Fallen - 5.fejezet

Esposito és Lanie egész úton csépelték egymást, csupa jelentéktelen dolgon kapták fel a vizet. Például, hogy miért Esposito-nak kellett hátra ülnie vagy, hogy minek Lanie-nek telefon. Espo szerint, ha valaki vészhelyzetben lenne, akkor felőle meg is halhatna. Lanie válasza erre csak annyi volt, hogy ő eleve hullákkal foglalkozik, őt sosem hívják „vészhelyzetekhez”. És ez így folytatódott egészen addig, amíg már csak öt percre voltak Castle lakásától, és Kate nem bírta tovább.

- Fejezzétek már be! – könyörgött Kate a két veszekedő barátjának. – Olyanok vagytok, mint a házasok.

- Előbb mennék hozzá egy majomhoz. – förmedt hátra Lanie.

- Előbb vennék el egy majmot. – kontrázott Esposito.

- Illene is hozzád!

- Lanie! – sóhajtott Beckett. – Elég.

- Igazad van. Beszéljünk rólatok. Akkor most mi van Castle-el meg veled? – fordult végre menetirányba a doktornő.

- Egyenlőre épüljön fel, a többi ráér. – mosolyodott el Kate. Jó érzéssel töltötte el, hogy tudja, Castle jobban van és fel fog gyógyulni.

- Értem. Szóval felgyógyul és jöhetnek a gyerekek. – vigyorodott el kajánul a barátnője.

- Szeretnél babát? – ugrott előre Espo.

- Dehogy! – szorította meg a kormány Kate már csak a puszta gondolatra is. – Hanyagoljuk a témát és koncentráljunk a nyomozásra.

Lanie és Javi csak bólogattak, majd a férfi szólalt meg előbb:

- Mármint a kis magán akciónkra gondolsz, ugye? Mert ezt az ügyet nem vihetjük semmilyen ügyészség elé. Hiszen akkor vagy mind repülünk a kapitányságról, vagy besározzuk Montgomery nevét. Vagy mindkettő! Ezt ugye tudod, Beckett?

Persze, hogy tudja, mivel játszanak. A saját életük most a legkevesebb, amit kockára tesznek. Ott vannak a családjaik, barátaik, a munkájuk és ki tudja, mi jön még.

- Igen. Tudom. – Kate Espora nézett a visszapillantóban. – Most még kiszállhattok!

- Nem. – vágták rá egyszerre.

Lanie és Esposito gyilkos pillantást vetettek egymás felé, még az sem tetszik nekik, hogy kivételesen legalább egy valamiben egyetértenek.

Befordultak a sarkon, ami után a következő utca már Rick lakásának utcája. A rádión lévő óra már este fél tízet jelzett. Legalább már vége ennek a hosszú napnak is, gondolta Beckett nyomozó.

- Ez meg mit művel?! – hunyorított. Egy hatalmas GMC terepjáró fordult rá szemből az utcára, és tövig nyomta a gázt. Kate lehúzódott és szinte már alig gurultak, de a másik autó pillanatok alatt odaért mivel egy cseppet sem lassított. Az elkövetkezendő percek olyan gyorsan peregtek le, mintha csak kívülről nézték volna, akár egy filmet.

- KATE! – kiáltott fel Lanie, amikor a fényszórók az arcára vetültek.

A felismerés egyszerre hasított beléjük, mikor a másik autó pár méteren belülre került. Nem tehettek semmit, nem volt hová menni. Az elképesztő erejű terepjáró totálisan belecsapódott Kate kocsijának oldalsó lökhárítójába. Legalább húsz méteren keresztül tolta maga előtt, mikor végre megálltak, és ekkor tüzelni kezdtek rájuk. Beckett ösztönösen az arca elé tette a kezét, bár ez golyók ellen nemigen védte volna. Viszont nem jött egy golyó sem az üvegen belülre. Nem a szélvédőre, hanem a motorháztetőre és a kocsi oldalára lőttek. Semmit nem lehetett látni a méretes ködfényszórók éles világításában. A nyomozó hunyorogva barátnőjére nézett, aki az ablaküvegnek dőlve ájultan feküdt. Kate a biztonsági övvel kezdett bajlódni, de az sehogy nem nyílt.

- Esposito! – kiáltott, bár hátranézni nem tudott.

A gépfegyver elhallgatott és a GMC motorja felbőgött. Fülsértő kerékcsikorgással elhajtott mellettük.

Végre tisztán ki lehetett látni az utcai lámpa fényével megvilágított motorháztetőre. Füst ömlött ki belőle és mindent elárasztott a benzinszag. Kate még jobban rángatni kezdte az övet.

- JAVI! – már ordított kétségbeesésében. Ebben a pillanatban a férfi a hátsó ülésről előre vetette magát. Átvágta valamivel Beckett övét.

- Lanie?!

- Szállj ki most rögtön! – Esposito az ajtó felé tolta főnökét. – Majd én viszem őt!

Kate szinte kiesett az ajtón, a látása egyre homályosodott. Biztos volt benne, hogy megsérült valahol, de az adrenalintól most semmit nem érzett. Feltápászkodott, de még a kettős látás ellenére is végignézett az autón, aminek elejét és oldalát szitává lőtték.

- Beckett, gyere már!

Esposito már elvitte Lanie-t messzebb, két épület közé, és Kate elé rohant, aki ugyan elbotorkált az autótól, de közel sem eléggé.

Amit a nyomozó még utoljára hallott, az, hogy a távolban már felbőgtek a rendőrségi szirénák. Aztán az autója hatalmas robajjal felrobbant. Esposito pedig átkarolta, amikor a földre zuhantak, hogy megvédje a szétrepülő repeszektől. Aztán képszakadás.

Beckett Gates hangjára ébredt:

- Zárják le az egész utat, és egy kilométeres körzetbe minden utcában álljon legalább egy járőrkocsi.

Lassan felült. Lüktetett a halántéka és borzalmas fülzúgás kezdett rá, ahogy megfogta a homlokát. Érezte, hogy kötés van a fején és meglátta az infúziót is, ami a jobb kézfejébe volt bekötve.

- Beckett! – lépett be a kapitány a mentőbe. – Feküdjön vissza.

- Lanie?

- Esposito nyomozó vele van, a másik mentőautóban. Rendbe jön.

Kate még mindig a fejét fogta. Most már két kézzel, mintha ez tartaná csak össze, nehogy szétrobbanjon a fájdalomtól.

- Beckett. – kezdte Gates. – Fogalmam sincs, hogy mit kerestek itt ilyenkor, ahhoz nincs is közöm. De ha beszámítható állapotban lesz, azonnal jöjjön be a kapitányságra és magyarázza el nekem, hogy mit keres egy rakás titkos számlaadat, fénykép és rendőrségi feljegyzés maradványa szétterítve az utcán.

A nyomozó elengedte a fejét, mintha kiszállt volna belőle az előbb még elviselhetetlen fájdalom. Az akták! A csomagtartó tele volt az ügy fontos részleteivel és bizonyítékaival. Most mind oda.

- Eltűntek a fegyvereket. Mindkét távcsöves puskát elvitték az őrsről.

- Mi?! Mégis hogyan?

- Fogalmam sincs. Mondja meg maga.

Kate elgondolkodott.

- A kapitányságon is van emberük.

- Kiknek, Beckett?

- Nem tudom. Még.

Gates nagy levegőt vett, majd lassan kifújta.

- Menjen haza. Küldök rendőröket a lakásához.

- A kórházba küldjön embereket. Ha engem meg akartak volna ölni, megtették volna most.

- Kik ezek? És mit akarnak magától, Beckett?

- Fogalmam sincs. – mondta idegesen. De úgy tűnt a kapitány nem hisz neki.

- Rendben. Castle kap két őrt az ajtajához. Magának pedig holnap jelenése van az irodámban! – Gates kilépett a mentőből.

- Felfüggeszt? – szólt utána Kate.

- Egyenlőre. – és ezzel otthagyta a nyomozóját.

A mentősök kicserélték a kötést, szerencsére nem kellett összevarrni. Kivették az infúziót a kezéből, és mivel nem szédült, kiszállhatott.

- Kate! – kiáltott neki valaki, mire megfordult Alexis vetődött a karjaiba.

Kate viszonozta az ölelést és egy puszit nyomott a lány fejére.

- Nem lehet igaz, hogy ezt teszitek velem. – dünnyögte Alexis, de még mindig ölelte a nyomozót. – Először apa, most meg te is. Mi ez az egész?

- Nincs semmi baj. Megoldjuk. - Végre elengedték egymást.

- Mondtam apának, hogy odaadtam, amit összegyűjtött édesanyád ügyéről.

Beckett körbenézett. Mindent égett papírdarabok borítottak, amiket néha a gyenge szél arrébb fújt. Hatalmas csalódottság fogta el, hiszen ezek az akták tartották életben a reményt, hogy egyszer megtalálhatja anyja gyilkosát és azokat, akik meg akarták ölni őt és Castle-t.

- Ezek... – kezdte Alexis elcsukló hangon.

- Igen.

Egy egyenruhás szólt Alexis-nek, hogy nem szabad civileknek a helyszínen tartózkodni. Elbúcsúzott Beckett-től, és úgy hagyta ott, hogy ha végzett azonnal felmegy hozzájuk, hiszen a lakás ott van száz méterre onnan, ahol akkor álltak.

Kate még megkereste Lanie-éket. A barátnőjét beviszi a mentő, de Esposito vele tart. Ragaszkodott hozzá, hiszen most úgy sem tudnak min dolgozni.

Megcsörrent egy telefon, és a hangra Beckett egyből felkapta a fejét. Nem, ez nem az ő telefonja. Szerencsére a mobil - amin Smith hívta - nála maradt, a kabátzsebében. Ha a kocsiban lett volna, akkor most tényleg semmi nem maradt volna a nyomozónk a kezében, amivel előre vihetné az ügyet.

- Smith! – vette fel feszülten a telefont.

- Mit művel? Minden tévéadó magukat adja.

Kate körbepillant. Tényleg vannak riporterek és kamerák körbe a helyszínen.

- Elhiheti, hogy nem direkt csináltam.

- Bele sem kellett volna folynia.

- Ha kioktatni akar, akkor kopjon le. Különben meg térjen a lényegre!

- Segítek magának.

Pár pillanatig csak hallgattak.

- Miért? – kérdezte határozottan Beckett.

- Közösek az érdekeink. De akkor bíznia kell bennem.

- Próbáljuk ki. Hozzon el nekem mindent, amilye van, az ügyekkel kapcsolatban.

- De hiszen azok magánál vannak.

- Most repültek a levegőbe. – sóhajtott dühösen.

- Holnap délben ott leszek. – és ezzel letette.