2013. február 24., vasárnap

Storm of Emotions - 7.fejezet



A
két nő a kapitányság előtt szállt ki az autóból. Liz-nek fel sem tűnt, hogy Kate egész úton az iskoláról kérdezgette. Beckett viszont annál jobban örült az olyan elejtett kis információmorzsáknak, mint „...az irodalom egész elviselhető...” vagy „a matek tanárt nem is ismerem...nem járok be órára!”
- Eszméletlen jól néz ki ez a kocsi! – fordult vissza Liz a bejáratból.
- És még nem is láttad a rendőrségi villogókkal... – Kate maga elé engedte a lányt.
- Látnom kell! – vágta rá. – Megmutatod, ugye?
Kate-et teljesen felvillanyozta a húga könnyed személyisége és lazasága.
- Majd megmutatom.
Odafent már mindenki bent volt és dolgozott. Esposito és Ryan az asztaluknál vallomásokat egyeztettek, de a lift felől érkezőkre rögtön felfigyeltek. Liz lépett ki először.
- Gyűlölöm a lifteket! – slisszant ki gyorsan.
„Na, ezt is tudom.” – nyugtázta az újabb információt Kate, amikor hirtelen Castle vádló tekintetével találta szembe magát. Az író éppen a pihenőből jött ki egy bögre forró kávéval. Amikor meglátta a két nőt, leengedte a poharat és odalépett a nyomozóhoz.
Liz tétován megállt és hátranézett.
- Menj csak. – bólintott Kate.
- Ez nem lehet igaz, Beckett! Mi a fészkes fenét művelsz? – kérte számon az író.
- Megfenyegették, Castle! – súgta halkan a nő. – Mit kéne tennem?
- Áh, nem is tudom...mondjuk, megmondhatnád az igazat!
- Meg fogom mondani. De nem most! – és faképnél hagyta a férfit.
- Persze. – fűzte hozzá Castle, de már csak magának.
Liz éppen a Beckett asztalán lévő elefántokat nézegette és végighúzta rajtuk a mutatóujját. Tanácstalanul állt meg, majd rátámaszkodott az asztal melletti székre, a nyomozó ekkor érte be.
- Beckett nyomozó! – Gates rontott ki az irodájából. – Jó, hogy befáradt. Örömmel látom, hogy magának is elkezdődött a munkaideje! – vetette oda ironikusan.
- Asszonyom, új fejlemény történt az ügyben. – mondta Kate, és most már Liz is megfordult Gates felé.
- Ááá, szóval maga Gates Kapitány! – bólintott elismerően a lány. Kate-nek eszébe jutott, hogy megemlítette a beszélgetés közben a főnököt. Túl sok jót nem mondott róla.
- Én volnék – húzta össze a szemöldökét a kapitány – és ha szabad tudnom, maga kicsoda?
- Hát, ha élhetek egy hasonlattal, vehetjük úgy is, hogyha maga Dart Vader, akkor én vagyok Luke! – vigyorgott Liz, majd a kezét nyújtotta. – Elizabeth McCarthy, szolgálatára. – szalutált a szabad kezével.
Kate a jelenetet látva a tenyerébe temette az arcát. „Jobban be sem mutatkozhatott volna!” – gondolta. Espo és Kevin a helyükön kuncogtak, de Beckett egyetlen pillantására elkomolyodtak.
Gates tátott szájjal rázott kezet a lánnyal, majd kissé oldalra dőlve, felhúzott szemöldökkel nézett a nyomozóra. A kapitány annyira megdöbbent, hogy nem jutott jobb az eszébe, hogyan is kérdezhetné meg szebben, hogy mégis kicsoda ez, és hogy mer így beszélni vele.
- Asszonyom, Beth a jéghoki csapat kapitánya, ma reggel kapott egy fenyegető üzenetet.
- Nem lep meg. – jegyezte meg Gates, utalva ezzel arra, hogyha a lány nem vesz visszább, még tőle is kaphat egy fenyegetést, de Liz ugyanúgy mosolyogva nézett rá.

***

A csipet csapat bevette magának az egyik irodát és Beckett arra az elhatározásra jutott, hogy jobb sorra venni az összes még nem tisztázott lányt a csapatban.
- Jó cucc! – szólalt meg Liz a nagy kijelzőt látva, amit Esposito kezelt egy laptop és egy távirányító segítségével. A nyomozó úgy vélte teljesen felesleges ez az egész és Ryan-nel együtt kezdték gyanítani, hogy az egész csak arra megy ki, hogy Beckett a húgával legyen.
Kevin leült társa mellé és a kezében tartotta a papírt, amin a képekhez tartozó nevek voltak. Castle az ablak előtt lévő asztalra ült fel, Liz pedig izgatottan mellételepedett, amit az író egy kedves mosollyal nyugtázott. Dühös volt Kate-re, de azt nem akarta, hogy ezt más is észre vegye. Beckett megállt a kijelző mellett és elégedetten keresztbe fonta maga előtt a kezeit.
- Kezdhetjük? – nézett fel Espo a laptop mögül.
- Persze. – bólintott Liz, aztán elgondolkodott. – Most olyan pletykásnak érzem magam...mintha kibeszélném a csapatot...
- De jó cél érdekében teszed! Abba senki nem köthet bele, hogy egy nyomozásban segítesz! – mondta a lány mellett ülő férfi.
- Meggyőztél! – jött rögtön a válasz. – Mehet.
Javi kattintott párat, mire a kijelzőn sok kis kép jelent meg, mindegyiken egy-egy lánnyal. A távirányítón megnyomott valamit és az első kép sokszorosan nagyobb lett.
- Melanie Ficher. – jött a név Kevin-től.
- Nem. – Liz rögtön megrázta a fejét, a többiek pedig a miértre vártak. – Úgy értem, nézzetek rá!
- Ha így nézzük, egyikőtök sem potenciális gyilkos. – Esposito gúnyosan fújt egyet. – Ha mindenkit az élére állítanánk, nem is látszódnátok! – utalt ezzel a lányok alkatára.
- Ez a lány... – kezdte Liz. - ...a pályán...felszerelésben...fasírtot gyúrna még belőled is, Öcsi! – nézett a meglehetősen lerökönyödött nyomozóra.
Van stílusa, azt meg kell hagyni!” – méregette elégedetten a lányt Beckett, aki közben próbálta elrejteni mosolyát.
- Folytassuk! – szakította félbe a csendet, mire Esposito visszatért a távirányítóhoz.
- Holly Sanders. – olvasta a következő nevet Ryan.
- Holly? A légynek sem tudna ártani!
- Azért ezt ilyen formában nem állítanám. – vágta rá Beckett. Felidézte a kollégiumban történteket és minden kétséget kizáróan megállapította, hogy Holly igencsak tudna ártani ha akarna.
- Ismerem őt! Sosem tenne semmi ilyesmit! – magyarázta Liz Kate-nek. - A baseballütős incidens is csak kivételes eset volt...habár egyszer megküldött vele egy pókot, valószínűleg szörnyet halt csóri állat.
- Milyen baseballütős incidens? – kérdezte hirtelen Castle.
- Semmi! – a két nőtől pontosan egyszerre érkezett a választ, mire Castle csak elégedetten felnézett.
- Összhang a köbön. – jegyezte meg hangosan, de Beckett ezt inkább elengedte a füle mellett, Liz pedig már a következő képre figyelt.
- Brooke McGintie. – jött a következő.
- Hmm...mondjuk Brooke már ölt egyszer! – komolyodott el Liz, mire mindenki felkapta a fejét. - ...kegyetlen dolog volt, az biztos. Össze is törte a lelkét.
- Mi történt? – kérdezte lesújtva Rick.
- Kint felejtette Joe-t az erkélyen. – magyarázta tovább nagy komolyan a lány. – Joe volt a kabalahörcsögünk. Brooke a történtek után nem is akart pályára lépni, pusztán a lelkiismeret-furdalás miatt.
Az irodában mindenki válla leereszkedett. Espo megvakarta a homlokát, Kevin pedig a halántékát masszírozta.
- Amilye Geller. – szólalt meg újra.
- Amy sem. – mondta Liz, mire Javi csak hátradőlt a székében.
- Miért? Csak mert szabadidejében origamizik? - kérdezte gúnyosan, utalva ezzel a kép alatt felhalmozott információkra.
- Én a helyedben vigyáznék vele, mert a pályán még téged is az ütőjére hajtogatna...
- Azért észrevettétek, hogy épp kizárni, vagyis inkább tisztázni szeretnénk őket, de mindenkiről kiderül, hogy egy női terminátor a pályán. – Castle lekecmergett az asztalról. – Akkor mi most mit is csinálunk? – nézett körbe.
- Castle, most kezdhetjük előröl! - sóhajtott nagyot Liz. - Inkább hallgattál volna!
Rick megfordult és újra egy elégedett pillantást küldött Kate felé.
- Mintha csak téged hallanálak! – mondta. – Nem vagytok ti rokonok véletlenül? – ezzel a kérdéssel pedig kivívta a nyomozó szúrós tekintetét.
- Egyébként miért pazaroljuk itt az időt? – szólalt fel most már Esposito is. – Nem ez fogja eldönteni, hogy kiből lesz gyanúsított és kiből nem!
- Egyetértek! – ugrott le Liz az asztalról. – Gyertek el a mai edzésre, és ismerjétek meg magatok a csapatot!
- Arra sincs több időnk, mint ami erre volt. – Espo a kijelzőre bökött.
- Csak mondd, mikor és hol. – vágott közbe Kate. - Ott leszünk!

8.fejezet ~ 02/25