|
V
|
asárnap délután Kate vitte a húgát a meccsre. Így beszélték
meg, hogy kettesben tudjanak autókázni és beszélgetni. Habár előző nap is egy
órát beszéltek telefonon miután véget ért Liz aznapi utolsó edzése.
- Mindenki ott lesz? – kérdezte izgatottan Liz.
- Mindenki. – bólintott mosolyogva Kate.
- Huhh...még sosem szurkoltak értem ennyien.
- Pedig még Kevin és Jenny is rögtön igent mondtak – Beckett
arra utalt, hogy a férfi nem igazán volt oda a jéghokiért, de könnyen beadta a
derekát, amikor megtudta, hogy csupán a lelátón kell erősítenie a csapatot.
- És...tudod...ő is ott lesz? – kérdezte kissé elkomolyodva
a lány.
- Apára gondolsz?
- Igen. – Furcsa volt még neki „apának” szólítani valakit,
de ez nem Jim személye ellen szólt.
- Ott lesz. – bólintott Kate és befordította a kocsit a
csarnok hátsó parkolójába. – Ha szeretnéd, meccs után eljöhet ő is. – vetette
fel a lehetőséget Kate. A mérkőzés utánra Castle meghívta az egész csapatot egy
hamburgerbárba. – De, csak ha készen állsz rá.
- Oké. – bólintott, majd eszébe jutott valami az apjukkal
kapcsolatban. - Tudod, azon gondolkodtam, hogy vicces, vagy inkább ironikus,
hogy az apánk téged tanított hokizni, de belőlem lett hivatásos játékos. –
nevette el magát Liz.
- Erre még így nem gondoltam! – nevetett vele Kate is.
Liz már kinyitotta a kocsiajtót és készült volna kiszállni,
amikor Kate még megállította egy pillanatra.
- Figyelj csak, Beth!
- Tessék?
- Mit mondott neked Castle? – bökte ki a kérdést, ami már a
veszekedésük óta fúrta az oldalát. – Amikor...tudod...
- Tudom. Amikor rájöttem, hogy tesók vagyunk. – vigyorodott
el Liz, de Kate inkább csak elhúzta a száját. Neki nehezebben ment, túltennie
magát a saját bűnén.
- Igen.
- Azt mondta, hogy kivételes ember vagyok – kezdte Liz, mire
Kate elmosolyodott. – pont, mint te. – erre már felkapta a fejét. – A múltban
történt dolgok miatt félsz szeretni, de ha egyszer szeretsz valakit, azért
bármit megtennél. Tudta, hogy meg akarlak majd ismerni, de azt tanácsolta, hogy
tegyem, amit én jónak látok. – Kate elképedve figyelte az elhangzottakat. –
Figyelj, Kate! Castle nagyszerű fickó. – Liz kajánul elmosolyodott. – Remélem
rám is rám akaszkodik majd egy ilyen író, ha nyomozó leszek.
Kate lelkét elöntötte a boldogság, hogy az ő írója nem
ellene hangolta a húgát, hanem fontos dolgokat tanított neki. Nem is értette,
hogyan hihette róla, hogy bármi rosszat mondana a háta mögött. Kezdte
elszégyellni magát, de ez csupán addig tartott, amíg el nem ért a tudatáig húga
utolsó mondata.
- Fenéket leszel te nyomozó, Kishölgy! – mondta. Ezzel
lezártnak tekintette a témát és kiszállt a kocsiból.
- De most miért? – Liz is kiszállt és a vállára akasztotta a
sporttáskáját.
- Nem vagyok hajlandó vitát nyitni erről. – Kate megtartotta
az ajtót a lánynak és beengedte maga előtt. Az öltőzők felé vették az irányt.
- Pedig ez még nincs lejátszva. – jegyezte meg morcosan Liz.
- Hogy lehetsz ennyire makacs?! – tárta szét a kezeit
nevetve Kate.
- Ja, igen! – fordult vissza a lány. – Castle ezt is mondta!
– elvigyorodott.
Az öltöző ajtajában megálltak és Beckett megölelte a
testvérét.
- Ügyes legyél!
Nyílt az ajtó és Holly lépett ki hangosan kacagva, de amikor
meglátta a nyomozót elkomolyodott és elővette ijesztően gyilkos tekintetét.
Kate csak nyelt egyet.
- Liz? – kérdezte Holly türelmetlenül. – Igyekezz már!
A lány hátranézett, majd vissza a nővérére és mire az halkan
odasúgta.
- Holly nehezen felejt, mi? – kérdezett rá a nyilvánvalóra.
- Na igen...olyan, mint egy elefánt. – Liz jól szórakozott a
dolgon.
A nyomozó otthagyta a lányokat, hogy csatlakozhasson a
lelátón már összegyűlt szurkolócsapathoz. Lesietett a lépcsőn és egy öleléssel
köszöntette a legalsó – kispad mögötti sor szélen álló apját. A mögöttünk lévő
sorba ült Espo egy Eagles mezben és Kevin egy sasos plüss sapkában, mellettük
pedig Lanie és Jenny, akik csak szolidan szurkoltak két piros-fehér
zászlócskával. Kate ellépett apja mellől és a következő szék előtt álló íróhoz
húzodott, kezeivel körülfogta a férfi nyakát. Félig nevetve félig pedig
csodálattal fürkészte Castle arcát.
- Mi az? – kérdezte Rick. Nem értette, miről van szó, de nem
tudta megállni, hogy ne viszonozza a nő mosolyát.
- Semmi...csak nem is tudtam, hogy mekkora kincsre
bukkantam. – mondta halkan és megcsókolta szerelmét.
A közönség skandálni kezdett, majd dudák szólaltak meg
minden felől, amikor a csapat a pályára lépett. Castle a csókból kibontakozva,
kivette a piros-fehér sas emblémás sálat a nyakából és Kate nyakába tette át.
Elővette a kisfiús mosolyát és lassan egy dudát emelt fel, ami eddig a zsebében
lapult. Kate a fejét rázva felnevetett, majd mindketten a pálya felé fordultak.
~ VÉGE ~
Köszönöm, hogy olvastad a történetet! :)
P_Zso0
