B
|
eckett, Liz és a fiúk délelőtt tíz óra ötvenkor léptek be a
csarnokba. A lépcsők tetején álltak meg amikor megpillantották a kispadnál már
készülődő lányokat. Espo elégedetten vigyorodott el, amikor végignézett rajtuk.
„Csupa gimis kislány...piskóta lesz!”
– gondolta.
- Gyertek, bemutatom őket! – mondta Liz és elindult. Rögtön
követte őt Kate.
Odalent már jó páran a korcsolyát húzták felfelé, mire
leértek. Liz beállt melléjük középre.
- Szóval, ő Holly. Velem együtt, ő is center. – veregette
vállon a lányt. - Kate, te már találkoztál vele.
Holly egyenként végignézett az előtte álló ellenfeleken,
majd hátrafordult a többiekhez.
- Azt hittem edzeni fogunk... – mondta gúnyosan, mire a
csapat egyöntetűen felnevetett.
Javi és Kevin egymásra hunyorogtak.
- A két szélsőnk Brooke és Amy. – A két lány annyira
hasonlított egymásra, hogy akár testvérek is lehetnének. Mindketten
biccentettek. – Melanie a mi gyöngyszemünk! Ő sepreget a kapu előtt. – Liz
„sepreget” szó alatt a kapu előtti tér védelmét értette. – Az ő cseréik: Susan,
Amber és Rory. – a három lányból kettő intett Beckett-éknek, a harmadik lány –
Rory – pedig a korcsolyáját kötötte be éppen. - Kapus pedig csak egy van jelen,
szóval végül de nem utolsó sorban, Paulie. – a lány komoly arccal rájuk nézett
majd hirtelen összecsapta az állkapcsát, mire Castle összerezzent.
- Csajok! – fordult meg Liz, mire minden lány abbahagyta,
amit éppen csinált és felállt.
Kate elmosolyodott. „Tisztelik!”-
nyűgözte le a reakció. – „Ez azért nem
semmi.”
- Bemutatnám a csapatot, akik az edző gyilkosa után
nyomoznak, azért jöttek, hogy megismerjenek minket. Kate, aki ma a mi
csapatunkat erősíti, szóval őt nem szadizni. – mosolygott a nyomozóra Liz. – A
fiúk pedig, Esposito és Ryan nyomozók. És persze Richard Castle. – a névre
páran összesúgtak a lányok közül. – Igen, az író Richard Castle. – Liz most
Rick mellé lépett, és közelebb hajolt hozzá. – Edzés után lehetséges lenne,
hogy készítsünk pár képet? Tudod...azért még mi is olvasunk...
- Persze. – bólintott örömmel az író.
- Korik és felszerelés a másik kispadon, fiúk. – irányította
át őket Liz. A fiúk öltözőjében mindig van elfekvőben pár felesleges holmi,
azokat kérték kölcsön a gondnoktól. – Kate, neked itt az én váltásmotyóm.
- Köszönöm. – csillant fel Beckett szeme.
Tíz perc múlva az Eagels csapata már a pályán állt és csak a
fiúkra vártak. Holly a kaput támasztotta, Brooke és Amy egymást masszírozták.
Kate a koronggal játszott úgy, hogy ide-oda ütögette az ütővel. Liz
odacsusszant hozzá.
- Nem először fogsz ütőt a kezedben, igaz?
- Nem. – rázta meg a fejét a nyomozó. – Apámmal voltunk párszor
a jégen, de az már elég rég volt.
A nyomozó végignézett az előtte álló húgán és most már jogos
büszkeség öntötte el. A lányon piros-fehér kilences mez volt, igaz a nadrág nem
a hivatalos öltözet része volt, csak egy vízálló, piros Nike melegítő, de attól
még igencsak tiszteletet parancsoló volt a megjelenése.
- ...és még a nőkre mondják, hogy sokat készülődnek... –
nyögött fel Holly. – Száz évet öregszem, mire elkezdjük. – kiáltott fel, hogy
hallhassák a kispadon készülődők is.
- Megyünk már. – tipegett be Castle kissé bizonytalanul a
pályára. Rajta egy Eagles mez volt, de a zakóját levette alóla, a fején pedig
egy sasos védősisak díszelgett. Őt követte Espo, akinek a mellékelt ábra szerint
nem volt szüksége felszerelésre és látszólag jól boldogult a korikkal is. Majd
utolsóként Kevin, aki pedig kihasználta a biztosított felszerelést, így térd-
és könyökvédőkkel lépett pályára, a fejére pedig szintén sas emblémával
ellátott sisakot húzott.
Liz és Paulie odasiklott a kissé zilált fiúcsapathoz.
- Az eredeti szabályok szerint háromszor húsz perc lenne a
játékidő, de tekintettel a nem profikra, lerövidítjük kétszer negyed órára. És,
hogy egyenlő esélyekkel induljunk, P. beáll hozzátok, nekünk pedig nem lesz
kapusunk. – vázolta a helyzetet Liz.
- Hűha...rendben. – nyugtázta Castle.
A két lány visszament a többiekhez, mire Espo hátat
fordított a csajoknak és a két csapattársa vállára tette a kezét.
- Kapus nélkül is vertük volna őket, de így...sima ügy lesz!
– vállon csapta Castle-t, aki egy halk „Áuuh”-t hallatott. – Férfiak vagyunk! –
folytatta Javi. - Mutassuk meg nekik, hogy ki az úr a háznál!
A lányok átkarolták egymás vállát és a kör közepe felé
összedugták a fejüket. Valaki hiányzott. Liz kihúzta magát.
- Kate! – intett a kétlépésnyire álló nyomozónak. – Gyere
már, mire vársz?!
Beckett lelkesen állt be a körbe és átkarolta, egyik
oldalról Holly-t, a másikról pedig húgát.
- Ezek azt, hiszik, hogy lekvárok vagyunk, amit a reggeli
vajas kenyerükre kenhetnek... – kezdte a csapatkapitány. - ...használjuk ezt
ki, és verjük péppé őket!
Liz állt előre, mellette Holly, két oldalt pedig Kate és
Brooke. A kapu előtti teret pedig Melanie védi, de nem állhat be teljesen a
kapuba. A fiúknál Espo és Castle állt előre és Kevin véd Paulie előtt. Amy
becsúszkált középre és elővett egy új korongot. Bedobás után ő lesz a
vonalbíró. Espo és Liz szemtől szembe álltak egymással és egymásnak
párhuzamosan tartották az ütőiket, készen arra, hogyha a korong jeget ér,
elüssék.
- Mehet. – bólintott Liz, és Esposito szemébe nézett. Amy
kinyújtotta a kezét, pont az ütők fölé, megfordult egy pillanatra és biccentett
a kint ülő cserejátékosoknak, mire Rory egy apró – zenelejátszó – készülék
babrált, ami két hangfalhoz volt csatlakoztatva. A lány mosolyogva felnézett,
felcsendült Example – Last Ones Standing
című száma és ugyanebben a pillanatban Amy elengedte a korongot.
Espo ütötte el először, Liz pedig elmosolyodott. A férfi
kilőtt, mint a puskagolyó, Castle próbálta tartani a lépést, de lemaradt így
Javi oldalra szorult a védelem miatt. Büszke volt magára, hogy megszerezte az
előnyt, és éppen hátranézett, hogy lepasszolja Castle-nek, amikor oldalról
megérkezett Holly és felkente őt a pályát körülvevő plexire. Castle a szája elé
kapta a kezét, Kate pedig összeszorított fogakkal nézte a jelenetet.
- Na most ki az apuci, Öreg? – kiáltott vissza Esponak
Holly.
- Én mondtam...a légynek sem tud ártani... – nevette el
magát Liz, majd a pályán lévő lányok egyszerre iramodtak meg, elől a korongot
vezető Holly-val.
Kevin még azelőtt összeesett, hogy bárki elérte volna, amit
Paulie csak egy szemforgatással nyugtázott. „Nagy
segítség.” – gondolta a lány, és letérdelt a korongot várva. Holly az
utolsó pillanatban lepasszolta Liz-nek, aki kegyetlen erővel, kissé megemelve a
korongot bevágta azt a kapuba.
- Te jó ég... – maradt tátva Rick szája.
- Csúnya véget értek, Kisapám! – jegyezte meg Holly, mikor
elhúzott az író előtt.
Esposito végre talpon volt, és dühös tekintettel csúszott
Castle mellé.
- Nagy segítség vagy, Tesó! – mondta gúnyosan. – Szedjük már
össze magunkat!
Kevin is felkecmergett végre a jégről és sajnálkozva nézett
a fejét rázó társára. Eközben a másik térfélen Kate és Liz lepacsizott
egymással.
- Kate, most te mész előre, én fedezlek! – jelentette ki
Liz.
- Hogy én?! – döbbent meg a nyomozó. – Nem hiszem, hogy... –
kezdte volna a mentegetőzést, aztán Holly gyilkos tekintetével találta szembe
magát. – Oké, legyen.
Kate beállt középre és most David Guetta és Sia száma jött, a Titanium. Castle ment kezdeni a másik csapattól, Amy pedig megállt
felettük. A korong újra lepattant és most Kate ütötte el egyenesen Liz ütőjébe,
majd Castle-t vállal félrelökve indult el előre. Kevin már a kezdés
pillanatában elkezdett oldalazni a pálya széle felé, de Espo meglátta ezt.
- Ne merd, Tesó! Állítsd meg! – mutatott Lizre, majd ő maga
Kate irányába indult. Viszont ezt meg Holly szúrta ki és felzárkózott Beckett
mellé.
- Lődd rá, Kate! – kiáltotta a nyomozónak mikor beérte.
Egyszerre több dolog is történt. Liz – aki eddig Beckett-re
figyelt – nem tudott kitérni az utolsó pillanatban elé vágó Ryan nyomozó elől,
így csúnyán összeütköztek és elterültek mindketten. Holly az ütőjét előre
nyújtva kigáncsolta Esposito-t. Castle már a félpályánál Kate után iramodott,
de nem érte utol, viszont megállni sem tudott, miután a nyomozó kapura lőtt,
egyenesen beleszáguldott és magával rántotta. Az egész pálya egy háborús
övezethez hasonlított, mire a cserék a kispadon füttyviharban törtek ki.
- Sanders! Le a pályáról! Szabálytalanságért 5 perc a padon!
– ordította Amy. – Mindenki más túlélte?
- Nem. – nyögte halkan Kevin, aki meg sem bírt mozdulni.
- Ez eszméletlen volt! – ugrott fel mellőle Liz és szemmel
Beckett-et kereste.
Castle a kapu mellett feküdt elnyúlva félig rajta pedig
Kate, aki éppen fel próbált állni.
- Ne haragudj, nem tudtam megállni. – szabadkozott fájdalmas
hangon az író.
- Mármint mit, Castle? – csúnyított rá Kate. – Megállni nem
tudtál, vagy feltétlen késztetést éreztél, hogy belém vágódj?
- Tyúúúh, öregem. Ezt megkaptad! – vigyorodott el mellettük
Paulie, aki a korongot tartotta a kezében. – Majd legközelebb! – dobta oda
Kate-nek, miután a nő felállt.
- Hé Kate! – ragadta vállon Liz. – Ez azért nem volt semmi!
Egész gyors vagy és a korongvezetésed...abba hiba nem volt! – lelkesedett a
lány.
- De nem lett gól. – húzta el a száját Beckett.
- Kit érdekel?! Majd legközelebb! Azért meglepődtem volna,
ha egyből gólt lősz egy állami bajnok kapusnak... – nevetett, és így vállt
vállnak vetve indultak vissza a saját térdelükre. – Tudod, az a titka, hogyha
felnézel P. kiolvassa belőle, hogy hová lövöd. Legközelebb ne nézz fel, csak
érzésre! Bamm. – illusztrálta Liz az ütőjével. – Oké?
- Rendben. – bólintott lelkesen Beckett.
Castle feszülten foglalta el újra a helyét és rosszallóan
nézte végig az előbbi jelenetet. „Mennyivel
jobb lenne, ha tudná az igazat...így csak színjáték az egész...akárcsak velem!”
– bosszankodott magában.
- Mivel Holly kilőtte magát... – jelentette ki Liz. – Kezdek
én újra. – foglalta el a kezdő helyet. Kevin állt meg vele szemben, akit Javi
alig bírt a vonalhoz tuszkolni.
Liz oldalra tekintett Kate-re, aki bólintott, jelezve ezzel,
hogy fedezi, kezdhetik. Amy harmadszor is feltartotta a korongot. Liz ahogy
végignézett a bizonytalanul álló Ryan-en, elnevette magát.
- Nem harapok! ...nagyot!
 |
| 9.fejezet ~ 02/26 |
