Egy Castle történetírás pályázatra írt rövid fic-kem (Ő.Ő)
(A pályázat részleteiről itt bővebben olvashatsz.)
- Castle. – vette fel a telefont Rick a jól megszokott
mozdulattal. Az íróasztalánál ült és éppen a Nikki Heat könyvön dolgozott
amikor félbeszakították.
- Van egy talányom a számodra! – szólt bele sejtelmesen
Beckett nyomozó.
- Te maga vagy a talány számomra...
- A 18. és 42. sarka. – terelte vissza a témát az eredeti
mederbe.
- Azonnal indulok.
Rick még ki sem lépett az irodából már hallotta odakintről
Martha és Alexis hangját.
- Segítsek?! – kiáltott fel Lexis.
- Nem!
- Akkor mit csináljak? – kérdezte könyörgőn.
- Menj el! – utasította Martha.
- Azzal segítek?
- Nem.
- Akkor maradok. – és erre végszóra lépett ki Castle a dolgozószoba
ajtaján.
- Ti mit műveltek? – nézett a
két nőre.
- Próbálunk, fiam. – magyarázta
az anyja – Az új szövegemet adjuk elő és meg kell mondjam, hogy az én drágámnak
nagy tehetsége van. – karolta át unokáját.
- Még szerencse, hogy
főiskolára megy. – sóhajtott az író.
- Beckett-hez mész? – kérdezte
Lex.
- Igen. Nem tudom, mikor jövök.
– vette fel a kulcsait a férfi.
- Vigyázz magadra. Szeretlek!
- Én is.
A helyszíntől egy percnyire szállt ki a taxiból, Beckett ott
várta őt. Odaadta a nyomozónak a kávéját, aki köszönetképpen kedvesen
mosolygott rá.
- Úgy nézel ki, mint
egy kezdő múzeumőr, Castle!
- Köszönöm. Te is jól
nézel ki.
- Hagy találjam ki! Indiana Jones hétvégét tartottál... –
tippelt Kate.
- Ez meg milyen feltételezés?! – háborodott fel Rick. – Az
egész hetem Indiana Jones jegyében telik.
Odasétáltak a helyszínre, de csak egy hatalmas tócsa vért
találtak és a felette vizsgálódó Dr. Parish-t.
- Beckett... hol a hulla?! – hökkent meg Castle.
- Az nincs.
- Atya úr isten...
- Mi az?! – nézett rá Rick-re mindenki egyszerre.
- Lanie a hulla szemébe nézett, ami ezzel megbabonázta őt,
majd elsétált és ...
- Castle, hallgass! – szakította félbe a nyomozó. Sejthette
volna, hogy az író valami extrém ötletet készül előadni.
- Hulla nincs, Castle. – állt fel a tócsa mellől Lanie. – De
ez a mennyiségű vér élettel összeegyeztethetetlen mennyiségű.
- Egy embertől származik? - Castle közben közelebb ment és a
vértócsa felé hajolt.
- Több, mint valószínű. Biztosat később mondok.
- Castle, ha belemászol abba... nem ülsz be a kocsimba. –
figyelmeztette Kate, majd Esposito-ék felé fordult. – Holtest nélkül nem kapjuk
el a gyilkost, találjátok meg. Ryan, kérdezd ki a környékbelieket, hátha látott
valaki valamit.
- Rajta vagyunk.
- Gyere, Castle.
A nyomozó páros elindult Kate
kocsija felé. Közben megitták az utolsó korty kávéjukat is. Amikor Rick
kinyitotta a jobb első ajtót, hogy beszálljon hirtelen megpillantott valamit. A szőrös kis állatka megmozdult, majd
vakarózni kezdett.
- Beckett! Honnan
szerezted ezt?
- A vértócsa mellett találtunk rá. – Kate beszállt, fogta a
dagadt macskát és a hátsó ülésre terelgette. – A nyakbilétája szerint ’Pingvin’
a neve.
A macska bundája fekete és fehér színű és hatalmas kék
szemekkel meredt az őt bámuló férfira.
- Ki nem állhatom a
pingvineket!
- Ez egy macska.
- Azokat sem szeretem. – rázta meg a fejét Castle.
A kapitányság liftjében Kate-nek végül sikerült Rick-re
tukmálni a cicust, így a férfi vigyáz rá a nyomozás alatt.
- Espo! Mit találtatok? – fordult a férfi felé a liftből
kilépve.
- Lanie hívott, hogy azonosították a DNS-t és egy bizonyos
Thomas Gays-é.
- Vannak biztonsági kamerák a környéken?
- Beletrafáltál. A helyszínnél közvetlenül nincs, azonban
nem messze rögzítette három kamera is a férfit. – magyarázta most már Ryan, aki
a felvételeket vizsgálta.
- Remek.
- Lanie hajnal négyre tette a halál időpontját, a vér
alvadásából ítélve.
- Mennyivel hamarabb készültek a felvételek, mint a halál
időpontja?
- Itt a bökkenő. – Espo egy képet nyújtott Beckett-nek. – Az
áldozat volt rajta egy nővel. A kép alján az időpont: délelőtt tíz óra negyven.
- Lehetetlen, hogy sértetlenül mászkáljon. Legalább négy és
fél liter vért találtunk. – döbbent meg Kate.
- Tudjuk. – bólintott a két férfi egyszerre.
- Hozzátartozók?
- Behívtuk a feleségét, az irodában vár.
- Gondolom, hogy nem a képen látható nő az!
- Nagyon jól gondolod.
- Megyek máris. – bólintott Beckett majd Castle és a
macskára nézett. – Ti ellesztek addig, igaz?
- Hogyne. Itt egy halott aztán mégsem halott férfi esete, de
én foglalkozzam a macskával... – dünnyögött az író, majd a kávégéphez sétált,
hogy tejet szerezzen a szőrmóknak.
Kate bezárta maga mögött az ajtót és leült Mrs. Gays-el
szemben.
- Jó napot Mrs. Gays! Beckett nyomozó vagyok.
- Jó napot! – köszönt vissza a nő. – Mondja, a férjem
meghalt?
Kate nem tudta, hogy igazából mit mondhatna, hiszem minden
nyom mást mutat. De annak nagyobb a valószínűsége, hogy életben van, hiszen
holtest nincs.
- Azt gyanítjuk, hogy a férje halálát megrendezték - Nem
volt viszonya a férjének? – kérdezte a nyomozó
- Hogy mi?! – hökkent meg a feleség.
- Egy kamera rögzítette, hogy egy nővel találkozik ma
délelőtt tizenegy előtt.
- Nem, ő nem tehette! – ellenkezett.
- Ugyan miért ne tette volna meg, Mrs. Gays?
- Mert....mert ő nem ilyen.
- Honnan tudja?! Hiszen csak fél éve házasok, jól tudom?
- Azt hittem, hogy ismerem! – hajtotta le a fejét a nő.
- Talán tévedett.
- Az nem lehet! –
csóválta meg a fejét.
A nő telefonja csipogott kettőt, mire elővette azt és
megnézte. Hirtelen lefehéredett és döbbent tekintettel nézett a nyomozóra.
- Mi történt? – kérdezte sietve Kate.
- Most terhelték meg a számlámat ötvenezer dollárral.
- Hogy mi?!
- Csak én és a férjem férhetünk hozzá! – A nő odaadta a
telefont Beckett-nek, aki felpattant és kirontott az irodából.
- Esposito! Keressétek meg melyik bankból vették fel a
pénzt. – átnyújtotta nekik a mobilt. – Azonnal odamegyünk... – Kate éppen
Castle-t szólította volna meg, de amikor meglátta, hogy mit művel a férfi,
inkább nem mondott semmit.
- A lajhár hozzád
képest kapkodó idegbeteg! – mondta épp Castle a macskát ajnározva, ami Beckett
számítógépének monitorán csücsült, majd lassan, ráérősen indult el Rick felé. -
Gyere....na gyere ciculi....naaa...gyere kicsi szőrmók....te, te
bolhazsák! – fogta ölbe a duci állatot Castle, majd észrevette, hogy Kate, Espo
és Ryan mind rá bámulnak.
- Most mi van?! – kérdezte a férfi.
- Szép munka, Ciculi. – bólintott elismerően Kate.
- Meg van a pasas. – szólt Ryan a számítógép mögül.
- Gyerünk!
Bevitték Mr. Gays-t és kihallgatták. A férfi beismerte, hogy
megrendezte a saját halálát, hogy megkopassza a gazdag feleségét és lelépjen a
szeretőjével. A nőt is lecsukják bűnrészességért és a hatóságok
megtévesztéséért.
- Ez elképesztő. – hitetlenkedett Castle. Már este hat körül
járt, amikor Kate a papírmunkát csinálta, ő pedig a jól megszokott helyén ült.
A macskát már visszaadták Mrs. Gays-nek.
- Mi olyan elképesztő, Castle?
- Ahogy megoldották a dolgot, a vérrel.
- Nincs abban semmi elképesztő. A nőnek egészségügyi
végzettsége van. Két hónapig gyűjtötték apránként az egészet. Ez inkább
beteges, mint elképesztő.
- Igazad lehet. – bólintott az író. – Segítsek a
papírmunkában?
A nyomozó válaszul
elkerekedett szemmel nézett rá. Sosem hitte, hogy hallhat ilyet a szájából.
Kate elmosolyodott majd pár aktát nyomott Rick kezébe. De a
férfi meggondolta magát. „Van amikor nem
számítanak a szavak. Csak a tettek, és azok közül is csak azok, melyeket gondolkodás
nélkül, határokat feszegetve tesz meg az ember.” - gondolta Rick és megszólalt:
- Kate. Lenne kedved eljönni velem vacsorázni? – kérdezte
félve a választól.
Beckett meglepve emelte a tekintetét Castle-re, pár
pillanatig fürkészte az arcát.
- Örömmel. – mosolyodott el végül szélesen. – De csak ha te
főzöl, Rick.
- Hogy én? – állt fel a férfi. Felsegítette a nyomozóra a
kabátját. – Azt nem szeretnéd. Az előző vacsora, amit készítettem nagyon durván
sikerült.
- Hogyhogy? – érdeklődött Kate nevetve.
- Az illata olyan
volt, mint a rothadt alma és az égett csirke keveréke, de azért látványnak sem
volt utolsó a dolog. – próbálta elrettenteni a nyomozót a saját készítésű
vacsorától.
- Majd segítek! – simogatta meg a férfi kezét.
[...]
