2013. február 19., kedd

Storm of Emorions - 2.fejezet



C
astle és Beckett éppen lefelé tartottak Lanie-hez. Dr. Parish nemrég hívta Kate-et, hogy végzett a boncolással és talált valamit.
- Hello, Kate – köszönt a belépő nyomozónak – és persze, Castle! – mosolyodott el a férfit látva.
- Lanie – biccentett Beckett. – Mit tudsz nekünk mondani?
- Hogy mit tudok Nektek mondani? – kérdezett vissz sejtelmesen, és a „nektek” szót direkt kihangsúlyozta. Ezt Kate is kiszúrta, de elengedte a füle mellett.
- A pasas biztos, hogy a gyomrot ért traumába halt bele. Az aorta hasi szakaszát is roncsolta az ütő, így azonnali segítséggel sem lett volna esélye.
- A halál ideje? – kérdezte Castle.
- Reggel hét és nyolc közé tehető.
- Képes ilyesmire egy tizenhét éves lány? – jött a hirtelen kérdés Beckett-től.
- Viccelsz? – szólt közbe Castle. – Ezek a csajok olyan erőben vannak, hogy engem is simán lenyom bármelyikük!
Beckett csak fújt egyet.
- Téged nem nehéz lenyomni, Castle! – szúrt oda a férfinak.
- Mi az, hogy...
- Khm. Folytatnám! – hallgattatta el őket Lanie. – Szóval találtam az ütőn némi bőrszövetmintát.
- Valaki kesztyű nélkül használta!
- Alap esetben ezek az ütők tükör simára vannak csiszolva. – magyarázta Dr. Parish. – De ha felsértik, és egy-egy meccs alkalmával miért ne történhetne ez meg...akkor utána könnyen lehorzsolja a használója tenyerét. Remélem elég lesz a minta, az azonosításhoz és...
- ...ha mázlink van, akkor a gyilkos fogta meg rossz helyen! – fejezte be Beckett. – Kösz, Lanie.
- Ne nekem köszönd, Kislány!
- Hívj, ha van találat!

***

- Úgy véled, hogy az egyik csapattag tette? – kérdezte Castle, miután kijöttek a hullaházból.
- Nem tippelgetek, Castle, megyek a bizonyítékok után. Ki kell vizsgálni minden lehetőséget, és ha a lehetőségek között ott van az egész csapat, akkor igen, talán egyikük is lehetett.
- Hű – torpant meg Rick. – Mióta lettünk ilyen hivatalosak?
Beckett látva, hogy a férfi megállt és lemaradt, visszafordult. A lift kinyílt nem messze, előttük, de nem szálltak be.
- Mit keresel itt Castle? – bukott ki a kérdés a nőből.
- Dolgozom. Veled.
- Igen, de miért? Hetek óta nem voltál bent a kapitányságon!
- Én nem vehetek ki egy kis pihenőt? Talán elintéztem ezt, azt. – közölte Rick kissé felháborodottan, nem értette, mire ez a számonkérés. Miért bánja Beckett, hogy itt van-e vagy nincs, ha úgysem érez semmit iránta.
- Nem tudtam, hogy a nőcskék utaztatása „intézkedésnek” minősül.
- Mit akar ez jelenti, Beckett?
- Semmit, Castle. Semmit.

***

A liftben harapni lehetett volna azt a csendbe vegyült feszültséget, amit az iménti párbeszéd okozott kettejük között. Castle a lift egyik oldalának támaszkodott, egy lépésnyire tőle pedig Beckett keze járt táncot a kapaszkodón. „Miért viselkedik így?” – morfondírozott magában a nyomozó. – „Mi a fene történt, ami miatt semmi sem olyan már, mint régen?”
Castle fejében is kavarogtak a gondolatok. „..én pedig emlékszem...minden egyes másodpercre...” – látta maga előtt Beckett-et, amikor a kihallgatóban ezzel érvelt a gyanúsítottnak.
A liftajtók kinyíltak és Beckett az asztalához viharzott. Javi és Kevin szintén az asztaluknál ültek.
- Esposito! Találtatok valamit?
A férfi felállt és egy sárga mappát felkapva odalépett a nyomozó mellé.
- Megkaptuk egy biztonsági kamera felvételeit, amely a főbejáratot figyelte. Ryan-nel most nézzük át. Az esti és a nappalos biztonságiőr hétkor váltja egymást, és elmondásuk szerint legalább fél óra mindent hivatalosan átadni a váltásnak. – Espo kinyitotta a mappát.
- Ekkor ölhették meg Emerson-t. – jegyezte meg Castle.
- Igen. De ezt figyeld! – Espo átnyújtotta a mappát Beckettnek. – Lekértük a híváslistáját. Az elmúlt egy hétben megállás nélkül hívogatta egy privát szám.
- Lenyomozható?
- Úgy tűnik. Már rajta vagyunk.
- Rendben. Mi a helyzet a pénzügyeivel?
- Semmi kirívó vagy feltűnő. Adóssága nem volt, jól keresett az edzősködéssel.
Beckett visszaadta a papírokat Espo-nak.
- Megyek, beszélek az özveggyel.
- És én? – kérdezte meglepve Castle.
- Te maradj itt, segíts Esposito-nak és Ryan-nek átnézni a biztonsági kamera felvételeit. – mondta, és meg sem várva a választ, elindult a lifthez. Pár pillanatot kellett várnia és már nyíltak az ajtók, majd csukódtak. Javi közelebb lépett Castle-hez.
- Haver, mi ez a dolog közted és Beckett között? – súgta oda.
- Semmi. – Rick a nyomozó szemébe nézett. – Nincs köztünk semmi.

A biztonsági kamera felvételein semmit nem találtak. Csak a szokásos napi rutin történt aznap reggel is. Először a takarítók érkeztek meg, majd az edző reggel hatkor. Viszont fél órával később érkezett valaki más is. Liz McCarthy, csapatkapitány.
- De mikor ment el? Hiszen nem látjuk a felvételen, hogy távozott volna. – vetette fel a kérdést Castle.
- Két hátsó kijárat van még, de ezek mind belülről nyílnak, így nem tudnak belógni meccsekkor. – magyarázta Espo.
- Tehát kimehetett máshol...
- Behozzuk a lányt! – ugrott fel Ryan, de megállt, amikor meglátta a liftből kilépni Lanie-t.
Dr. Parish odaért Javi asztalához és letett egy mappát.
- Lanie? Mit találtál? – kérdezte Castle, amikor meglátta a nő aggódó tekintetét.
- Kate nincs itt, igaz?
- Nincs.
- Nézzétek meg a bőrszövetminta vizsgálat eredményét! – bökött a papírokra.
Rick felkapta a mappát és beleolvasott.
- „A vizsgált bőrszövetminta 99%-ban egyezik Elizabeth McCarty DNS-ével.” – olvasta.
- Éppen indultunk behozni, a biztonsági kamerák is felvették. – magyarázta Esposito.
- Olvasd tovább Castle!
- „Továbbá 78,6%-ban egyezik...” – Rick döbbenten felnézett. – „...Kathrine Beckett-ével...”
- Hogy mi van?! – emelte fel a hangját Javi, mire egy pillanatra az őrsön mindenki rá nézett, majd folytatta a munkát.
- Ez milyen rokoni kapcsolat? – kérdezte Ryan. – Másodunokatestvér? Unokatestvér?
- Közelebbi. – rázta meg a fejét Lanie. – Legalább a féltestvére.
- És tud róla?!
- Nem hinném. – vágta rá Castle. „Habár kitudja...elég jól megy neki a titkolózás.”
- Castle, te mondod el neki.
- Hogy, mi...? – nézett szét társai között az író.
Esposito és Ryan megadóan feltették a kezüket és egy percen belül már el is tűntek, hogy behozzák McCarthy-t.
- Lanie! Te vagy a legjobb barátja! – nyújtotta vissza a mappát Castle.
- Igen. Pont ezért mondod el te, Castle! – Lanie eltolta az író kezét.

3.fejezet - 02/20