke ajtajának támaszkodva várt. Ránézett az órájára.

- Segítsek? – szólt be a nyomozónak.

- Fogd be, Castle! Egy kézzel nem egyszerű! – erre a mondatra lépett be egy fiatal járőr srác és meghökkenve nézett Rick-re.

- Francba, Castle. Be kell jönnöd. Kell a másik kezem, mert a cipzárt nem tudom egy kézzel felhúzni!

A járőr szeme most már elkerekedett, hogy meghallotta a női hangot a WC-ben.

- Csak össze vagyunk bilincselve, tudja. Ez nálunk már szokás. – magyarázkodott Rick.

- Kihez beszélsz? – lépett ki Kate a fülkéből és meglátta a rájuk bámuló fiatal rendőrtisztet.

- Visszajövök később. – fordult ki a mosdóból szegény srác.

A páros egymásra nézett. Rick csak mosolygott kisfiúsan, Kate pedig megrázta a fejét.

- Na én jövök! – lépett Castle a falon lévő kagylóhoz.

Éppen bekészült volna, amikor Kate felkiáltott:

- Castle! Oda ne merd tenni mindkét kezed! Az egyiken én is ott lógok.

- Bocsáss meg. Elfelejtettem.

Kate elvörösödött fejjel, de türelmesen, szó nélkül elfordulva várta, hogy Rick is végezzen. Legszívesebben kiszaladt volna a világból zavarában, de inkább csak elmosolyodott és a szabad tenyerébe temetette az elpirult arcát.

- Kate!

- Mi az? – nézett fel és fordult a férfihoz.

- Kell a másik kezem. A cipzárhoz. – Félve a választól, Rick behúzta a nyakát.

- Csak csináld gyorsan! – bólintott Kate majd teljesen szembe fordult az íróval. Veszélyesen félreérthető pozícióba került a kezük. Szerencsétlenségükre a pár perccel ezelőtti járőr fiú épp ekkor nyitott rájuk újra. Kate és Rick felkapták a fejüket, és a srácra néztek, majd végignéztek magukon aztán újra a rendőrre.

- Ez nem az... – kezdte volna Beckett.

- Elnézést. – fordult ki újra a járőr kolléga.

- Istenem. – sóhajtott egy hatalmasat Kate.

- Mit hihet most rólunk?! – kérdezte Castle kézmosás közben, cseppet sem együtt érzőn.

- Csak menjünk már! – a nyomozó maga után húzta társát.

A fehér táblához menet még egyszer összefutottak a fiatal járőrrel, aki feltűnően furcsán nézett rájuk, de Kate már nem foglalkozott vele, Rick pedig észre sem vette.

Amikor odaléptek a táblához Beckett húzott egy hosszú vonalat, amit egyenlő részekre osztott. Castle a másik kezével felpakolta a képeket a táblára, a vonal alá.

- Szedjük sorba az eseményeket, onnantól, hogy elmentem szabadságra, egész odáig, hogy behoztak! – vetette fel az ötletet.

- Ez jó ötlet! Minden apró részlet, amire vissza tudsz emlékezni fontos lehet! – bólintott Castle.

- Lesz időm gondolkodni. Itt leszünk egész este...

Detective Suspect - 4.fejezet

A kocsiban Kate és Rick hátul ültek. Az írónak a bal keze, a nyomozónak a jobb keze volt a bilincsben. Kate kényelmetlenül érezte magát, hisz itt ez az ügy, aminek ő a fő gyanúsítottja és most még Castle is közelebb van a kelleténél, pedig hideg fejjel kellene gondolkodnia. Ami nem megy valami könnyen, ha összebilincselve kell nyomozniuk a saját ártatlansága bizonyításának érdekében.

Castle telefonja megcsörrent.

- Szia, apu. – szólt bele feldobva a lánya.

- Hé, Kicsim. – mosolyodott el az író.

- Főzünk vacsorát a nagyival. Mikor érsz haza?

- Hát ... nem tudom. – felemelte a megbilincselt kezét – Olyan lebilincselő ez az ügy...

- Akkor betesszük a részed a sütőbe.

- Köszönöm, Alexis. Szeretlek. – Erre a szóra még Kate is felnézett.

- Én is. – és letették.

- Szóval mit tudunk még az ügyről, azon kívül, hogy rám utal az összes bizonyíték? – szólt előre Beckett Barton ügynöknek.

- Azon kívül szinte semmit.

- Ez „remek”.

- Már azon sem lepődnék meg, ha feltűnne egy szemtanú, aki látta magát. Ehhez már csak az hiányozna. – bosszankodott az ügynök.

- Az lehetetlen. – szólt közbe határozottan Castle.

- A belső ellenőrzésnél erény a szarkazmus és a cinikus hozzáállás, Barton ügynök? – hajolt előre Kate.

Barton tétovázott a válasszal, majd egy pillanatra levette a szemét az útról és Beckett-re nézett.

- Emlékszik? Nálam van a kulcs! – mosolyodott el.

Kate lakásánál az ajtón keresztbe rendőrségi szalag volt felragasztva, amit Barton egy mozdulattal eltűntetett. Bementek és körbenéztek a nappaliban.

- Valami furcsa elsőre, Beckett? – kérdezte az ügynök.

- Semmi.

- Nézzenek körül alaposan. Bármi lényeges lehet.

Amíg Barton ügynök az ajtókat ellenőrizte, hátha talál valamit, ami arra utal, hogy betörhettek, vagy csak feszegették a zárat, addig Castle és Beckett végzett a fürdőszoba átnézésével és a hálószoba felé vették az irányt.

- Ha tíz percnél többet töltenek bent, maguk után kell mennem. – mosolyodott el sejtelmesen az ügynöknő.

- Jó munkához idő kell. – vágott vissza Rick.

- Jó munkához szakértők kellenének, Ronald.

- Richard.

- Castle. – vetett véget az eszmecserének Beckett és behúzta Rick-et a hálószobába.

Körbejárták a szobát, de nem találtak semmi oda nem illő dolgot. Beckett kezdte teljesen elveszíteni a hitét az üggyel kapcsolatban. Megállt az ablaknál és komoly tekintettel bámult ki rajta. Castle csendben fürkészte a nyomozó arcát, aztán vette csak észre, hogy fogják egymás kezét. „Mióta vagyunk így?” – gondolta, de azért nem volt ellenére a dolog.

- Minden rendben lesz. – lépett szorosan Kate mellé.

- Persze... Engem hűvösre tesznek, neked meg már van új társjelölted. – mondta Beckett kislányos sértődöttséggel.

- Azt hiszem, nem ez a megfelelő alkalom, hogy féltékeny legyél. – döbbent meg Rick. Ezt nem gondolná azok után, amin ketten keresztül mentek.

- Kisebb gondom is nagyobb annál, Castle. – vágta rá dühösen a nyomozó, majd mikor látta, hogy Castle még mindig felhúzott szemöldökkel bámul rá, még hozzátette - ...és ha az vagyok?!

Castle szemmagasságba emelte a megbilincselt kezüket és végre Kate-nek is leesett, hogy már egy jó ideje összekulcsolt ujjakkal fogják egymás kezét. Az idilli pillanatot Barton ügynök szakította félbe. Megjelent az ajtóban és ki tudja, mióta nézte a jelenetet.

- Pisilje körbe. – szólt oda Kate-nek – Rám amúgy nem kell féltékenynek lennie. Nem bukom a kisfiúkra! – aztán megfordult és elindult a konyhába, de még visszakiáltott: - Hogy tud ilyen ronda liliomot tartani a konyhában, Beckett?

- Ez a nő egy... – kezdte dühösen Rick.

- ...egy zseni! – kapta fel a fejét Kate.

Fogta Rick-et és kirángatta magával a konyhába Barton ügynök után.

- Allergiás vagyok rá! – bökött a virágokra.

- Ez igen sajnálatos... Óh... – az ügynöknek is leesett végre, hogy mi a helyzet.

- Most akkor örülünk? – Castle tanácstalanul nézett egyik nőről a másikra.

- Nem érti, ÍróMókus? Beckett valószínűleg nem maga hozta a virágokat, hacsak nem önkínzó. Maga sem küldte neki, igaz? – kérdezte Barton, közben már a telefonjáért nyúlt.

- Nem én. – vágta rá Rick.

- Hol van legközelebb virágbolt?

- Kétsaroknyira. – válaszolt most Kate.

- Oké. – ezután az ügynöknő már a telefonba beszélt. – „A tizenharmadik és tizenhetedik utca közötti virágboltok biztonsági kameráinak felvételeit kérem a kapitányságra. Amelyiknek nincs, oda küldjenek járőröket, akik kérdezzék ki a tulajt, vett-e valaki mindössze három szál fehér liliomot hétfőn!” – hadarta, majd letette a telefont.

- Ha el is kapjuk, hogyan bizonyítjuk rá? – dobta be a kérdést Rick, megelőzve ezzel Kate-et, aki szintén ezt akarta kérdezni.

- Majd megpuhítjuk. – Barton elindult az ajtó felé. Ideje visszamenniük az őrsre.

Barton ügynök bevetette magát egy irodába pár kollégával együtt, akik a biztonsági felvételeket vizsgálták. Mondván, felesleges ott téblábolniuk, elküldte Castle-t és Beckett-et, hogy nézzék át a helyszínen készült fotókat.

- Semmi különöset nem látok a képeken, Castle.

- Csak olyan, mint egy gyilkossági helyszín. – dobta félre az aktát Rick – Gyere, igyunk egy kávét. – állt fel a megszokott székéből.

Öt perc múlva már fel is csapott a forró gőz a kávégépből. Mindketten komolyan álltak egymás mellett. Rick gondolta oldja egy kicsit a hangulatot. Belekortyolt a kávéba és elváltoztatott hangon utánozta Barton ügynököt:

- „Oh Ronald, maga olyan, mint a világűr. Sötét és...” – de Rick be sem tudta fejezni, mert Kate kifújta a kávéját és nevetve közbevágott.

- Castle! – szólt rá de nem tudta abbahagyni a nevetést.

Taylor Barton jelent meg az ajtóban felhúzott szemöldökkel. Nem mondott semmit, csak figyelte a kuncogó párost. Végül Kate erőltetett magára komoly arcot és megkérdezte:

- Most már szabadok vagyunk? – és felemelte a kezeiket.

- Viccel?! – az ügynök Kate-hez beszélt de Castle-re mutatott – Olyan hanggal van, hogy jobb, mintha kolompot akasztanék a nyakába, Beckett. Egyébként találtunk valamit. Ha végeztek, jöjjenek az irodába!

Barton elsietett vissza, az iroda felé. Kate és Rick még egyszer egymásra mosolyogtak aztán elindultak az ügynöknő után.

Detective Suspect - 3.fejezet

Castle elment az őrsről és fél órán belül két kávéval tért vissza. Barton ügynök a fehér táblánál állt és Gates kapitánnyal beszélt éppen. Látszólag nagyon megértették magukat. Egymás minden szavára bólogattak viszonzásképp. „Nem csodálom, hogy ilyen jól kijönnek.” – gondolta Rick.

Az író közelebb lépett, és amikor Barton észrevette, odanyújtotta neki az egyik kávét. Közben a háttérben Esposito és Ryan összenéztek.

- Köszönöm, Krimiguru. – mosolyodott el a nő.

- Tudja, nem muszáj vele dolgoznia. – mutatott Gates Castle-re.

- Elfér. – vonta meg a vállát Barton.

A kapitány sürgős hívásra hivatkozva elsietett. Rick és Taylor egyszerre kortyoltak bele a kávéba, és erre a jelenetre Espo már felállt és összefont karral méregette őket.

- Mi a következő lépés? – kérdezte Castle az ügynöknőt.

- Megvárjuk a toxikológiát és a fegyver vizsgálatának eredményét. – és újra beleivott a kávéba – Honnan tudta, hogy szeretem a kávét? – nézett kíváncsian Rick-re.

- Tippeltem.

Barton egy pillanatra mosolyra húzta a száját, majd újra felvette a hideg ügynöknő maszkot.

- És erre mit tippel? – bökött a fehér táblán lógó áldozat képére – Hogy lehet megrendezni egy ilyet?

- Akkor tényleg nem hiszi, hogy Beckett volt, igaz? – kérdezett vissza Castle.

- Persze, hogy nem. Viszont nekünk ettől több kell. Profi nyomozó...még ha el is akarna bárkit tenni láb alól, nem csapkodná oda a vérét a helyszínre, hogy vígan megtaláljuk. Beckett nem hülye! – mikor ezt Barton kimondta, elgondolkodott egy percre, majd újra megszólalt – De, talán egy kicsit... – és sejtelmesen végignézett Rick-en. Célozva ezzel a köztük lévő, nyilvánvaló kapcsolatra.

- Akkor nézzünk utána azoknak a vizsgálatoknak! – nézett az órájára Castle.

Húsz percen belül már Lanie-hez nyitott be az újdonsült páros.

- Dokikám, mondjon nekünk valami bíztatót! – vágta be az ajtót Barton.

Dr. Parish meglepve nézett végig rajtuk. Azt tudta, hogy mi történt Kate-el, de arra nem számított, hogy Castle máris összeállt az új ügynökkel, akinek Lanie nem volt hajlandó válaszolni.

- Volt valami Kate vérében? – érdeklődött feszülten az író.

- Semmi. – mondta csalódottan – Az égvilágon semmi.

Castle vállai csalódottan estek le. Közben Barton ügynök a telefonjával babrált. Üzenete érkezett a fegyver vizsgálatáról.

- Ennek nem fog örülni. – nézett Castle-re.

- Pozitív lett a fegyver vizsgálat. – rázta meg hitetlenkedve a fejét Rick.

- Beckett fegyvere tényleg elsült az elmúlt huszonnégy órában.

Úgy látszott, hogy Barton sem erre számított. Tanácstalannak tűnt és mindennek tetejében egyikőjük sem tudta, hogyan tovább. Végül Lanie törte meg a csendet.

- Derítsd ki, mi folyik itt! – kérte aggódva Castle-t a barátnő.

Rick beszállt a kocsiba Barton ügynök mellé, aki az út feléig meg sem szólalt. Semmi bíztató nem jutott az eszébe, jobbnak látta, ha nem mondd semmit. Végül Castle törte meg a csendet.

- Abban megegyezhetünk, hogy ugyanazt gondoljuk? Nem Beckett tette.

- Mit tenne fel erre, Írókám?

Castle-nek kezdett tele lenni a hócipője, hogy ez a Barton ügynök sosem bírja a tisztességes nevén szólítani, de ettől most eltekintett és válaszolt:

- Bármit. Nem ő tette.

- Rendben. – bólintott komolyan Barton.

- Van terve, igaz?

- Inkább ötletnek becézném, de igen. Tudom, mit teszünk most. Hányszor járt Beckett lakásán?

- Ez meg milyen kérdés...nem vagyunk együtt! Mi köze ennek az ügyhöz? – háborodott fel Rick.

- Maga elmeháborodott. Nem érdekel, hogy mi van magukkal. – emelte égnek a tekintetét Barton. Úgy érezte magát, mint akinek tíz pontot esett az IQ-ja.

- Akkor...

- Azért kérdeztem, mert odamegyünk. Kell valaki, aki ismeri a lakást. Ha be akarják mártani Beckett-et, akkor az illető otthagyja a kézjegyét. – magyarázta az ügynöknő.

- Hogy érti?

- A sorozatgyilkos sablont követ, a rablógyilkos trófeát gyűjt... aki pedig be akar mártani valakit, az otthagyja a kézjegyét. Ez a gyilkosok átka, rímmáguskám. Nem engedi az egójuk, hogy csak úgy elsétáljanak.

- Ez működhet. – bólogatott bizakodva Rick – De ennyire nem ismerem Kate lakását. Talán ha magunkkal vinnénk. – próbálkozott a lehetetlennel. „Biztos, hogy nem megy bele!” – gondolta Castle.

- Erre már én is gondoltam. – jött a meglepő válasz.

- Komolyan?! – nem akart hinni a fülének.

Barton ügynök csak sejtelmesen elmosolyodott, de nem mondott semmit. Visszahajtottak a kapitányságra.

Kate egy cellában ült, a fejét a térdére támasztotta. Azon gondolkodott, hogy vajon milyen irányba halad az ügy. Barton és Castle jelentek meg a cellaajtó előtt. „Ezek pont úgy festenek, mint én és Rick.” – hasított a gondolat Kate szívébe. Taylor Barton újra felvette a szigorú tekintetét, amivel Beckett felé fordult.

- Maga nyakig van a szarban. – jelentette ki prózai együttérzéssel. – De legalább nem hullámzik.

Castle összehúzta a szemöldökét a megfogalmazásra. Kate csak figyelt tovább.

- A toxikológia nem mutatott ki semmit, hacsak nem C-vitamin hiány következtében veszítette el az emlékeit. És balszerencséjére a fegyvere is elsült. Mondják, hogy a baj nem jár egyedül...de a maga esetében csőstül jön.

- Akkor miért nem vagyok már egy szövetségi börtön legmélyén? – kérdezte magába zuhanva a nyomozónő.

Barton kinyitotta a fogda ajtaját és Castle-el együtt megálltak Beckett mellett.

- Átvizsgáljuk a lakását, és maga jön velünk.

Kate szeme felcsillant egy pillanatra, amíg Castle-re nézett.

- Nem fair, hogy itt üldögél, és nem csinál semmit. – Barton megcsapkodta Beckett vállát és előhúzta a bilincsét a zsebéből – Ezt kölcsönvettem, Beckett.

Kate előre nyújtotta a kezeit.

- Ronald. – nézett Castle-re.

- Richard! – kontrázott Rick.

- Mindegy. – legyintett az ügynök – Adja a kezét!

Castle meglepődött. Mire kellhet az ő keze?! De mit sem sejtve és vonatkodva ugyan, de odanyújtotta a tenyerét. Mintha azt várná, hogy Barton megfogja azt.

Ehelyett az ő kezén csattant a bilincs. Legalább is az egyik fele. Barton ügynök megfogta Kate kezét is közelebb húzta és a nyomozó kezén is kattant a zár.

- Ez meg mi? – kérdezte egyszerre Rick és Kate.

- Mindkettejüket nem tudom egyszerre szem előtt tartani. Vagy ez, vagy nem jön sehová, Beckett.

- Már megint... – sóhajtott Castle.

Barton látszólag nagyon élvezte a dolgot.

- Az egész ügy alatt így kell lennünk? – Kate a magasba emelte a Castle-el összebilincselt kezeiket, mire az ügynöknő csak megvonta a vállát.

- A kulcs nálam lesz. Szóval ne bőszítsenek fel.

Castle 4x23 - ALWAYS

>>> Castle season finale <<<

I watched in live from Hungary. It's perfect episode and the Kiss Scene is the most beautiful scene of Castle! Thank You for All... (Ő.Ő)

Detective Suspect - 2.fejezet

Castle nemsokára be is ért a kapitányságra két kávéval a kezében. Sehol egy ismerős arc, még Gates sem volt az irodájában. Hol van mindenki? – gondolta és körbefordult. Ebben a pillanatban viszont nyílt a lift ajtaja és a három nyomozó lépett ki, a kapitány pedig mögöttük. Szokás szerint Kate lép ki először a liftből. – mosolyodott el a gondolatra Rick. Ám most nem is sejtette, hogy ez mi okból történik. Észre sem vette a bilincset Beckett kezén, amíg eléjük nem lépett és oda nem nyújtotta a kávét társának.

- Jó reggelt! – mosolygott édesen Castle.

Kate fájdalmas arccal nézett a férfire, aztán hátrafordult Gates-hez.

- A kávémat elvehetem? Itt talán már nem tudok elszökni sehová... – mondta gúnyos iróniával. Még mindig nem értette, mi folyik itt, de kezdett egyre feszültebb lenni. A kapitány csak biccentett majd bement az irodájába, Esposito pedig levette a bilincset Kate kezéről, aki utána megdörzsölte a csuklóját. Nem volt hozzászokva, hogy az ő kezén kattan a zár.

Castle elkerekedett szemmel figyelte a jelenetet. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy a nyomozónőt gyanúsíthatják valamivel.

- Mi ez, valami új szabadság utáni rítus, fiúk? – nézett nevetve Ryan-re és Espo-ra. Habár furcsállta kissé, hogy a két férfi még mindig nem hagyja magukra őket Beckett-el.

- Letartóztattak, Castle. – szólalt meg Kate, miközben elvette a kávéját.

- Kit? – Rick-nek nem akaródzott leesni a dolog.

- Engem.

Castle végignézett a három nyomozón és látva, hogy mindegyikőjük komoly tekintettel néz vissza rá, már elhitte, amit Kate mond. Az iménti mosolyt elfehéredett, kétségbeesett arc váltotta fel.

- Beckett. – szólt közbe Esposito, jelezve, hogy nem álldogálhatnak ott. Javi bekísérte a nőt a kihallgatóba, Ryan maradt ott Castle-el.

- Mit műveltek ti? – esett neki Rick.

- A belsősöktől jött a parancs, Castle. Nem tudtunk mit tenni.

- Ezt nem hiszem el. – egyhelyben toporgott – De mégis milyen bizonyíték van ellene? – emelte fel most már a hangját.

- A DNS, amit a helyszínen találtunk.

- Ennyi?!

- És Lanie-nek is sikerült kiszednie a golyót az áldozatból. Rendőrségi jelzéssel van ellátva és a vizsgálat szerint egy Glock-ból lőtték ki. – magyarázta Ryan.

- Akkor sem ő tette. Te is tudod. Ki kell derítenünk az igazságot!

- Castle... – kezdte sóhajtva Ryan nyomozó - ...minket levettek az ügyről. A belső ellenőrzés küldd egy kollégát, és ő viszi majd a nyomozást. – és ezzel otthagyta az írót, akiben csak úgy cikáztak a kétségbeesettnél kétségbeesettebb gondolatok. Biztos, hogy nem ő tette! – gondolta. Rick visszagondolt a helyszínen történtekre.

1 nappal korábban...

                                                          ***                 

- Nem furcsa így egyedül, Castle? – ugratta Espo, amikor Rick a helyszínre ért.

- De. Furcsán érzem magam... Mintha én lennék a nyomozó. – vigyorgott az író.

- Mit tudunk Lanie?

Dr. Parish az áldozatot vizsgálta, átkutatta a zsebeit és megállapította a halál idejét.

- Nos, fehér férfi, úgy harmincasnak saccolom. Igazolványt nem találtam nála. Egyetlen lövéssel a hátába ölték meg, kábé hajnal kettő körül. Aki tette, nagyon értett hozzá, hogy mit csinál.

- Milyen kaliber? – kérdezte egyszerre a két férfi.

- Csak akkor tudom megmondani biztosra, ha bevittük.

- Nagyon kevés a vér. – állapította meg Castle.

- Azért mert a golyó még benne van, és nem ütötte át a mellkast. Valószínűleg annyira lelassult, hogy a bordák megállították. Nem lehetett szép halál. – tette még hozzá Lanie – Viszont ezért is tűnt fel, hogy a kabátja ujján csak egy vércsepp van. – mutatott a holttestre - Talán nem az áldozattól származik. Vettem mintát, szólok, ha van valami.

- Kösz, Lanie. – biccentett Espo.

***

Kate a kihallgatóban ült. Nem a megszokott helyén, hanem ott ahol a gyanúsítottak ülnek. A kezében remegett a kávéspohár. Hogyan tisztázhatná magát, ha nem is tudja, hogy miről van szó?!

- Kate! – lépett be az ajtón Castle.

- Castle mi folyik itt? – pattant fel a székből a nyomozó.

- Még nem tudom, de kiderítem. Tudja valaki igazolni, hogy hol voltál tegnap?

- Mindössze két nap szabadságra mentem el...senkivel nem találkoztam.

- Akarod mondani, három napra. – javította ki Rick.

- Csak a hétvégét vettem ki, Castle. Hétfő van. – állította Kate.

- Kedd van, Kate. – Rick most már furcsán nézett a nyomozóra. Valami itt nagyon nem stimmelhet.

- Mi?! Dehogy!

- Tegnap történt a gyilkosság. Hétfőn. Hol voltál tegnap Kate? – kérdezte nyomatékosan Castle.

Beckett gondolkodni kezdett. De sehogy nem állt össze neki a három nap. Akárhogy nézte, ő csak két napra emlékszik, a hétfő mintha nem is lett volna.

- Én... – szólalt meg bizonytalanul. - ...én nem emlékszem.

Rick arcára kiült a döbbenet. Nem akart hinni a fülének.

- Nem én tettem, Castle. – rázta meg a fejét Kate. – Ugye hiszel nekem?

A férfi elgondolkodott egy pillanatra, aztán emlékeztette magát, hogy az a Kate Beckett, akit ő ismer, sosem tenne ilyet. Biztos, hogy nem ő tette! – erősítette magában az állítást.

- Hiszek neked, Kate. – és megszorította a nyomozó remegő kézfejét.

Ekkor kivágódott a kihallgató ajtaja és egy kosztümös ügynöknő lépett be és kimért tekintettel nézett végig a pároson.

- Maga ki? – vetette oda Castle-nek a kérdést.

- Beckett nyomozó társa. – vágta rá a választ – Vagyis tanácsadó. – javította ki magát.

- Akkor tanácsolja ki magát innen, de gyorsan! – az ügynök elállt az ajtóból, hogy Rick kimehessen.

Castle még egy utolsó, bíztató pillantást vetett Kate-re, majd kiment a megfigyelő szobába. Beckett-ről lerítt, hogy már most nem szimpatikus neki az ügynök.

Rick közben tükör mögül jobban meg tudta figyelni az újonnan érkezett ügynököt. Elegáns kosztümöt viselt magas sarkú cipővel. A haja hosszú fekete és hullámos volt. Nem ült le Beckett-el szembe, inkább állva felé hajolt és az asztalra támaszkodott, amire aztán levágott egy aktát benne az áldozat képével. Ezzel pszichológiai fölényt szerzett és így kezdett bele a kihallgatásba.

- Tisztában van a jogaival, Beckett nyomozó.

- Van benne gyakorlatom, ... – nézett fel Kate egyenesen az ügynök szemébe. Azt várta, hogy bemutatkozzon neki a nő.

- Taylor Barton ügynök, a belső ellenőrzéstől. – felelte – Hol volt tegnap éjfél és hajnal kettő között?

- Valószínűleg aludtam.

- Valószínűleg?! Maga viccel velem? Gyilkossággal vádolják, nyomozó! Azt hiszem, tudja mit jelent ez. Ide nem elég egy valószínűség!

- Valaki rám akarja kenni ezt az ügyet, Barton ügynök. – Kate próbált nyugodt maradni, miközben az áldozat képét vizsgálta. – Nem emlékszem egy egész nap történéseire. Kérem, végezzenek egy toxikológiai vizsgálatot.

- Moziba ne vigyem, Beckett? – esett neki Barton.

- Kérem. – nézett fel könyörgőn Kate.

- A fegyverét már elvitték vizsgálatra. Ha esetleg találnának bármit is a vérében...de bebizonyosodik, hogy elsült a fegyvere az elmúlt huszonnégy órába... Ugyanilyen könnyes szemmel integethet a nyomozói karrierjének. – durván vágta Beckett-hez a szavakat és közben félig felült az asztalra.

Kate dühében inkább elkapta a tekintetét Barton ügynökről és próbálta normális ütembe rendezni a légzését.

- Maga szerint, ha én tettem volna, mint gyilkossági nyomozó, ennyi bizonyítékot hagyok magam után? – csúszott ki Kate száján a kérdés.

- Maga szerint, ha ez érdekelne engem, itt ülnék most? – kérdezett vissza gúnyosan. – Egyébként ezzel elismerte, hogy képes lenne megtenni.

- Mit akar, mit mondjak? Ismerjem be, amit nem is én tettem? – tárta szét a kezeit Beckett.

- Azt akarom, hogyha nem maga volt, akkor bizonyítsa be. Nem érdekel, ha Csipkerózsika álmát aludta a gyilkosság idején, de akkor rángasson elő valamit, ami bizonyítja ezt! – hajolt közelebb Barton ügynök. – Én lennék a legboldogabb, ha gyorsan eltűnhetnék ebből a porfészekből, és a legkevésbé sem érdekel, hogy ezt úgy teszem-e, hogy maga a rács mögött rohad vagy éppen a tanácsadójával hetyeg, Beckett. – a „Beckett”-et direkt megnyomta, hogy jól kihangsúlyozza, majd felállt és kirontott becsapva maga mögött az ajtót.

Kate teljesen a porba tiporva érezte az önbecsülését. Ez a nő totál a földbe döngölte őt és még ugrált is rajta párat. Barton ügynök nem fogja törni magát, hogy kiderítse ártatlan vagyok-e, így már csak Castle-ben maradt minden reményem. – gondolta.

Rick feszülten rontott ki a megfigyelő helyiségből és Ryan-ékhoz sietett.

- Na mi van, haver? – kérdezte kíváncsian Espo.

- Ez a nő rosszabb, mint Gates. Tízszer. – válaszolta dühösen.

- Akkor nekünk kell kézbe venni a dolgokat...

Castle bólogatott, de Barton ügynök jelent meg mögötte és félbeszakította őket.

- Ne is álmodjanak egyéni akcióról. – felelte üveges tekintettel. – Maguk kimaradnak belőle. – mutatott Ryan-re és Javi-ra.

- És én? – húzta fel a szemöldökét Castle.

- Maga ki is? Ja... a tanácsadó! – jutott eszébe.

- Richard Castle.

- Az a Castle? – húzta fel meglepve a szemöldökét Taylor. Rick-nek tetszett, hogy végre meglepi valamivel a kőszívű ügynököt.

- Ha az író Castle-re gondolt, akkor igen.

- Nem, igazából a portásomra gondoltam. – Barton elindult a fehér táblához, közben Rick-hez beszélt: - Maga, tanácsadókám, mostantól nekem osztogatja a tanácsait! Hozzuk ki onnan Beckett nyomozót.

Castle teljesen meglepte az ügynöknő új hozzáállása.

- Azt hittem, hogy nem érdekli az ügy.

- Csak teszteltem a nyomozót. – húzta el a száját sejtelmesen – Plusz nem akartam, hogy elbízza magát.

- Gyilkossággal vádolják. Hogy bízhatná el magát? – háborodott fel Rick.

- Kate Beckett-nek hírneve van, Írófiú. Mondja, hogy a fenébe lett maga itt tanácsadó?

- Van hírnevem. – felelte Castle határozottan, mire Barton csak félvállról rásandított.