B
|
eckett-et a kollégium bejáratánál a zöld épülethez
irányították. Leparkolt a kétemeletes épület előtti parkolóban, majd a
bejárathoz közeledve nyugtázta, hogy jó helyen jár. „New York-i Morrison
Középiskola - II.-III. évesek Kollégiuma” Az eredeti szöveg alig olvasható,
mert a kettes és hármas számjegy át volt húzva és festékszóróval felé írták,
hogy „Őrültek.”
Az ajtón belépve egy csapat félmeztelen fiúval találta szembe
magát, akik épp most rohantak le fejvesztve az első emeletről. Mikor kiszúrták
Beckett-et, az első fiú megtorpant és a széttett kezeivel megállította a
többieket.
- Tommy! Nem mondtad, hogy jön a barátnőd! – röhögte el
magát. A jobb oldalán álló fiú pedig hosszan füttyentett egyet.
Kate a zsebébe nyúlt és előhúzta a jelvényét. Mindhárom fiú
elkomolyodott és inkább továbbálltak a mosdók irányába.
A nyomozó a porta üvegablaka felé vette az irányt. Az
üvegablak mögött egy hosszú szőke hajú lány ült, igencsak megviselt állapotban.
Éppen a körmeit lakkozta. Odaérve Kate megköszörülte a torkát, mire a lány nagy
kegyesen felnézett, megforgatta párszor a szájában tartott rágóját és
kinyitotta az ablakocskát.
- Eegen? – szólt ki.
- Jó reggelt neked is. – hajolt közelebb Kate. – Beth
McCarthy-t keresem.
- Jó neki. – a lány felírta Liz nevét egy táblázatba, majd
ránézett az órára és az időt is feljegyezte. – Kit írhatok be?
- Kate Beckett.
- Esetleg rokon, koma? ...éhes ragadozó?
- Rendőr. – villantotta meg újból a jelvényét.
A szőkeség kuncogott egy jót, míg felírta a mondottakat,
majd hátrafordult egy félig nyitott ajtó felé.
- Hé, Tücsök! – kiáltott be a résen. – Juttasd eszembe, hogy
megkérdezzem Liz-t, mit csinált már megint! – a lány visszafordult Kate-hez. –
11-es szoba. A folyosó végén, balra.
- Köszönöm.
Beckett végigsétált a folyosón a számokat figyelve, de az
utolsó két-három szobánál már az egyéb feliratok vették el a figyelmét. „Ki itt
belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” A következő ajtó már a 11-es számot
viselte és az Eagles emblémája volt felragasztva. Kate megigazította a
kabátját, csak hogy egy kis időt nyerjen a nagy találkozás előtt, ami igazából
csak neki jelentett valamit. Éppen készült bekopogni, a keze már csak néhány
centiméterre volt az ajtótól, amikor az kivágódott és egy baseballütős lány
ugrott elé.
- Ki a franc vagy? – ordította az alacsony, rövid hajú lány.
Kate kővé dermedt.
- Holly? – a háttérben Liz fordult ki a mosdóból. Meglátta a
nyomozót. – Jesszus! Tedd le azt az ütőt, te elvetemült.
- Ne haragudj, Kate! Holly kicsit paranoiás... –
szabadkozott a lány, és arrébb taszigálta az előbb még baseballütővel
hadonászót.
- Ez egy veszélyes hely. – állapította meg Kate, miután
képes volt szóhoz jutni és belépett a szobába.
- Na, maga sem volt kollégista! – jegyezte meg szemforgatva
Holly.
- Jó, hogy jöttél. – mosolygott Liz. – Épp most akartalak
hívni!
Kate meglepve állt meg.
- Igen?
- Igen. – Liz a fiókjába túrt és egy borítékot húzott ki. –
Ezt ma reggel találtuk az ajtónál. Valaki becsúsztatta alatta.
Kate kinyitotta a sárga borítékot és kihúzta az összehajtott
papírt. Szétnyitotta. „Tudom, hogy láttál. Jobb, ha hallgatsz, mert megbánod!” –
állt rajta újságpapírra nyomtatott betűkből kirakva.
- Láttam, hogy megállt valaki az ajtó előtt. Ezért volt a
... „kedves” fogadtatás. Bocsánat. – motyogta Holly.
- Semmi gond. Így megértem, csak meg akartad védeni a
barátod. – mosolyodott el Kate.
- ...na meg végre jól megverhettem volna valakit... –
motyogta a lány majd bezárkózott a mosdóba.
- És mit keresel itt amúgy? – kérdezte Liz.
- Téged. – vágta rá Kate. – Még lett volna pár kérdésem...a
csapattal kapcsolatban.
- Azt hiszed, hogy egy csapattag volt?
- Amíg nem tudok biztosat, ez is benne van a számításban. És
téged legalább már kizártunk.
- Oké. Én segítek, amiben tudok. – Liz belebújt a
dzsekijébe. – Mi lesz most? – bökött a levélre.
Beckett-nek jobban össze sem jöhetett volna. Éppen a gyilkos
szolgáltatott neki megfelelő indokot, hogy időt tölthessen a húgával. Egyik
szeme sírt a másik nevetett, hisz éppen most tudta meg, hogy megfenyegették a
lányt, viszont ő maga fogja védeni, így ez jobbkor nem is jöhetett volna...ha
már jönnie kellett.
- Megvédünk! – jelentette ki. – Huszonnégy órás felügyeletet
kapsz.
- Whooow...de fognak ezért utálni... – húzta el a száját
Liz. – Zsaruk...velem...24 órában...
- Majd azt mondjuk, hogy valami fertelmesen nagy balhét
csináltál. – mosolyodott el Kate.
- Rendben! – bólogatott Liz. – Én bírlak téged, Kate
Beckett! – és ököllel vállon csapta a nyomozót, akinek elakadt a lélegzete.
Liz kiment az ajtón, és miután Kate megdörzsölte a vállát, ő
is utánament. A folyosón végighaladva szinte minden második ajtó résnyire nyílt
és kíváncsi szempárak lestek ki.
- Esetleg megbilincselnél a hatás kedvéért? – súgta hátra
Liz.
- Azért az már túlzás... – lépett hozzá közelebb a nyomozó.
- ...de kivillantom a fegyveremet! – és oldalra húzta a kabátját, hogy jól
látható legyen a fekete Glock a tokjában. Liz alig bírta visszatartani a
nevetést. Beckett viszont elkomolyodott. „Mit
művelek? Most fenyegették meg...én meg itt szórakoztatom...”
 |
| 7.fejezet ~ 02/24 |
