|
B
|
eckett egész délután a gépe előtt ült. Töviről hegyire
átolvasta Liz egész aktáját. Ahhoz képest, hogy megdöbbent és némileg kiakadt a
lány rendőrségi ügyein, most jót derült azon, hogy rendőrnek adta ki magát. „Erre a történetre nagyon kíváncsi
lennék...” – mosolyodott el. - „Mindenkinek
megvannak a stiklijei...Legalább lesz mit mesélnie, ha felnő. Bátor lány!”
Castle a nyomozó arcát fürkészte. Látta a néha meg-megjelenő
apró mosolyokat, a homlokráncolásokat...nem tetszett neki. Nem szólt semmit,
csak megrázta a fejét.
Kate kilépett a rendőrségi adatbázisból és beütötte a keresőbe
a csapat nevét. Megdöbbenésére számtalan találatot dobott ki. „A New York-i Eagles Női Hokicsapat lett az
idei bajnok!” – olvasta az első címet. – „A legtöbb találatot szerző két játékos, holt versenyben Holly Sanders
és Elizabeth McCarthy. Mindenidők legfiatalabb csapatkapitánya elmondása
szerint sosem voltak még ilyen jó formában...” – Kate letekert egy képhez,
amin a csapat volt. Mindenki egy kupacban, valaki feküdt a jégen, volt, aki egy
társát emelte fel éppen, de legelöl állt Liz és vélhetően Holly, az edzővel és
a kupával. – „...az edző nagyon büszke
lányaira...” – olvasta a képaláírást. Még Kate-et is elöntötte a büszkeség
egy pillanatra, ahogy nézte a képet. „Mi
lett volna, ha én is ott lehettem volna a meccsén...” – gondolkodott el. Rögtön
eszébe jutott az apja, hogy hogyan tudja ilyen nyugodtan elviselni, hogy nem
vehet részt a lánya életében, hogy nem akarja megismerni.
Kate kilépett az ablakból és egy másik cikkre kattintott. A
gép az iskolai honlapot töltötte be. „Interjú
Liz McCarthy-val...milyen népszerű!” – gondolta és most a ma délelőtti
jelenet jutott az eszébe. - „Rá se
rántson, nyomozó! Menő volt!” – idézte fel, majd elmerült a cikkben,
remélve, hogy új információkat tud meg a húgáról. „Riporter: Van terved a jövőre? Hivatásszerűen szeretnél sportolni?
Liz: Nem, ez csak ilyen középiskolai dolog. Mással szeretnék foglalkozni. [..] Riporter:
Hogy állsz a fiúkkal? – Kate a kérdésre megköszörülte a torkát. – „Liz: Nincs barátom.”
- Nagyon helyes! – vágta rá hangosan a nyomozó, majd
észrevette magát és Castle-re nézett, aki rosszallóan figyelte őt.
- Tudod, egyszerűbb lenne, ha elmondanád neki az igazat és
megismernéd. – mondta Rick.
- Törődj a magad dolgával, Castle! Nincs véletlenül randid
valakivel?
Kate újra elmerült a cikkben, tudomást sem vett róla, hogy
az író felállt mellőle és szó nélkül ott hagyta. „Riporter: Kik szurkolnak neked a lelátóról? Van esetleg valamilyen
különleges személy? Liz: Édesanyám eljön minden meccsemre. Más nem számít.
[...] Riporter: Azt mondják, mindig megleped a tanárokat valami újjal. Küldetésnek
tekinted borsot törni az orruk alá? Liz: Nem, de úgy szép az élet, ha zajlik,
nem igaz? :)” – Kate újra csak elmosolyodott. Bezárta az ablakot és
elhatározta, hogy még egy utolsó cikket elolvas, aztán hazamegy. A következő
találat, az Online Sporthíradó „Fiatal tehetségeink” című cikksorozatából való
volt. „Eheti fiatal sportolóink: Susan
Smith (tenisz) Oliver Reynolds (amerikai futball) és Elizabeth McCarthy
(jéghoki).” – Kate lentebb görgetett a lényeghez. – „Két éve tűnt fel az Eagles Női Hokicsapatban...a legfiatalabb
csapatkapitány a csapat történelmében...tavalyi sérülése után gyorsan
visszatért és győzelmet arattak a bajnokságban...iskolája joggal büszke a néha
bajkeverő lányra...edzője szerint, ha felveszik, esélyes a főiskolai sportösztöndíjra...”
– még lentebb mindhármukról talált egy-egy táblázatot – „Született: 1995.09.10. Chicago, Csapat: New York Eagles 2011 óta,
Poszt: Center, Csapatkapitány, Átlagos minősítés: 86%, Előnyben részesített
oldal: Jobb, Mezszáma: 9, Magasság: 171cm, Súly: 58kg...” – Kate
megdörzsölte a szemeit. A monitor pislogás nélküli bámulásától még be is
könnyezett. A fél délutános kutakodás után némileg közelebb érezte magához a
lányt, de igazából ettől csak még jobban meg akarta őt ismerni. Egész eddig
egykének hitte magát, és teljesen megszokta ezt. Most, hogy ez felborult olyan
kíváncsiság kapta el, amihez eddig nem volt szerencséje. „Egy testvérrel teljesen más lehet minden! Már most is mennyi mindent
tudnék mondani és mutatni neki...talán még lőni is elvinném.”- gondolta. –
„Jesszusom, inkább nem...képes lenni
máshol kamatoztatni a tanultakat...”
***
Kate mióta felkelt csak azon gondolkodott, hogyan kerülhetne
közelebb Liz-hez. Extrémebbnél extrémebb lehetőségeket vázolt fel, hogyan
vonhatná be újra a nyomozásba a lányt. Önző érdekek.
Kitöltötte a frissen lefőtt kávéját a megszokott bögrébe és
az asztalhoz ülve kihajtotta a reggeli újságot. Pár pillanat múlva arra
eszmélt, hogy semmit nem olvas, csak bambul maga elé. „Kellene egy összekötő a csapat és a rendőrség között!” – az ötlet
- mint egy villanykörte a feje felett - úgy villant fel. Kate megörült az
ötletnek és már a telefonjáért nyúlt, hogy felhívja Esposito-t, hogy szóljon a
lánynak és hívja be őt az őrsre, de közben elgondolkodott. – „Nem. Ez annyira átlátszó, mint egy
vizespohár...olyan, mintha nem mernék szembenézni egy csapat gimis lánnyal.” –
beszélte le magát, és ezzel újabb – legalább a tizedik – ötlet vált semmissé.
A bögre elmosása közben jött a következő ötlet. „Mi lenne, ha újabb bizonyítékok kerülnének
elő, amik szerint mégis ő...” – de már a gondolat közepén feleszmélt. – „Te jó ég! Komolyan nem jut eszembe jobb?
Mekkora bajba akarom én sodorni?” – még egy ötlet mínusz. Kate egy
pillanatra megállt és nagy levegőt vett, amit lassan kifújt. Sehogy sem akart
összejönni ez az ötletelősdi. Minél inkább próbálkozott annál nagyobb
zagyvaságok jutottak eszébe. „Elmehetnék
az edzésre, mondván, hogy lenne még pár kérdésem...de amiket kérdeznék cseppet
sem az ügyhöz kapcsolódnának...esetleg véletlenül összefutok vele és meghívom
egy kávéra!” – Kate felvette a kabátját és zárta az ajtót. – „Még azt hinné, hogy valami mániás vagyok.
Az sem biztos, hogy kávézik...” – a felismerés, hogy tényleg ennyire
keveset tud róla, még jobban elkeserítette a nyomozót.
Beszállt a kocsiba és az első piros lámpánál elhatározásra
jutott. „Végül is még nem zártuk ki az
összes csapattagot...kérhetnék tőle információkat, addig is időt töltök vele...Igen!
Ez jó lesz!” – Kate nem a megszokott helyen kanyarodott le, nem a
kapitányság felé vette az irányt, hanem Liz középiskolájának kollégiumához
ment.
 |
| 6.fejezet ~ 02/23 |
